Egy budapesti bántalmazási ügy története napok alatt hatalmas figyelmet kapott a közösségi médiában. Egy szemtanú beszámolója szerint egy férfi fényes nappal, a XIII. kerületi Lehel téri metrómegállónál fojtogatott és megpróbált megcsókolni egy nőt, akinek végül ő maga és egy másik járókelő sietett a segítségére. Később kiderült, hogy az áldozattal szemben korábban már megelőző távoltartó végzést rendeltek el, a férfi azonban ennek ellenére tovább zaklatta és fenyegette. Az ügy kezdetben úgy tűnt, hogy érdemi következmények nélkül marad, a nyilvánosság azonban nem hagyta annyiban a történteket. A bejegyzés nyomán kialakult összefogásnak is köszönhetően a rendőrség azóta újabb lépéseket tett.
Augusztus 14-én, pénteken délután fél öt körül a Bulcsú utcai kijáratnál történt a jelenet. Egy szemtanú arra lett figyelmes, hogy egy nagyjából 180 centiméter magas, erős testalkatú férfi a nyakánál fogva a falhoz szorít egy nőt. Az asszony sírt, miközben a férfi fojtogatta és megpróbálta megcsókolni. A beszámoló szerint a nő láthatóan szabadulni próbált, miközben a környéken több járókelő is elhaladt mellettük.
A szemtanú szemkontaktust teremtett vele, majd halkan megkérdezte, hogy minden rendben van-e. A nő fejrázással jelezte, hogy nincs, a férfi ugyanis továbbra is a nyakánál tartotta. Segélykérő tekintetét látva a szemtanú körülnézett, hátha más is csatlakozik hozzá. Egyetlen járókelő állt meg, egy másik nő. Ketten végül együtt léptek oda az áldozathoz, megfogták a karját, és arra kérték, hogy menjen velük.
A családon belüli, párkapcsolati erőszak nemzetközi jele a lila szalag (Fotó: Adobe Stock)
A férfi ekkor azt kiabálta, hogy ez családi ügy, és ne avatkozzanak bele. A nő azonban már maga is tiltakozott, azt mondta, nincs köze hozzá. Amikor a két segítő erősen fogta a kezét, a férfi elengedte, majd feléjük indult, miközben azzal fenyegette őket, hogy megöli mindkettőjüket. A két szemtanú ekkor segítségért kezdett kiabálni, végül a Lehel piac bejáratához szaladtak, ahonnan értesítették a rendőrséget.
Közben az is kiderült, hogy az áldozatnál ott volt a megelőző távoltartó végzés, amely 60 napra szólt. A június 26-án kiadott határozat a történtek idején még hatályosnak bizonyult. Az érintett nő elmondása szerint a férfi korábban hét hónapig volt a párja, a kapcsolat során azonban többször súlyosan bántalmazta. Egy alkalommal például sodrófával verte meg, az esetről orvosi látlelet is készült.
A szakítás után sem szűnt meg a férfi zaklatása. A beszámoló szerint napi szinten fenyegette és zaklatta a nőt, a távoltartó végzést pedig nem fogadta el. Augusztus 14-én a nő éppen a munkahelyéről indult volna haza, amikor a férfi a munkahelye bejáratánál rátámadt, ütlegelni kezdte a fejét, majd a Lehel téri metrómegállóhoz rángatta. Ott avatkozott közbe a két járókelő.
Miközben a rendőrökre vártak, a férfi a szemközti Kávés Katica teraszán ült, és a beszámoló szerint arra várt, hogy az áldozat ismét egyedül maradjon. A két segítő azonban nem hagyta magára a nőt. A rendőrök kiérkezése után minden érintett elmondta, mit tapasztalt, a férfit pedig elszállították. Az áldozatot és a két szemtanút egy másik járőrautóval a XIII. kerületi rendőrkapitányságra vitték.
Ott a beszámoló szerint négyórás várakozás következett. A szemtanú közben megpróbálta elérni a női áldozatokat segítő szervezeteket. Több mint két és fél órán keresztül próbálkozott, mire a NANE diszpécsere felvette a telefont. A szervezet munkatársa együttérzéséről biztosította az áldozatot, ugyanakkor azt közölte, hogy a szervezet ennél többet nem tud tenni.
Az ideiglenes befogadóhely, a védelem és a pro bono jogi képviselet iránti igényre is az volt a válasz, hogy ezek Magyarországon rendszerszinten nem állnak rendelkezésre. Négy óra után végül a rendőrségen közölték velük, hogy hazamehetnek, aznap nem hallgatják ki őket, a férfit pedig elengedik.
