A választási kampány előtt és alatt még a független sajtónak sem igen nyílt lehetősége arra, hogy érdemben kérdezze Juhász Rolandot. Április 12. után is csaknem négy hónap telt el, mire leülhettünk a miskolci 1-es választókerület országgyűlési képviselőjével. Az első hosszabb Borsod24-interjúban a politikus többek között arról is beszélt, miért kerülte a Tisza a nyilatkozatokat, hogyan szerveződött a párt miskolci közössége a Discordon, milyen elszámoltatást várnak a választók, mekkora szabadsága van a frakció tagjainak, és miért tartja a megyei kórház helyzetét a legfontosabb helyi ügynek, kik léphetnek be ténylegesen a pártba, illetve igaz-e a pletyka arról, hogy nincsenek jóban miskolci képviselőtársával.
A kampány előtt és alatt többször próbáltuk megszólaltatni, de még a közismerten független Borsod24-nek sem adott interjút. Miért zárkóztak el a sajtótól?
Nem attól féltünk, hogy nyilatkozni kell vagy le kell ülni valakivel beszélgetni. A kampányban azt tapasztaltuk, hogy bármit mondunk, abból könnyen negatív tartalom készülhet. Egyetlen vágással, egy szó vagy akár egy igen és egy nem áthelyezésével meg lehet változtatni egy mondat lényegét. Sokszor láttuk, hogy így ábrázolnak bennünket, ezért úgy éreztük, jobb, ha nem állunk meg mindenkinek nyilatkozni. Óriási médiafölényben volt a másik oldal, nekünk pedig elsősorban az elvégzett munkára kellett támaszkodnunk: reggeltől estig jártuk a körzetet.
Nem volt ebben szerepe annak is, hogy kezdő politikusként a rutintalanságtól és a provokációtól is tartottak?
Utóbbi is benne lehetett. Akadt például egy arnóti koszorúzás, amely előtt Bajusz Gáborral a városházán még normálisan köszöntünk egymásnak, kezet is fogtunk. Az eseményen aztán megfogta a kezem, miközben valaki kamerát nyomott az arcomba, és kellemetlen helyzetbe próbáltak hozni. Az ilyen esetek után az ember azt mondja: nem ezen múlik a kampány, inkább dolgozzunk tovább.
Egy bizottsági ülés szünetében
Igaz, hogy ebből a térségből az elsők között kapcsolódott Magyar Péter mozgalmához?
Igen. Magyar Péter 2024 februári Partizán-interjúja után azonnal keresni kezdtem, hogyan csatlakozhatnék azokhoz, akik változást akarnak. Találtam egy miskolci Discord-csoportot, és rögtön írtam nekik, hogy miben tudok segíteni.
Valóban a Discordon indult a szerveződés?
A városoknak és a megyéknek külön csoportjaik voltak. Amikor először Budapestre mentem, például itt kérdeztem meg a többieket, kell-e valamiben segíteni. Azt mondták, hozzunk a fővárosból pultokat, mert aláírásgyűjtés szerveződik. A Discordot akkor egyszerűen olyan platformnak tekintettük, ahol kommunikálni tudunk; nagyjából másfél évig használtuk.
Ön jelenleg párttag?
Még nem, de a frakció képviselőinek már felajánlották a belépés lehetőségét. Közel van az idő, amikor csatlakozhatunk a párthoz.
Hogyan változtatta meg az életét a kampány és a képviselővé válás?
A Székelykert étterem és panzió korábban a családi vállalkozásunk volt, később pedig különböző cégeknél és szállodákban dolgoztam vezetőként, többnyire nem Miskolcon. Egy ponton világossá vált, hogy a kampányt nem lehet 100-150 kilométerről irányítani, az önkénteseket és a Tisza Szigeteket távolról összefogni. Hazajöttem a Mátrából, és 2025 elejétől szinte kizárólag arra koncentráltam, hogy eredményes munkát vigyünk.
Tárgyalás Felsőzsolca polgármesterével. Itt már sikerült eredményt elérni a kisváros érdekében
Mi volt az első pillanat, amikor igazán megérezte a képviselői megbízatás súlyát?
