Minden nap látjuk a magasba nyúló acélóriásokat az építkezéseken, a borsodi megyeszékhelyen már jó pár berendezés szorgoskodik, de csak kevesen gondolnak bele, milyen élet zajlik ott fent, a felhők között, egy toronydaru irányítókabinjában. Pedig nagyon más az élet a 95 méteres magasságban lebegő fülkében, ahol a szél megrázkódtatja az egész szerkezetet, ahol nincs WC, ahol a legkisebb figyelmetlenség is emberéletekbe kerülhet, és ahová minden reggel létrán kell felmászni.
A Mamut Daru Kft. vezetőjével, Balogh Bendegúz Kevinnel beszélgettünk, aki a hétköznapjaikról, a szakma kihívásairól és az iparág rejtett világáról mesélt. Az ő történetük egyben a magyar építőipar modernizációjának története is, amelyben egy kis egri vállalkozásból az ország egyik meghatározó daruszolgáltatója lett.
Családi vállalkozás, amely az égig ért
A Mamut Daru Kft. alapítója 2007-ben megvásárolt egy helyi építőipari vállalkozást Egerben, és elkezdte felépíteni a vállalatot. „Édesapám kemény munkájával tudtuk növekedési pályára állítani a társaságot, és erre nagyon büszkék vagyunk” – mondja a cégvezető, aki 2023-ban, frissen végzett egyetemistaként tért haza az Egyesült Államokból, hogy segítse apját, Balogh Csabát a családi vállalkozásban.
Ma már hetven-nyolcvan toronydarukezelőt foglalkoztatnak, és országszerte jelen vannak: Budapesttől Debrecenen át Miskolcig – a Diósgyőri várban két darab Terex toronydarujuk is áll –, Pakson keresztül Hódmezővásárhelyig. Az egri iroda mellett három éve vásároltak telephelyet Felsőpakonyban. És ami talán a legfontosabb: mindvégig megőrizték a családias légkört, hiszen Bendegúz édesanyja is részt vesz a munkában, ismerik az összes toronydarukezelőt, közel állnak hozzájuk.
A Mamut Daru gépparkjában 70 toronydaru szerepel – Terex, Liebherr, Wolff, Raimondi. Ezek a szerkezetek a fix pontok mesterei: hónapokon, néha éveken át állnak őrségben egy lakóház vagy irodaépület mellett. Az autódaruk viszont a mozgékony óriások. A legnagyobb közülük a Liebherr LTM 1450 – egy 450 tonnás teherbírású monstrum – a gödi Samsung gyárban dolgozott egy évig.
A géppark felépítése hatalmas tőkét igényel. A toronydarukat és autódarukat általában lízing- illetve hitelszerződés keretében vásárolják, de még így is óriási befektetésről van szó. Míg a legnagyobb konkurens régi darukkal dolgozik – ami alacsonyabb árazást tesz lehetővé számukra –, a Mamut Daru az újabb generációs gépekbe fektetett be. Ezek megbízhatóbbak, kevesebb szervizelést igényelnek, és sokkal nagyobb teherkapacitással szerelik őket.
Amikor egy megrendelő jelentkezik egy építkezéssel, először a tervrajzokat vizsgálják meg. Az irodában speciális applikációban megszerkesztik, hogy mekkora rádiuszt kell lefednie a darunak, milyen hosszú legyen a gém, és főként: mennyi súlyt kell majd emelnie. A toronydaruk elsősorban magasépítési munkákat szolgálnak ki, vasszerkezeteket emelnek, betont töltenek, konténereket mozgatnak. Ez egy különösen összetett művelet. Egy úgynevezett küblit – egy nagy tartályt – erősítenek a horogra, amelyet a tetejénél megtöltenek betonnal. A toronydarus felemeli, és pontosan oda irányítja, ahol a lenti munkásoknak szüksége van rá.
