Az önkifejezés legszembetűnőbb formája a ruházat. Ez az, ami általában a legtöbb információt elárulja számunkra egy másik emberről, akit meglátunk. Vajon ezért fordít olyan nagy gondot – és rengeteg pénzt – az emberiség túlnyomó része az öltözködésre? Hogyan hálóz be a divatipar, és lehet-e szemléletet váltani a külső megjelenéssel összefüggő kérdésekben?
“Trend-helyzet”
A 2000-es évek óta teljesen beépült a magyar köztudatba is a stylist szó, ami ugye tudjuk, hogy stílustanácsadót takar. Ezt a foglalkozást a divatiparban is jelentkező “bőség zavara”-ként aposztrofált probléma hívta életre, hiszen megannyi irányzat, számtalan divatcég és márka van jelen a mindennapjainkban.
Az online és az offline világban is dőlnek a nyakunkba az információk. A legnagyobb divatcégek megálmodják, majd a kifutókra viszik a legújabb trendeket, kollekcióik elárasztják a boltok polcait – külön nőknek, férfiaknak (ill. azoknak, akik maguk sem tudják, melyik nemhez tartoznak) és kamaszoknak, kisgyerekeknek és még sorolhatnánk…
Divatmagazinok, influencerek tolják arcunkba, hogyan is kellene kinéznünk, mit illik és mit nem például egy esküvőre felvenni, vagy mi az, ami a hétköznapokban megfelelő viselet. Cikkek sokasága szól arról, hogyan öltözzünk alkatunknak, évszaknak, személyiségünknek vagy épp horoszkópunknak megfelelően, de akadnak szép számmal olyan írások is, melyek arra hívják fel a figyelmet, hogy milyen öltözködési bakikat követhetünk el egy-egy ruhadarab viselésekor.
Vannak hírgyűjtő platformok is, ahol téma szerint szűrhetjük a híreket, így lehetőségünk van többek között a divat témában megjelenő legfrissebb publikációk elérésére is, kielégítve ezirányú információéhségünket.
Szerencse, hogy egyre több a fenntarthatóság és a környezettudatosság jegyében íródott bejegyzés, és a divatiparban is megfigyelhető egy bizonyos fokú “szemléletvált(oz)ás”.
A divatipar árnyoldala
Míg reggelente nők és férfiak milliói állnak a zsúfolásig tömött gardróbszekrények előtt a napi outfit kiválasztása okán, de csak kevesen gondolnak bele, hogy kínai, indiai, bangladesi – nevetségesen alulfizetett – munkások szó szerint belehalnak a munkájukba, vagy hogy az alapanyagként szolgáló gyapot termesztéséhez mennyi víz szükséges, mennyi permet és vegyszer kerül a földbe, és végül mennyi méreganyag marad egy textilben.
A divatipar közvetlen és közvetett káros hatásáról számos tanulmány, sőt dokumentumfilm is készült az elmúlt években. Rengeteg áldozat, csak azért, hogy a vezető fast-fashion márkák évi akár 20 kollekciót is a piacra dobhassanak, közben meg felmérések szerint a megvásárolt ruhaneműk nagy részét mindössze pár hétig viseljük, majd jó részük a szeméttelepen köt ki, hiszen a használtruha-biznisz ugyan virágzik, de az összes “bekerülő” mennyiség csak 10%-a kerül át máshoz, a többi a hulladéklerakókba jut.
A változás elindult
A közelmúltban napvilágra került környezetszennyezésről szóló jelentések miatt több világmárka – például a Nike – is célul tűzte ki, hogy 2020-ra eltávolítják a mérgező anyagokat a gyártási folyamatból, míg a H&M 2030-ra vállalta, hogy termékeit kizárólag újrahasznosított vagy fenntartható fejlődésből származó alapanyagokból készíti. Várjuk a fejleményeket!
