Miskolc Önkormányzata egy friss kormányhatározat alapján 6 milliárd forint vissza nem térítendő támogatást kap a Diósgyőri Acélművek területéből további 33,6 hektár megvásárlására. A bejelentés örömmel töltötte el a kormánypárti politikusokat, ugyanakkor az ellenzéki oldalról komoly kérdések érkeztek a fejlesztés koncepciójával és átláthatóságával kapcsolatban.
Szopkó Tibor ellenzéki képviselő közösségi oldalán reagált a hírre, és bár megköszönte a támogatást, hangsúlyozta: a kormány csupán azt a szabadon felhasználható összeget adja vissza, amit karácsonykor elvont a várostól. Ezután egy sor konkrét kérdést fogalmazott meg, amelyekre szerinte sürgősen választ kellene kapnia a városvezetésnek.
Szopkó szerint nem világos, milyen konkrét tervekkel rendelkezik az önkormányzat a DAM fejlesztésére, melyik részen milyen funkciót szeretnének megvalósítani, és minek van realitása vagy társadalmi szükséglete. Aggályát fejezte ki a megközelíthetőség megoldatlansága miatt is, hiszen jelenleg csak a belvároson és a Vargahegyen keresztül lehet elérni a területet az autópálya irányából, egyik útvonal sem alkalmas nagyobb kamionforgalomra. A képviselő kérdéseket tett fel a terület szennyezettségének pontos ismeretével és a kármentesítés tervével kapcsolatban is, mivel a hírek szerint a talajban határértéket meghaladó mennyiségben találhatók toxikus fémek és szénhidrogének.
Az egyik legélesebb kérdés a gazdasági racionalitásra vonatkozott: Szopkó szerint nem látszik, milyen üzleti tervek, gazdasági számítások vagy megalapozó dokumentumok indokolják a vásárlást, különösen abban a gazdasági helyzetben, amikor a napi működésből is hiányzik a pénz Miskolcon.
A képviselő azt is kifogásolta, hogy a városvezetés eddig nem beszélt transzparensen a terveiről a nyilvánosság előtt, és nem vonták be a miskolciakat a folyamatba. Összességében az ügyet koncepciótlan kampány-kapkodásnak minősítette, ugyanakkor kifejezte reményét, hogy a polgármester meglepetést okozva egy sikeres, pártokon felül álló, Miskolc javát szolgáló történetet fog létrehozni.
A választ Bajusz Gábor kormánypárti frakcióvezető adta meg kommentben, cáfolva Szopkó felvetéseit. Bajusz szerint a DAM fejlesztése ütemezett, többfunkciós városfejlesztési projekt, amely nem kampányszlogeneken, hanem előkészített munkán alapul. Hangsúlyozta, hogy a részletek a megfelelő fázisban nyilvánosak lesznek, ők nem látványtervekkel, hanem megvalósítással dolgoznak.
A megközelíthetőség kérdésére reagálva a kormánypárti frakcióvezető kifejtette: a fejlesztés része a közlekedési infrastruktúra fejlesztése is, éppen ezért volt szükség a terület önkormányzati tulajdonba vételére, csak így lehet hosszú távon ipari és gazdasági funkciókat idehozni megfelelő úthálózattal. A szennyezettséget illetően elismerte, hogy igen, a terület szennyezett, mint minden volt nehézipari terület Magyarországon, de a kármentesítés ismert, jogszabályozott folyamat, amelyhez állami és uniós források is rendelkezésre állnak.
Bajusz Gábor a gazdasági racionalitást így fogalmazta meg: "A gazdasági racionalitás abban van, hogy a város nem sodródik tovább, hanem visszaveszi az irányítást a saját jövője felett. A DAM nem teher, hanem stratégiai tartalék Miskolc számára." A társadalmi egyeztetés hiányára pedig azt válaszolta, hogy a különbség abban van: "mi nem éveken át beszélünk, hanem dolgozunk. A miskolciakat a konkrét döntésekbe vonjuk be, nem üres ígéretekbe."
A frakcióvezető kemény szavakkal zárta válaszát, egyenesen az ellenzékkel szembeni elszámoltatásra téve kísérletet: emlékeztetett a Miskolctapolcai Barlangfürdő leégésére, amely Szopkó alpolgármestersége idején történt, és amely 1,3 milliárd forintból épülhet újjá. "Amikor alpolgármesterként Miskolc vagyonára kellett volna vigyázni, ez nem sikerült. Az eredmény romok, bezárás, és milliárdos bevételkiesés a városnak" – fogalmazott Bajusz, aki szerint az előző időszakban nem volt terv, nem volt bátorság és nem volt cselekvés, most viszont van.
