Sokan nosztalgiával tekintenek rá és sajnálják napilapként való megszűnését, ám rengetegen úgy érzik, a megye nyomtatott napilapjának nemcsak az internetes elektronikus sajtó térhódítása tette be a kaput, hanem mert az utóbbi bő egy évtizedben lesajnálandó kampányújság lett az Északból. Emiatt volt megfigyelhető az egyre drasztikusabb olvasóvesztés is.
Múlt pénteken olyat élhettek meg a BAZ megyében élők, amit az előző század közepétől korábban sosem, az Észak-Magyarország utolsó számát tarthatták kézben napilapként, a fideszes hátterű Mediaworks ugyanis saját sajtótermékeinek költségvetését nagyon erősen megvágta, ennek lett áldozata az észak is.
A Magyar Nemzethez hasonlóan hetilapként folytatják, mint a nyomtatott sajtó megmaradt kevés zászlóshajója, de rengetegen úgy vélik, hogy az olvasói szokások drasztikus megváltozása csak az egyik oka volt a napilap megszüntetésének. A politikai részrehajlást ugyanis nem lehetett nem észrevenni és ez egyre többeknek nagyon nem tetszett. Szopkó Tibor is nosztalgiával tekint a közel 82 éves, most búcsúzó lapra, de szintén elhúzza a száját, amikor az utóbbi másfél évtized minőségére terelődik a szó.
„MEGSZŰNT AZ ÉSZAK! A megye napilapja búcsúzik, de a búcsúztatást megtiltotta a tulajdonos… 82 év után, 2026. július 31-én, pénteken utoljára jelent meg napilapként az Észak-Magyarország. Számomra nem csupán közéleti szereplőként, hanem újságolvasó emberként is furcsa és megrázó megélni ezt a napot. Még az elmúlt évtized fideszbérenc fejezete és a médiapiaci változások ellenére is összességében szerettem az Északot és hiányozni fog. Ezért az utolsó lapszám mellett a születésnapom és egy másik, személyesen emlékezetes nap címlapfotójával búcsúzom.
A megye lapja ezután – több más regionális újsághoz hasonlóan – hetilapként folytatja tovább. Erről a nyár elején döntött a kiadó Mediaworks Zrt., amely a tavaszi országgyűlési választásokat követően több megyei lapot és országos elérésű kiadványt is megszüntetett. Rengeteg fontos hír, sok-sok történelmi pillanat jelent meg az Észak hasábjain 83 év alatt. Egy majd évszázados brand pedig megérdemelné a méltó búcsút. Az utóbbi, nagyjából tíz évben is tapasztalt tulajdonosi felfogás azonban STOP táblát állított az érzelmeknek.
A pénteki lapszám nem az emlékezésről szólt. Úgy tudni, a munkatársaknak ugyanis megtiltották, hogy búcsú gondolataikat megosszák a napilap utolsó számában. Ezt az információt erősíti az is, hogy pénteken az olvasók nem találkozhattak tematikus emlékoldallal, sem szerkesztői jegyzettel. Egy újság, amelynek hosszú története van…
Az Észak-Magyarország jogelődje, a Szabad Magyarország 1944. december 6-án jelent meg először. A lap története során több újság örökségét is magába olvasztotta: a Felvidéki Népszaváét, az Északmagyarországét és az Abaúj Népéét is. 1948-tól jelent meg Északmagyarország, majd később Észak-Magyarország néven – ahogy arról a lap 75. születésnapjára készült kiadvány is megemlékezett.
Bár az elmúlt 82 év alatt sok minden változott: átalakult a sajtó világa, változtak a tulajdonosok és a kiadók is, egy dolog állandó maradt: az Észak-Magyarország Borsod-Abaúj-Zemplén lapja volt. A helyiek híreit, történeteit, sikereit és problémáit vitte el az olvasókhoz évtizedeken keresztül.
Az elmúlt években azonban a lap iránya jelentősen megváltozott. A jelenlegi kiadó alatt az újság tartalmának jelentős részét a korábbi kormány kommunikációja határozta meg, ami az olvasottság és a példányszám folyamatos visszaesésében is megmutatkozott. Ez végül hozzájárult ahhoz, hogy a napilapos forma megszűnjön.
