Fájon, az észak-borsodi Cserehát apró zsákfalujában egyszer csak megjelent a politika – mégpedig a maga nyers, veszekedős valójában. A 24.hu riportja szerint a néhány száz lelkes, mélyszegénységgel küzdő faluban, ahol 2022-ben a kormánypárt a szavazatok száz százalékát szerezte meg, ma már korántsem ilyen egységes a kép.
Fáj település az ország egyik legelmaradottabb szegletében, kopár dombok között húzódik meg, negyven percre Miskolctól. Az ötszáznál valamivel több lakos jelentős részét gyerekek teszik ki – nagyjából minden második fáji kiskorú –, a felnőttek többsége pedig havi százezer forint körüli vagy az alatti jövedelemből próbál megélni omladozó falak között. A legnagyobb helyi foglalkoztató maga az önkormányzat: közel hetven ember közmunkásként keresi meg a betevőt. Aki ennél jobbat szeretne, annak el kell mennie – csakhogy a buszközlekedés gyér, kocsi meg jogsija sokaknak nincs. Aki teheti, heti munkára jár Pestre vagy akár Németországba, aztán hazaköltözik, mert a család fontosabb a pénznél. Aki nem teheti, marad.
Évekig a közmunka és az időnként osztogatott természetbeni juttatások – szociális tüzelő, húsvéti élelmiszercsomag – tartották össze a közösség politikai lojalitását. Ez a rendszer mostanáig megingathatatlannak tűnt: négy évvel ezelőtt a riporter egyöntetű elégedettséggel és kizárólag kormánypárti szimpátiával találkozott a faluban. Akkor Demeter Zoltán fideszes jelöltre adta le voksát a 216 szavazó – mindenki, aki urnához járult. 2018-ban „csak” 99%-ot ért el a Fidesz.
Az idei kampányban azonban valami megváltozott. A Tisza Párt szórólapjai már a kerítéseken is feltűnnek, a Facebookon és a Messengeren terjedő videók pedig – akár kormánypárti, akár ellenzéki forrásból érkeznek – a korábban hermetikusan zárt információs teret is felszaggatják. A faluban spontán utcai viták robbannak ki, a szomszédok egymásnak feszülnek, és a korábban monolitnak látszó Fidesz-tábor első repedései is megmutatkoznak.
Az ellentéteket jól illusztrálják az egymásnak feszülő vélemények. Akad, aki úgy látja, hogy a kormány elsősorban a nyugdíjasokra koncentrál, miközben a dolgozó, aktív korú családok – köztük cigány munkavállalók, akik elmondásuk szerint a munkaerőpiacon is hátrányos megkülönböztetéssel szembesülnek – egyre nehezebben bírják az inflációt. Mások – főként az idősebb generáció tagjai – a biztonság és a háborútól való félelem nevében maradnak a megszokott oldalon, még akkor is, ha a mindennapi megélhetés egyre nagyobb terhet ró rájuk, a Provident-kölcsönök kamata szüntelenül nő, a rezsi meg a számlák pedig minden hónapban felfalják a közmunkabér javát.
A Magyar Péterről keringő rémhistóriák – miszerint drogos, háborúba vinné a fiatalokat, börtönbe csukná az újságírókat, sőt van, aki egyenesen Hitlerhez hasonlítja – erősen tartják magukat a faluban, jóllehet ezek valóságtartalma erősen megkérdőjelezhető. A dezinformációs tartalmak telefonokon és közösségi médiában terjednek, és mélyen beivódnak a helyiek gondolkodásába. Néhányan bevallják, hogy nem tudják biztosan, mi igaz és mi nem – mégis a legrosszabbat feltételezik.
Akik viszont elfordultak a kormánypárttól, azok sem feltétlenül a Tiszára szavaznának: egyre többen nyilatkoznak úgy, hogy inkább otthon maradnak április 12-én. A kiábrándultság mögött nem ideológiai fordulat áll, hanem egyszerű számtan: kevesell a fizetést, kevesell a figyelmet, és nem látja, mi változna akármelyik győzelem esetén.
Közben a faluban másfél éve jelen van a Magyar Máltai Szeretetszolgálat Jelenlét Pont irodája, amely a 300 legszegényebb magyarországi település egyikeként vette fel Fájt a programjába. A szociális munkások adósságrendezésben, munkakeresésben, gyerekfoglalkozásokkal és egészségneveléssel segítik a helyieket – és elmondásuk szerint a közösség nem reménytelen eset: nincsenek komoly drog- vagy uzsoraügyek, a lopás ritka, a felnőttek kisegítik egymást, a gyerekek egyre inkább kijárják az iskolát. Nemrég az is kiderült szakértői segítséggel, hogy az egyik család többmilliós adóssága elévült – ez a hír felért egy kis csodával. A fáji diákok pedig megnyerték az országos táncversenyt.
A polgármester nem nyilatkozik. Szerinte a sajtó legutóbb is csak kigúnyolta a falut.
Erős az elemzői vélemény, hogy a kormánypártok végső sikere éppen az ilyen, közvélemény-kutatók által nehezen elérhető, periférikus településeken dől el – ezek az elfeledett szavazók a Fidesz úgynevezett aranytartalékai. A kazincbarcikai körzet hagyományosan a legerősebb narancsos bástyák közé tartozik.
Április 12-én kiderül, hogy a közmunka, a szociális tüzelő és a háborús félelem elég lesz-e ahhoz, hogy Fáj ismét egységesen szavazzon – vagy a csereháti dombok között valami mégis megmozdult.
A tartalom elkészítését a Local Innovative Media in Europe Network (LIMENet) program támogatta.
Ez a cikk az Európai Unió pénzügyi támogatásával készült a LIMENet program keretében. A tartalomért kizárólag az Esélyegyenlőség és Fenntarthatóság Egyesület vállal felelősséget, és az nem feltétlenül tükrözi az Európai Unió vagy a Local Innovation in Europe Network (LIMENet) álláspontját.
Most úgy támogatja a független médiát, hogy ez önnek egy fillérjébe sem kerül. Ajánlja fel adója 1%-át a Borsod24 kiadójának és járuljon hozzá a szabad sajtó túléléséhez!