Amikor megáll a munka – a szél törvénye
A toronydarusok munkáját szinte minden környezeti tényező befolyásolja. A legnagyobb kihívás a szél. Minden építkezésre készül egy veszélymentességi dokumentum, amelyben pontosan rögzítik, hogy milyen szélsebességnél milyen munkákat lehet végezni. Általában 55 km/h-s szélerősség felett már leállítják a gépet.
De van, ahol ennél is alacsonyabb a határ. Az úgynevezett táblázás – amikor nagyobb betontáblákat kell behelyezni – már 30-40 km/h-s szélben is veszélyes. A betonozás is csak alacsonyabb szélben megengedett. Egy betonnal teli kübli tömege 2800 kilogramm körüli, és ha azt megfújja a szél, ember nem tudja megállítani.
„Mindig a toronydarusé az utolsó szó az építkezésen” – hangsúlyozza a cégvezető. Hiába van a megrendelőnek szűk határideje: ha a kezelő úgy ítéli meg, hogy veszélyes a munka, azt le kell állítani. Volt már rá példa, hogy az építésvezető kérte: „Tudom, hogy 55-ös szelek vannak, de van egy határidőnk, kérem, folytassuk a munkát.” Az ilyenkor elhangzó válasz mindig ugyanaz: „Megértjük, hogy van határidejük, de mi nem kockáztatunk emberi életet.”
A köd is megállíthatja a munkát. Ha a kezelő nem látja tisztán a lenti munkaterületet, akkor lassítani kell, vagy teljesen leállni. A toronydarukon – a legtöbb típuson – nincs kamera a horgon. A kezelő saját szemére és a lenti irányítók rádión keresztüli utasításaira hagyatkozik.
A munka, amihez acélidegek kellenek – és létra
Kiből válhat jó toronydarus? Mindenekelőtt olyanokból, akik nem félnek a magasságtól. Az Árpád híd közelében most éppen 95 méteres magasságban dolgozik egy kezelő – ez körülbelül egy 30 emeletes épület tetejének felel meg. És oda nem lifttel, hanem létrán kell felmászni. Minden egyes nap. Reggel hétkor, amikor kezdődik a munka. Volt már rá példa, hogy valaki bepróbálkozott, de nem jutott fel.
„Nagyon más 10 méterről nézni, és azt gondolni, hogy menni fog” – mondja Balogh Bendegúz. „De amikor fölmegy az ember magasra, érzi a szelet. Egy ilyen magas helyen nem is gondolná az ember, hogy milyen kilengése tud lenni egy toronynak is. De azért az ott fent egy más világ.”
A cég mostanában sok fiatalt próbál betanítani erre a szakmára. És érdekes módon működik: a fiatalok, akiknek megtetszik a munka, elmesélik a barátaiknak, és azok is jelentkeznek. Körülbelül egy-két hónap alatt meg lehet szerezni a toronydarukezelői vizsgát, amelynek költségét a Mamut Daru állja. Az újoncokat a legprofibb kezelőkhöz osztják be.
A toronydarus fülkéje sokkal nagyobb, mint egy autódaru kabinja. Tágas tér, a modern gépeken már fűtéssel és hűtéssel is felszerelt a környezet. De van egy dolog, ami hiányzik: a WC. Ez a szakma egyik legkényelmetlenebb része. Aki toronydarusként dolgozik, annak vagy le kell másznia ebédszünetben, vagy műanyag palackokat kell használnia. Ez nem túl elegáns, de ez az egyetlen megoldás világszerte. Semmilyen toronydaru gyártó nem épít be WC-t a fülkébe.
A fülkében a kezelő rádión kommunikál a lenti irányítókkal. „Van olyan munkás lent, aki a jobb kezét nem tudja megkülönböztetni a baltól” – mondja a cégvezető nevetve. Ezért a toronydarusoknak folyamatosan figyelniük kell, értelmezni a bizonytalanul megfogalmazott utasításokat, és közben saját szemükkel is látniuk kell, hogy mi történik lent.
