Mi is tettünk egy rövid látogatást 2024-ben a legszegényebb borsodi településként elhíresült községben, és számos érdekes dolgot hallottunk az ott élőktől. Ki gondolná például, hogy a helyi, dolgozó férfiak átlagkeresete vetekszik egy egyszerűbb miskolci fizetéssel? Mégis, Csenyéte adottságai óriási ellensúlyként nehezdnek a helyiek boldogulására.
Az Egyensúly Intézet 3154 magyar település és 23 budapesti kerület helyzetét vizsgálta több mint 360 ezer nyilvánosan hozzáférhető statisztikai adat és 53 indikátor alapján. A kistelepülések között Felcsút végzett az első helyen, Hévíz és Tihany előtt.
A Fejér megyei település nemcsak a fejlettségi rangsorban áll az élen, hanem a fejlődés ütemében is kiemelkedő eredményt ért el. 2014 óta 58 helyet javított, így valamivel több mint egy évtized alatt a kategória élére került. A rangsor másik végén Csenyéte található. A Borsod-Abaúj-Zemplén megyei község jelenleg az ország legkevésbé fejlett települése az index alapján, mögötte Szakácsi, Bódvalenke és Gadna következik. A legelmaradottabb kistelepülések jelentős része Borsod-Abaúj-Zemplénben, Baranyában és a zalai aprófalvas térségben található.
A kutatás egyik legfontosabb megállapítása, hogy a települések fejlődése korántsem egyformán zajlott. A nagyobb városok és megyeszékhelyek esetében inkább csökkentek a fejlettségbeli különbségek, a kisebb települések mezőnye viszont egyre inkább kettészakadt. Vagyis attól, hogy egy település 2014 óta fejlődött, még nem feltétlenül került közelebb a nála fejlettebb településekhez.
Az elemzés arra is rámutat, hogy a települések hosszú távú fejlődésének egyik legfontosabb tényezője a helyben élő diplomások aránya. A második legjelentősebb előny a Budapesthez való közelség. Az intézet szerint ezért a képzett lakosság megtartása és odavonzása az egyik legkézzelfoghatóbb eszköz lehet a települések fejlődésének támogatására.
A kutatás az agglomerációs települések esetében ugyanakkor arra is figyelmeztet, hogy a gyors népességnövekedés önmagában nem garantálja a fejlődést. Ha a lakosság számának emelkedését nem követi az infrastruktúra és a helyi szolgáltatások bővítése, az egészségügyi ellátás, a kereskedelem és a szociális rendszer is túlterhelődhet.
A legszegényebb magyar települést szerkesztőségünk is meglátogatta, hogy szemügyre vehessük az egyetlen, elhagyatott templomát, mely akkor már tetővel sem rendelkezett. Ekkor alkalmunk nyílt valós képet kapni arról is, hogyan élik túl a helyiek a mindennapokat.
A község egy 488 lakosú, Borsod-Abaúj-Zemplén megyei zsáktelepülés, amely Encs környékén, a várostól nagyjából félórás autóútra található. A községben az alapvető szolgáltatások többsége már évekkel ezelőtt megszűnt: se bolt, se kocsma, se posta. A településen jelenleg csupán óvoda, alsó tagozatos iskola, valamint védőnői szolgálat és orvosi ügyelet érhető el. Emellett a polgármesteri hivatal próbálja életben tartani a községet, illetve a Máltai Szeretetszolgálat missziója jelent segítséget a lakóknak.
Lakossága (saját elmondása alapján) teljes egészében roma származású, és a helyiek jelentős része 18 év alatti. A település működtetésében a polgármesteri hivatalnak is fontos szerepe van, miközben a Máltai Szeretetszolgálat helyi missziója szintén segítséget nyújt a csenyéteieknek.
Ottjártunkkor a helyieket is megkérddeztük arról, milyen az élet a községben. Kérdésünkre elmondták, az infrastruktúra hiánya több szempontból is szinte teljesen ellehetetleníti őket a jobb életkörülményektől. A ritkán járó buszok ugyanis nemcsak a munkába induláskor szólnak bele a mindennapokba.
Csenyéte érdekessége, hogy míg Borsod megye legszegényebb településeként tartják számon, valójában a beszámolók szerint a helyi felnőtt férfiak átlagkeresete gyakran megközelíti, esetenként meg is haladja egy középkategóriás miskolci állással rendelkező alkalmazott fizetését.
Mindez azért lehetséges, mert a településről az ott élő, aktív korú férfiak egy része „hetelni” jár a budapesti agglomeráció környékére vagy egyenesen a fővárosba. A külön erre a célra kijelölt buszokkal utaznak el, hogy a hét elején megkezdhessék a munkát, majd a hét végén visszatérnek otthonaikba. Ilyenkor akár heti több mint 100 000 forintot is megkeresnek. A hét közben otthon maradt családnak azonban kevés lehetősége akad arra, hogy bármely környékbeli, nagyobb településre eljusson vásárolni. A helyiek közül csak néhányan rendelkeznek autóval, ha pedig valaki nagyobb távolságot szeretne megtenni, esetleg csomagokat szállítani, annak meg kell fizetni az árát. Így egy, a megyeszékhelyen élők számára teljesen természetesnek tűnő bevásárlás a csenyétei lakosoknak akár kétszeres, háromszoros árba is kerülhet. Ez ráadásul vonatkozik azokra az esetekre is, amikor egészségügyi okokból vagy más megoldandó feladatok miatt kell fuvart igénybe venniük.
Ugyancsak ez a helyzet a községben helyben megvásárolható termékekkel. A településre gyakran járnak be „eladók” autóval, cigarettát, kávét, élelmiszert, édedsséget, háztartási cikkeket hoznak, azonban az eredeti árhoz képest jócskán a többszörösét kérik el a helyiektől, akik jobb híján sok esetben kénytelenek elfogadni az előnytelen alkut.
A csenyéteiek életét leginkább csupán a Magyar Máltai Szeretetszolgálat helyben működő missziója segíti ruhákkal, adományokkal, tisztálkodási szerekkel. A lakosság ezt nagy örömmel fogadja, ugyanakkor a nélkülözés első pillantásra is rendkívül szemet szúró a településen. Amikor a község szélén autóval megálltunk, a helyi gyermekek rögtön oaszaladtak hozzánk, hogy megkérdezzék, hoztunk-e nekik valamit. Búcsúzáskor hozzátették, a legkozelebbi alkalommal, ha tehetjük, készüljünk meglepetéssel. Nem okoseszközöket vagy édességet kértek. Ruhát szerettek volna kapni.
Ha szeretne tájékozott és jól értesült lenni, de messzire elkerülné a propagandát, iratkozzon fel hírlevelünkre! Amennyiben szívesen lenne a támogatónk, kattintson ide és csatlakozzon adománygyűjtésünkhöz!
