Zűrös napok állnak a DVTK mögött, először Radenkovic vezetőedző távozott, majd Kovács Zoltán sportigazgató is szedte a sátorfáját. De a gondok sokkal mélyebben gyökereznek.
A pénteki, Kazincbarcika elleni súlyos vereség után a mozdíthatatlannak tűnő Kovács is távozott. De ez még csak a felszín. Pápai Gábor jegyzetében arra hívja fel a figyelmet, hogy fejétől bűzlik a hal, és ha valóban kiesik a DVTK, annak a problémának a gyökerei egyáltalán nem mostanában kezdődtek és rengetegen régóta átlátják a NER-es összefonódást.
Íme Gábor jegyzete változtatás nélkül.
“Miért nem járok hat éve Diósgyőr meccsre? (NER történet kicsiben)
Egy gyors disclaimer: aki ismer, az tudja, mit jelent nekem a Diósgyőr. Hány évig volt a legfontosabb iránytű a napirendemben, hányszor írt felül mindent az, hogy játszik a csapat. Esküvőtől ballagásig tudnám ezeket sorolni, de felesleges.
Amikor 2020 decemberében bejelentették a tulajdonosváltást, sokan örültek: végre ide is megérkezett a NER, Lőrinc pénze, innen már minden sínen van, és a DVTK végre oda kerül, ahova valójában való, a magyar futball élmezőnyébe. Én ennek az ellenkezőjét láttam, főként az előtte lévő tíz éve folyamatosan alakuló Nemzeti Együttműködés Rendszere mintáján: a stróman strómanja (vagy talán annak a strómanja) nyakló nélkül költi majd a mi pénzünket, bármiféle koncepció nélkül.
Úgy döntöttem, hogy ehhez én nem asszisztálok. Ma már megértőbb vagyok azokkal szemben, akik nem ezt az utat választották, és ugyan jó szándékkal és akaratlanul, de mégis így legitimálták a rendszert. Azt gondolhatták, egyébként joggal, hogy volt már itt adócsalótól sima tolvajon át mindenféle tulajdonos, ez sem lehet (sokkal) rosszabb. Fogd meg a söröm!
A Felcsút csapatorvosa a tulaja a DVTK-nak. A Felcsút csapatorvosa. Pár éve Spanyolországban edzőtáborozott a Diósgyőr, amikor a honlapon megjelent a hír, hogy a tulajdonos meglátogatta a csapatot az edzőtáborban. Ugyanekkor jelent meg egy másik hír, hogy Mészáros Lőrinc magánrepülővel elvitte a barátait a DVTK közelében edzőtáborozó Felcsúthoz, velük tartott a DVTK „tulajdonosa”, és volt olyan rendes, hogy a saját nevén lévő klubot is meglátogatta. Jellemző a rendszerre, hogy egy (egyébként kulturált, bár kétségtelenül szarkasztikus) kommentem miatt ezért kitiltottak a DVTK oldaláról. Ráadásul tették ezt olyan emberek, akikkel egy szektorban húztam le hosszú-hosszú éveket.
2022-ben aztán elérkezett a mélypontjához a NER térnyerése, amikor a DVTK stadionját (sok másik stadionhoz hasonlóan) a Fidesz kampányeszközévé silányították, amikor a választások előtti napon piros-fehér-zölden világították ki és a Fidesz kampányszlogenjével (Nekünk Magyarország az első!) reklámozták. Micsoda szégyen!
Persze akár elsülhetett volna jól is: ebben a rettenetesen kontraszelektált és gyenge magyar futballban egy apró koncepció is sikerre tud vezetni egy klubot. Egy klubfilozófia, egy átgondolt játékospolitika, egy koncepció mind sikeressé tehették volna a „projektet”, ami ezeket a bűnöket, ha nem is feledtették volna el, de elhomályosították volna.
De nem így lett. A karma képében tegnap megjelenő Kazincbarcika 4-0-s kiütéses győzelmével nem egy tünet volt, hanem a pont az i-n, a cseresznye a habon. 90 perc esszenciája annak, hogy mit tettek a klubbal ezek a senkiháziak, akik azt hitték, hogy valakik.
Egy 116 éves klubot, a magyar sporttörténet egyik kiemelkedő csapatát tették egy Fejér megyei falu fiókalakulatává és égettek el több tízmilliárd forint közpénzt. Eközben a VIP-ben pöffeszkedtek, az évszázados munkáshagyományokkal rendelkező klub magukat fontosnak gondoló vezetői tömték a fejüket a haverjaikkal, miközben velük szemben megtévesztett ezrek várták hiába a csodát.
Most hiába próbáljátok ezt eltávolítani magatoktól. Ezt ti tettétek a klubbal, önként és dalolva. Ti öltétek meg a vasgyáriak lelkét, vettétek el tőlünk azt, ami valójában a miénk. Kisajátítottátok a DVTK-t, vállaljátok érte a felelősséget!
Én, sokakkal együtt, újra ott leszek a lelátón akkor, amikor végre eltakarodtok innen, és ez a csodálatos klub újra felszabadul. Akár az NB1-ben, akár a megye kettőben. Hajrá Diósgyőr!” – írta bejegyzésében Pápai Gábor, aki a fent látható képet illesztette posztjához.
Önöknek mi a véleményük? A DVTK problémái rövid távon orvosolhatók Kovács Zoltán távozása után, vagy továbbra is hihetetlenül sok a tennivaló?
Ha szeretne tájékozott és jól értesült lenni, de messzire elkerülné a propagandát, iratkozzon fel hírlevelünkre! Amennyiben szívesen lenne a támogatónk, kattintson ide és csatlakozzon adománygyűjtésünkhöz!