A munka egyáltalán nem monoton. Folyamatosan figyelni kell az emberekre a földön, a szélre, a ködre, a többi toronydarura. Nagy építkezéseken, mint például az Árpád híd környékén, ahol öt toronydaru dolgozik egyszerre, még bonyolultabb a helyzet. Ha két toronydarunak a kötele összeér, azonnal le kell állítani a munkát, be kell vizsgálni a kötelet.
Mert azok nagyon érzékenyek. Egy kisebb sérülés is veszélyt jelenthet. Ha kötélre van szükség, azt Debrecenben gyártják le, majd ide kell szállítani, és egy-két napot vesz igénybe a csere. A szerződésekben benne van, hogy a meghibásodástól számítva 24 vagy 48 órán belül meg kell javítani a darut – és ezt be is kell tartani, különben komoly kötbér vár a cégre.
Éjszakai őrség és veszélymentesítés
Munka után mindig szélnek kell engedni a toronydarukat. Ez alapvető biztonsági szabály: ha egy daru fix helyzetben maradna, és megerősödne a szél, akár fel is borulhatna. Amikor a gém szabadon foroghat, a szél nem tud olyan erővel hatni rá, amely felborítaná a szerkezetet.
De ez új problémát hoz létre: ha egy toronydarut szélnek engednek, a szél belefújhatja egy másik toronydaru munkahelyébe. Főleg nagy építkezéseken ez komoly veszélyt jelenthet. Ezért vannak a veszélymentesítő kezelők. Este, amikor a munka véget ér, két-három kezelőt külön erre a feladatra állítanak be. Csak ki kell pörögniük a másik toronydaru munkahelyéről, hogy az ne zavarjon senkit.
Ez a munka sokkal kevésbé stresszes. Ilyenkor akár filmezhetnek is, pihenhetnek. Ez szinte szabadidő – persze 40-50-95 méteres magasságban, egy fülkében.
A szakmában szerencsére ritkán történnek súlyos balesetek. Minden paraméternek, minden biztonsági előírásnak meg kell felelni. De vannak veszélyhelyzetek.
A legnagyobb rizikót a nagyfeszültségű áramvezetékek jelentik. 2025 tavaszán volt egy eset: 40 tonnás autódaru dolgozott egy építkezésen, amikor az alvállalkozók nagyfeszültségű áramvezeték alá pakolták a vasat. A kezelő felfelé nézett, de az erős napfény belesütött a szemébe, és nem vette észre, hogy a kötél hozzáér a nagyfeszültségű áramvezetékhez. A kötél leégett, az autódaruban is kár keletkezett. Szerencsére az autódaruk fülkéit úgy gyártják, hogy még egy ekkora áramsokknál is védik a kezelőt. Az említett esetben például azzal, hogy addig nem tudott kiszállni, amíg nem kapcsolták le teljesen az áramot.
Óriások építése – amikor az autódaru toronydarut épít
Egy toronydaru felépítése önmagában is művészet. Autódaruval szerelik össze az óriásokat, ahol a logisztika rendkívül összetett: több teherautó, több fordulás kell, mire az összes törzselemet a helyszínre szállítják. Két-három nap alatt felépíthető egy toronydaru, ha az időjárás engedi.
De mielőtt egyáltalán elkezdődne a munka, engedélyeket kell kérni. Nagyon sok jóváhagyás szükséges. Budapesten, a belvárosban, ahol szűkösek a terek, minden apró részletet szabályozni kell: az autódaru elfér-e az úton, el kell-e terelni a forgalmat, mekkora területet kell lezárni.
A földterhelést is pontosan ki kell számítani. Amikor az autódaru megemeli a toronydarunak szánt darabokat, különleges támasztékokat kell letenni az autódaru alá.
A toronydaruszerelők igazi hősök. Ők azok, akiket karabinerekkel csatolnak a darutörzsekhez és a gémhez, és nagy magasságban, szinte akrobataként mozognak. Kevesen vannak, akik ezt a munkát bevállalják. Ipari alpinisták, akiknek nem lehet tériszonya, akiknek acélidegei vannak.