Szopkó Tibor válasza Bajusz felvetéseire így hangzott – "Kedves Gábor! Tisztelt Frakcióvezető Úr! Köszönöm a hozzászólást, az érdemi párbeszédre alkalmas intellektusú, nem csupán parasztvakítási célú felvetéseire az alábbiakban válaszolok" –, és csupa pontot helyezett el válaszként, utalva arra, hogy Bajusz válasza sem tartalmazott semmilyen konkrétumot.
Hollósy András (alpolgármester, miniszteri biztos, a kormánypártok 2026-os egyik miskolci parlamenti képviselő-jelöltje) egy Facebook-videóban árulta el, hogy 6,5 kilométer iparvágány és a terület vasúti pályaudvara is a város tulajdonába kerülhet, ami újabb dimenziókat ad a fejlesztésnek.
A Miskolci Naplónak nyilatkozó Hollósy András történelmi sikernek nevezte, hogy a város rendszerváltás óta először ért el jelentős eredményt a DAM területének rendezésében. Az első ütemben megvásárolt közel 40 hektárral a város már a terület felét birtokolja, beleértve az utakat, a vasútvonalat, a pályaudvart és Magyarország második leghosszabb vasúti alagútját is. A kormánnyal – többek között Navracsics Tibor miniszterrel – folytatott hosszú tárgyalások eredményeként hatmilliárd forintot fordíthat a város az ingatlan megvásárlására és üzemeltetésére. A miniszteri biztos szerint ez kulcsfontosságú lépés a barnamezős beruházások felszámolásában, és példaértékű rekultivációval a területet mielőbb bekapcsolhatják a város vérkeringésébe. A jövőbeli funkcióról még tárgyalások folynak.
Tóth-Szántai József polgármester decemberben még arról beszélt, hogy "most következik talán a legfontosabb szakasz, a közös tervezés ideje. A miskolciakkal együtt döntjük el, milyen jövőt adunk ennek, a város közepén fekvő területnek. A DAM ügye közös ügyünk, amely hosszú időre meghatározhatja, milyen lesz az otthonunk."
A DAM megvásárlása szeptemberben indult útjára, amikor a kormány 550 millió forint vissza nem térítendő támogatást biztosított 38,7 hektár önkormányzati tulajdonba vételére.
Októberben Tóth-Szántai József polgármester hivatalosan is átvette a felszámolótól a DAM területének harmadát magában foglaló ingatlanokat, amelyek irodaépületeket, üzemcsarnokokat, mérlegházat, belső utakat és óvóhelyeket is tartalmaztak. A tranzakció a végelszámolás alatt álló ÖKO FERR Kft. vagyonelemei közül valósult meg.
A városvezető akkor hangsúlyozta, hogy lehetőséget ad arra, hogy a város hosszú évtizedek után saját kezébe vegye a több mint száz hektáros iparterület jövőjének alakítását. Ezt különösen fontosnak tartotta, hiszen Miskolcon jelenleg nincs szabad iparterület, az ipari parkok beteltek, és a nagyobb, tizenöt-húsz hektáros ingatlan igénnyel jelentkező befektetőknek eddig nem tudtak megfelelő ajánlatot tenni.
Az októberi rendkívüli közgyűlés azonban inkább a boldog nosztalgiáról és a személyes emlékek felidézéséről szólt, mintsem konkrét tervek bemutatásáról. A polgármester és több képviselő is elmesélte kötődését a Diósgyőri Acélművekhez, de Dr. Simon Gábor MSZP-s frakcióvezető szerint a váratlanul összehívott ülés csak marketingfogás volt, amellyel a városvezetés a türelmi zónás botrány hullámait próbálta csillapítani.
Tóth-Szántai József akkor azt ígérte, hogy a következő négy évben gyakran fog szerepelni napirenden a DAM területének kérdése. A nulladik lépés a Nemzetgazdasági Minisztériummal közösen elkészítendő tanulmány lesz, az első konkrét lépéseket pedig jogi területen kell megtenni, ami akár egy-két éven át is tarthat. A városvezető hangsúlyozta, hogy az egyeztetések során figyelembe kell venni azokat a tulajdonosokat is, akik évek óta dolgoznak ezen a területen. A vasgyári részen ugyanis olyan vállalkozások működnek, amelyek éves szinten összesen huszonkét-huszonhárom milliárd forintos bevételt generálnak.
A következő hónapokban kiderül, mennyire sikerül érdemi konszenzust kialakítani a miskolciak számára kiemelt jelentőségű területen, és valóban megszületnek-e azok a konkrét tervek, amelyeket az ellenzéki politikusok már hónapok óta hiányolnak.
