Volt idő, amikor a Miskolci Egyetem kollégiumi szobáiban nap mint nap a diákok saját készítésű műsorai szóltak. A hallgatókból verbuvált stúdiós csapat tagjai csaknem ötven éven át a campus egyik legkülönlegesebb közösségének számítottak: szabadidejükben ők maguk építették, működtették és formálták a helyiséget, a technikát, az adásstruktúrát. Most, több mint 25 évvel a megszűnése után márványtábla került az E/4-es kollégium falára, hogy emléket állítson annak a generációkon átívelő világnak, amely egykor saját hangot adott az intézménynek. Az egykori közösség nevében Karcagi Pál emlékezik a régmúlt legszebb napjaira.
Akik a XX. században jártak egyetemre Miskolcon, azok nyilván tudják, mi volt az Egyetemi Stúdió, nekik nem kell bemutatnom. De miután 2000-ben megszűnt a közösség, az azóta eltelt negyedszázad alatt nagyon sokan tanultak, dolgoztak, illetve tanulnak és dolgoznak a campuson, akik már nem találkozhattak a stúdió fogalmával, működésével. Többek között őket is emlékezteti a dicső elődökre az a néhány napja az E/4-es kollégium bejárata melletti falfelületére kikerült márványtábla, mely ennek a közösségnek állít emléket.
Hogy pontosan mi is zajlott a párnázott ajtók mögött, arról Kiss Jóska, a 60-as évek egyetemi hallgatója és stúdiósa 2003-ban ezt írta:
Létezett a miskolci Nehézipari Műszaki Egyetemen (NME) egy úgynevezett rádióstúdió. Az intézmény maga 1949-ben indult, a stúdió a fellelhető dokumentumok szerint 1953-ban (de újabb visszaemlékezők szerint ennél is korábban). Ennek az intézménynek a feladata, hivatása a kollégiumokban lakó hallgatók szórakoztatása volt. Vezetékes rádióként működött, minden kollégiumi szobában volt egy hangszóró. A műsort lelkes, önmagukat kifejezni, másokat szolgálni vágyó egyetemi hallgatók készítették, szabadidejük feláldozásával, önkéntesen és minden ellenszolgáltatás nélkül. Ez az egyetemi rádió közel ötven évig működött, ez alatt az idő alatt sokszáz munkatársa volt (a fellelhető névsorok, emlékek alapján több, mint 600 nevet gyűjtöttünk össze, de korántsem teljes a lista). A volt munkatársak túlnyomó többsége ma is jó érzéssel emlékszik vissza a stúdióban végzett munkára, az ott eltöltött időre, a közösségre.
Az Egyetemi Stúdió tehát egy öntevékeny hallgatói közösség volt, a benne résztvevők szabad idejükben műsorokat készítettek és vezetékes módon műsorokat sugároztak a kollégiumi szobákban felszerelt hangszórókra. A műsorokat a megfelelő technikával felszerelt hangstúdióban készítették, mely az E/4 kollégium földszintjén működött. A stúdió technikáját is a stúdiósok állították össze, és időről időre fejlesztették, tökéletesítették.
Megint Kiss Jóskától idézek, a stúdió kezdeti történetéről így írt:
Az egyetem az első évét a Földes Gimnáziumban kezdte, 1949-ben. Itt már működött egy „stúdió”, ami még csak tájékoztató szerepet töltött be, és az első bemondók egyike Czibere Tibor, a későbbi rektor és miniszter volt.
A „Mi Egyetemünk” 1953 május 29-i számában cikk jelent meg: „Miért nem szól az egyetemi hangoshíradó?” címmel. „Most, a vizsgaidőszak alatt különösen szükség van a hangulatot elősegítő vidám zenére, a hiányosságokat feltáró bírálatra. Hallgatóink ismerni akarják a jó eredményt elérő hallgatókat, tanuló csoportokat” – írták akkor.
A már elhunyt Vida Andrástól (Gépelem Tanszék) tudom, hogy ő 1954 tavaszán került „A DISZ Bizottság Hangos Híradó”-jához (E/4 fsz. 19 szoba), ahol akkor Molnár Jenő, Zsirkó Imre (1951-1956) és Oláh Péter kezelték a berendezést, ami egy Rafilm 10(!!!) wattos erősítő, egy lemezjátszó és egy mikrofon volt. Ebédidőben a két étkezdében (E/1 és E/2 oldalszárnya) szólt két-két hangszóró. Később a kollégiumok folyósóin helyeztek el egy-egy nagyobb teljesítményű hangszórót. Nagy fejlődést jelentett, hogy a Fizika Tanszék két demonstrátora, Galvács László és Berzsenyi Béla elkészített egy 8 csatornás keverő erősítőt. Bővült a technika, már két lemezjátszót is használni lehetett, került rádió is Sályi István rektortól, és megjelent az első „Vörös Szikra” magnó. Az első valódi keverőpult 1958 tavaszán készült el Bakalár Sándor vezetésével. A 60-as évek elején minden szálló minden szobájába bevezették a hangszórókábeleket.”
„Jómagam 1962-67 között voltam stúdiós, fantasztikus társakkal, akik igényelték a közösséget, és rengeteget dolgoztak hobbiból. Heti 13 óra műsort készítettünk, minden nap volt adás. A riportok az egyetemi életről, a város eseményeiről szóltak, de készítettünk hangjátékokat is. Rögzítettük az öntevékeny művészeti csoportok, a színjátszók, a „Silány Kínpad”, az egyetemi zenekar, és más közösségek műsorait is. A színvonalat jelezte, hogy a Borsodi Rádió és a Kossuth rádió hetente közölte a tudósításainkat. Talán ennek is köszönhető, hogy az első stúdiómagnót 1967-ben kapta a közösség, éppen a Borsodi Rádiótól. Aztán évtizedeken át folyt az egyre színvonalasabb munka, rengeteg díjat nyertek műsoraikkal az országos versenyeken a miskolci egyetemi stúdiósok.”
A volt stúdiósok közül egy nagyobb csapat a stúdió megszűnését követően is folyamatos kapcsolatot tart, bázisuk a 2000-ben Szolnokon létrehozott NME Nosztalgiastúdió, ahol 2001. óta minden nyáron egy hétvégére összejönnek, évközben pedig többé-kevésbé folyamatos a levelezés.
Múlt ősszel fölmerült, hogy jó lenne valami maradandó emléket állítani az egyetemen a volt stúdiónak. A gondolatot tett követte, megszületett a döntés egy emléktábla elhelyezésére, mely az E/4. kollégium bejáratánál kellene felszerelni. A társaság összeadta a tábla költségét, a márványtábla gyártása és felszerelése pedig nemrégiben meg is történt.
Már csak az avatóünnepség van hátra, melyet 2026. június 7-én, vasárnap délután 2 órakor rendezünk a tábla közelében, az E/4-es kollégium mellett, szabadtéren, amelyre minden érdeklődőt szeretettel várnak az egykori stúdiósok és azok, akik számára fontos az egyetem múltjának ezen mozaikdarabja.
Most úgy támogatja a független médiát, hogy ez önnek egy fillérjébe sem kerül. Ajánlja fel adója 1%-át a Borsod24 kiadójának és járuljon hozzá a szabad sajtó túléléséhez!