Egy 82 éves múltra visszatekintő megyei újság hetilappá silányítása nem lehet pusztán üzleti ügy. Ez a lap történetének egy szomorú pillanata, amelyről az olvasóknak joguk lett volna tudni. A Mediaworks mégis igyekszik a változást a szőnyeg alá söpörni.
Kísértetiesen hasonlít mindez arra, ahogy a város kommunikációs cégét is kivéreztették pár héttel ezelőtt. A drasztikus leépítéssel, aminek részeként a Miskolc Tv adásait hiába keresik a televízió-nézők a csatornák között, Tóth-Szántai József fideszes polgármester úgy fogalmazott: pusztán átgombolás történt… Szégyen.
Ugyanakkor tisztelet azoknak a miskolci újságíróknak, akik elbúcsúztatták az Északot, ha már a lap munkatársai hallgatni kényszerültek. Sokan búcsúztak ugyanis a laptól a közösségi média nyújtotta fórumokat kihasználva. Az Észak korábbi munkatársai mellett más helyi médiumok kollégái is kifejezték érzéseiket. Ők megadták azt a búcsút, amelyet egy 82 éves újság megérdemelt. Borsod-Abaúj-Zemplén napilapja tehát 2026. július 31-én jelent meg utoljára ebben a formában. Egy korszak lezárult. Kár érte” – írta bejegyzésében Szopkó Tibor képviselő. Nem ő volt az egyetlen, aki megemlékezett erről a különös búcsúról. (Fotók: Szopkó Tibor – Facebook)
Szintén megosztotta gondolatait még pénteken Szántó Rita, aki hosszú évekig belsősként élte meg, milyen is dolgozni az Északnál. Már jó ideje nincs a lapnál, de az utolsó számot természetesen ő is eltette emlékbe. Részlet Szántó Rita bejegyzéséből. „2002 és 2018 között az Északnál dolgoztam. Újságot írtam. Hogy újságíró voltam-e, majd az utókor eldönti.
Emlékszem, a tizenhat év alatt számtalan alkalommal temettük a nyomtatott sajtót. Az akkor még osztrák tulajdonos emberei sorra tartották a többnyire unalmas meetingeket arról, hogyan múlik ki a papíralapú újságírás. Emlékszem, negyedévente mindig volt egy újabb paradigmaváltás, hogy alkalmazkodjunk a megváltozott piaci viszonyokhoz.”
„A mai lapszámot elteszem. Nem azért, mert az elmúlt években mindig tudtam volna azonosulni azzal, amit a lap közölt. Nem tudtam. De az Észak számomra ennél sokkal több. Eszembe jutnak a kollégák, akiket azóta is nagyra becsülök. Azok a szerkesztők és főszerkesztők, akikkel talán nem mindenben értettünk egyet, mégis megmaradt közöttünk a kölcsönös tisztelet. Az Észak nemcsak egy újság volt. Iskola is. Szellemi műhely.
(…) Mert azt gondolom, ma már nem az a legégetőbb kérdés, hogy papíron vagy kijelzőn jelenik meg egy cikk, hanem az, hogy elhiszem-e annak, aki írta azt, amit írt. A mai nap problémája ugyanis a hitelesség, illetve annak hiánya. Tudom, kicsi a valószínűsége, hogy a nyomtatott sajtó visszatér, és újra a fénykorát éli. De remélem, a hitelesség még visszatalál a szakmába. Jó lenne egy ilyen paradigmaváltás” – zárta gondolatait Szántó Rita a közösségi médiában. K. Zsóka pedig ennyit tett hozzá: „Sajnálom, hogy vége! Na nem ezt a vállalhatatlan színvonalat, amivé az utolsó évtizedben vált, hanem az egykori műhelyt, a sok volt újságíró kollégát!” – írta.
Ha szeretne tájékozott és jól értesült lenni, de messzire elkerülné a propagandát, iratkozzon fel hírlevelünkre! Amennyiben szívesen lenne a támogatónk, kattintson ide és csatlakozzon adománygyűjtésünkhöz!
