A magyar ipartörténet egyik legsúlyosabb balesetére emlékeznek június 1-jén Sajóbábonyban. Negyvenhét évvel ezelőtt, 1979-ben robbanás pusztította el az Észak-Magyarországi Vegyiművek TNT-gyártó üzemét. A detonáció 13 ember életét követelte, az okait pedig a mai napig homály fedi.
A második világháborút követő években, a hidegháború kezdetén kiemelt stratégiai jelentőséget kapott a robbanóanyag-gyártás Magyarországon. A TNT-előállítást az 1950-es évek elején telepítették Sajóbábonyba, részben azért, mert a település viszonylag távol feküdt az akkori politikai vezetés által ellenségesnek tekintett Jugoszláviától. Az 1040-es vállalatként emlegetett hadiipari üzem építésében jelentős szerepet kaptak azok a személyek is, akiket a kommunista rendszer politikai ellenfélként kezelt.
A gyár már létrehozásakor sem számított korszerűnek. A berendezések nagy része a második világháború előtti időkből származott, az évtizedek során pedig egyre inkább elavulttá váltak az épületek és a technológiai rendszerek is. A hetvenes évek végére megszületett a döntés a TNT-gyártás megszüntetéséről, az üzem bezárását pedig 1979. július 1-jére tervezték.
A végzetes nap azonban egy hónappal korábban érkezett el. 1979. június 1-jén, egy meleg pénteki napon a termelés még a megszokott rendben zajlott. A késő délutáni órákban azonban ismeretlen okból hatalmas robbanás következett be. A detonáció nyomán mintegy húsz kilométerről is látható gombafelhő emelkedett a magasba, a robbanás hangját pedig harminc kilométeres körzetben érzékelték.
Az A1-es jelű üzemépület, ahol a TNT gyártása folyt, gyakorlatilag eltűnt a föld színéről. A helyén csak egy mély kráter maradt. A telephelyen több helyen tüzek csaptak fel, amelyek veszélyesen közel kerültek a raktározott robbanó- és vegyi anyagokhoz. A helyzetet tovább nehezítette, hogy a hadiüzemet őrző fegyveres szolgálat kezdetben nem akarta beengedni a helyszínre érkező tűzoltókat.
A lánglovagok végül rendkívül nehéz körülmények között kezdték meg a munkát, és sikerült megakadályozniuk, hogy a tűz átterjedjen egy közeli TNT-raktárra. Az A1-es épületben azonban már nem volt mit megmenteni. A létesítmény teljesen megsemmisült, az ott felhalmozott berendezések és anyagok odavesztek.
A tragédia különlegesen megrázó körülménye volt, hogy az üzemben dolgozó 13 embernek nyoma sem maradt. A robbanás olyan erejű volt, hogy a gyártósor mellett tartózkodó munkások holttestei sem kerültek elő. Az áldozatokat egy ideig eltűntként tartották nyilván, így nem maradt olyan szemtanú sem, aki választ adhatott volna arra, mi történt az utolsó percekben.
A vizsgálat sem hozott megnyugtató eredményt. A robbanás epicentrumában maradt kráterből, valamint a környéken szétszóródott roncsokból nem lehetett egyértelmű következtetéseket levonni. Mivel az üzem hadiipari létesítménynek minősült, a vizsgálatok részletei és eredményei nem kerültek nyilvánosságra. A robbanás pontos oka ezért máig ismeretlen, és az sem derült ki, hogy műszaki hiba, emberi mulasztás vagy esetleges szabotázs állt-e a háttérben.
A 13 áldozattól később jelképes temetésen búcsúztak el. A gyászszertartáson üres koporsókat helyeztek el, hiszen a robbanásban elhunyt dolgozók maradványait nem tudták megtalálni. A tragédia mély nyomot hagyott a térség lakóiban, és az esemény a magyar ipartörténet egyik legsötétebb fejezetévé vált.
A robbanás helyszínén keletkezett krátert később feltöltötték, majd fákkal ültették be. Az egykori üzem egyik deformálódott oszlopa azonban emlékeztetőként a helyén maradt. Az oszlopon elhelyezett emléktábla ma is őrzi annak a 13 dolgozónak a nevét, akik 1979. június 1-jén örökre eltűntek a sajóbábonyi TNT-robbanásban.
Forrás: Wikipédia
Ha szeretne tájékozott és jól értesült lenni, de messzire elkerülné a propagandát, iratkozzon fel hírlevelünkre! Amennyiben szívesen lenne a támogatónk, kattintson ide és csatlakozzon adománygyűjtésünkhöz!