A bejegyzés szerzője szerint ezt nehezen tudta elfogadni, hiszen az érintett férfival szemben korábban már távoltartó végzés volt érvényben, az áldozat pedig azt állította, hogy korábban is súlyosan bántalmazta és rendszeresen fenyegette. A nyomozó a beszámoló szerint azt mondta: érti a felháborodást, és még igazat is ad neki, de meg vannak kötve a kezeik.
Az ügy azonban nem maradt ennyiben. A történetről szóló bejegyzés rendkívüli figyelmet kapott, sokan megosztották, felajánlásokat tettek, és széles körű társadalmi összefogás alakult ki az áldozat mellett. Ennek is köszönhetően a nőt augusztus 15-én visszahívták a XIII. kerületi rendőrkapitányságra vallomást tenni, és 24 órás személyvédelmet biztosítanak számára. Augusztus 16-án magát a bejegyzés szerzőjét is kihallgatták az ügy szemtanújaként.
A történtek ismét ráirányították a figyelmet arra a kérdésre, hogy miként lehetne hatékonyabban védeni a párkapcsolati és más formában elkövetett erőszak áldozatait. Az ügy kapcsán újból szerepet kapott az a petíció is, amely korábban indult az Isztambuli Egyezmény ratifikálásáért.
Készítői arra hívják fel a figyelmet, hogy a magyar nők helyzete szerintük évek óta különösen kedvezőtlen. A dokumentum egyebek mellett azt állítja, hogy a magyar nők közel fele élete során fizikai vagy szexuális erőszakot szenved el, míg több mint 54 százalékuk párkapcsolati erőszak áldozatává válik. A kezdeményezés szerint a munkahelyi szexuális zaklatás is jelentős probléma: a hivatkozott adatok alapján a magyar nők 40 százaléka számolt be ilyen tapasztalatról. Ezeket az adatokat a petíció közli, és az állami fellépés erősítésének szükségességével hozza összefüggésbe.
Korábban a magyar kormány az Isztambuli Egyezmény ratifikálását elutasította, a petíció pedig ezt a hozzáállást élesen bírálta. A kezdeményezés készítői szerint az elmúlt időszakban nem volt meg a megfelelő politikai akarat az egyezmény elfogadására, miközben a nők elleni erőszak problémája továbbra is jelen van.
A politikai helyzet azonban időközben megváltozott, így az új kormány új lehetőséget teremthet arra, hogy Magyarország ismét napirendre vegye a kérdést. A petíció ezért már a következő kormánytól követel határozott politikai elköteleződést a nők védelme mellett.
De mit jelentene az Isztambuli Egyezmény ratifikálása? A nemzetközi szerződés a nők elleni erőszak és a családon belüli erőszak megelőzésére, az áldozatok védelmére, valamint az elkövetők felelősségre vonására helyezi a hangsúlyt. A kezeményezők szerint olyan konkrét intézkedésekre lenne szükség, amelyek biztosítják az áldozatok értő és hatékony védelmét, az elkövetőkkel szembeni hatékony és visszatartó erejű fellépést, valamint az érintett szakemberek megfelelő képzését.
Fontos része lenne az intézmények összehangolt együttműködése is, vagyis a rendőrség, a családsegítő szolgálatok és a bíróságok hatékonyabb kapcsolódása az áldozatok védelmében.
A narancssárga szalag a nemzetközi jogvédő mozgalmakban kifejezetten a nők elleni erőszak megszüntetésének és a nemi alapú erőszak elleni küzdelemnek a hivatalos jelképe
Emellett megfelelő finanszírozást is előírna az áldozatvédelem és az erőszak megelőzésének területén. Az egyezmény a párkapcsolati erőszakot nemi alapon meghatározott jelenségként ismeri el, amely összefügg a társadalmi egyenlőtlenségekkel.
A civil szervezetek jelenleg korlátozott erőforrásokkal próbálják pótolni az állami rendszer hiányosságait, ez azonban önmagában nem jelenthet megoldást. A nők elleni erőszak áldozataira specializálódott jogsegélyből rendkívül kevés áll rendelkezésre, miközben a becslések szerint több százezer nő élhet jelenleg is bántalmazó kapcsolatban.
NYITÓKÉPÜNK ILLUSZTRÁCIÓ
Ha szeretne tájékozott és jól értesült lenni, de messzire elkerülné a propagandát, iratkozzon fel hírlevelünkre! Amennyiben szívesen lenne a támogatónk, kattintson ide és csatlakozzon adománygyűjtésünkhöz!