Verseny a szakemberekért – amikor a pénz nem minden
A toronydarus munka jól fizető szakma. A kezelők órabérben dolgoznak: minél több órát dolgoznak le, annál magasabb a fizetésük. A műszakok hosszúak, gyakran 8-10 órásak, és minden nap reggel hét órakor kezdődik a munka. Kemény, de megéri.
De a munkaerőpiac nagyon versenyképes. A nagyobb cégek könnyen el tudják csábítani a jó kezelőket magasabb fizetéssel. A Mamut Daru ezekkel a bérekkel nem tud versenyezni. „Próbáljuk a mi szempontunkból a legmagasabb bért ajánlani” – meséli Balogh Bendegúz. „És ez attól is függ, hogy milyen profi a toronydarus.”
Ugyanakkor a cég számára a legfontosabb szempont nem is a fizetés, hanem a megbízhatóság. Amikor bejelentkezik hozzájuk egy ember, azt nézik elsősorban: időben ott van-e az építkezésen? Mert ha egy kezelő nem érkezik meg időben, az nagyon komoly kötbért vonhat maga után.
Ezért a Mamut Daru más eszközökkel próbálja megtartani az embereit: emberi hozzáállással, rugalmassággal, családias légkörrel. Ha valaki szabadnapot kér, megpróbálják úgy szervezni a munkát, hogy az illető el tudjon menni.
És ez működik. A régi, profi kezelők évek óta a cégnél dolgoznak, és ők tanítják be az újoncokat. Ez a folytonosság, ez a közösségi érzés az, ami megtartja az embereket. Nem csak a pénz számít. A bizalom, a tisztelet, és az, hogy úgy érzik, egy családhoz tartoznak.
Nem csak a toronydaruban dolgozók élete stresszes. Az irodában is rengeteg a munka: naponta három-négy órát telefonálnak, egyeztetnek építésvezetőkkel, projektvezetőkkel, kezelőkkel. Amikor egy gép meghibásodik – és előbb-utóbb minden gép meghibásodik –, gyorsan kell cselekedni. A megrendelő idegeskedik: miért nem tud dolgozni a toronydaru? Neki van egy határideje, egy precíz ütemterve.
„Vannak olyan napok is, amikor három-négy órát töltök a telefonon, egyfolytában egyeztetek építésvezetőkkel, projektvezetőkkel, a toronydarusokkal, hogy mit hová kell rakni, meg milyen problémái vannak a megrendelőnek” – meséli Balogh Bendegúz anélkül, hogy panaszkodni akarna.
Egy speciális szakma
Ez nem csak egy munka – ez egy életforma. Ahol minden nap felkapaszkodnak a felhők közé, és onnan nézik, ahogy egy új város épül körülöttük. Ahol tudják, hogy nélkülük egyetlen toronyház, egyetlen modern építmény sem születhetne meg.
Ha legközelebb felnézünk egy toronydarura, gondoljunk bele: ott fent, abban a kis fülkében, valaki éppen a munkáját végzi. Kilencvenöt méteren, a szélben, a hidegben, a hőségben. Létrán kapaszkodott fel reggel hétkor, és egész nap figyelnie kell, kommunikálnia kell, döntenie kell. WC nincs, csak egy műanyag palack. De ő teszi lehetővé, hogy a város épüljön. És ezt a munkát bárki nem tudná elvégezni – csak azok, akikben megvan az az érzék, az a kitartás, az a felelősségtudat, amely nélkül ez a szakma egyszerűen lehetetlen lenne.
Fotók: Kovács Ferenc és Borsod24
Ha szeretne tájékozott és jól értesült lenni, de messzire elkerülné a propagandát, iratkozzon fel hírlevelünkre! Amennyiben szívesen lenne a támogatónk, kattintson ide és csatlakozzon adománygyűjtésünkhöz!
