Ha Ön is nosztalgikus hangulatba kerül, amikor kinéz a havas tájra, vagy elsiklik Ön mellett egy szánkózó testvérpár, akkor bizonyára emlékszik, hogy a ‘90-es években mennyivel másabb volt gyereknek lenni. Habár a korszak ismét a reneszánszát éli, azért sok olyasmi van, amit annyira mégsem sírunk vissza. Emlékezzünk vissza a korszak legképtelenebb és legjellegzetesebb téli szokásaira!
Retro kommunikáció
Akkoriban még nem létezett a közösségi média, egy teljesen más világban éltünk. Nemhogy internet, még vonalas telefonja is csak 1-2 osztálytársunknak volt. A vonalas telefon volt a korszak egyik “menő” kommunikációs vívmánya. Később azonban, amikor megjelentek az első számítógépek, még akkor is csak a betárcsázós net jellegzetes zúgó-sípoló hangja után kezdhettük meg a hálózaton lévő barangolást.
Önfeledt pillanatok
Megvan még az iskolai tízórai feelingje? Citromos flakonból ittuk az otthon készült teát és jóízűen ettük a szalvétába csomagolt szendvicset. Kedvenc édesség? Biztos vagyok benne, hogy az Ön kedvencei között is ott volt a PEZ cukorka, de csakis vicces adagolója miatt. Iskolai szünet? Jöhetett a tamagocsi megetetése, a tetris izgalmas játéka, jó időben pedig a gumis ugrálójáték.
Retro tárgyak
Bizonyára Önnek is eszébe jutnak azok a retro viseletek, tárgyak, szokások, amelyek a korszak “címkéinek” minősültek.
A földig érő trapéznadrág minél hosszabb szárú volt, annál menőbbnek számított. Persze, ez a sajátos divat azzal is járt, hogy télen az összes latyakot felszívta.
Ma már talán népszerű a ruhadarab, de akkoriban igazi tortúra volt a bársony body viselése. Nemcsak szúrtak, szorítottak, de a kapcsokat is képtelenség volt ki- és bekapcsolni. A divat területén megemlíthető még az orkán sícsizma, az űrhajós sapka, a patacipő is. A retro szaloncukor, a piros arannyal díszített szendvicstálak, a TV maci adásai, de a finom téli fagyi is emlékezetes marad.
Téli móka
Akkoriban mindig nagy hó volt, mi pedig alig vártuk, hogy mikor építhetünk hóembert vagy hógolyózhatunk az iskolai szünetben. Persze, sokszor a szörnyű “mosdatás” sem maradt el. Rengeteg helyen szánkódombot építettek, amely igazából egy olyan mesterséges földhalom, amin a gyerekek önfeledten csúszkálhattak a szánkókon. A bátrabbak vastag műanyag zsákot maguk alá gyűrve vágtak neki a mókának.
A nagyobbak rövid, szőrös kabátban, vastagtalpú cipőkben jártak, a kisebbek pedig csősapkákban, amitől mindig “elektromos lett a hajuk”. Az egyujjas orkánanyagú kesztyűben és csizmákban szintén aranyosan mutattak.