A május 9-i alakuló ülés. Amikor a képviselőtársaimmal felmentünk a Parlament lépcsőjén, többször nagy levegőt kellett vennem, hogy ne érzékenyüljek el. Átfutott rajtam mindaz, amit 2024 februárjától 2026 májusáig végigcsináltunk. Nehéz volt azt is elfogadnom, amikor a tamburás gyerekek műsora alatt a Mi Hazánk képviselői kivonultak a teremből. Politikusként és civilként is elképzelhetetlennek tartottam, hogy ne hallgassák végig magyar gyerekek előadását.
A munka szakmai részében mi jelentette a legnagyobb kihívást?
Meg kellett tanulni a törvényhozás menetét: milyen állomásokon megy végig egy javaslat, mire a parlament szavazhat róla. Civilként ezt az ember nem feltétlenül látja át. A legnagyobb súlya azonban annak volt, amikor a költségvetési számokból szembesültünk az ország helyzetével, a hiány mértékével és a hiánycélokkal. Akkor éreztem igazán, hogy embert próbáló feladat előtt állunk. Magától a munkától nem félek, akkor sem, ha reggeltől éjfélig kell a parlamentben ülni, bizottsági feladatokat vállalni vagy felszólalni.
Milyen bizottságokban dolgozik, és mivel kapcsolatban szólalt fel eddig?
A Gazdasági és Energetikai Bizottság, valamint annak turisztikai albizottsága munkájában veszek részt. Energetikai témákban bizottsági és parlamenti felszólalásaim is voltak. Egy uniós forrásokhoz kapcsolódó törvényjavaslat kapcsán a szél- és napenergiáról, az energiatárolásról, valamint a vezetékhálózatok fejlesztéséről beszéltem az általános és a záróvitában. A felszólalások a parlament honlapján elérhetők.
A parlamenti frakció működéséhez fegyelem kell. Előfordult már, hogy a saját meggyőződésével ellentétesen kellett szavaznia?
Nagy frakció vagyunk, az ország különböző részeiből, eltérő háttérrel érkeztünk, ezért természetes, hogy nem gondolunk mindenről ugyanazt. Közös célunk volt a korábbi rendszer leváltása, most pedig egy új ország felépítése. Eddig soha nem kényszerítettek arra, hogy valaki más akarata szerint szavazzak, és nem kerültem olyan helyzetbe, amely lelkiismereti problémát okozott volna. Mindig azt a véleményt képviselhettem, amelyet helyesnek tartottam.
Ez azt jelenti, hogy soha nem mondták még egy fontos szavazás előtt, hogy mindenkinek ugyanúgy kell voksolnia?
Nem. Eddig nem kérdezték meg előre, hogyan akarok szavazni, és nem írták elő, hogy miként kell döntenem. Ez megadja a képviselőnek a szükséges önállóságot.
Mi lepett meg leginkább a parlament hétköznapi működésében?
Az ülésteremben viszonylagos csend van, bár a bekiabálásokhoz nehéz hozzászokni. Van, aki úgy viselkedik, mint egy neveletlen diák. Pócs János viselkedését például sokszor nehezen elfogadhatónak tartom, és nem értem, miért nem szankcionálják következetesebben az ilyen magatartást. Feltűnt az is, hogy egyes ismert politikusok ritkán jelennek meg.
A képviselők egymásról készített videóit is kifogásolja?
Igen. Nem tartom helyénvalónak, amikor valakit azért videóznak, hogy lejárassák, mert tizenkét órája ül az ülésteremben, és már fáradtan eldől a székében. Ezek az ülések egyáltalán nem kényelmesek. Toroczkai László felszólalásait is nehéz hétről hétre hallgatni, amikor ugyanazokat a gondolatokat ismétli.
Az előzetes beszélgetésben azt mondta: a parlamentben sokan hazudnak. Fenntartja ezt az állítást?
Gyerekes dolgokat látok, és olyan is előfordul, hogy nyilvánvaló tényekről állítanak valótlanságot. Nehéz elfogadni, hogy ez a Tisztelt Házban megtörténhet.
Ha visszanézné a kampányban tett kijelentéseit, van olyan, amit ma már nem vállalna?
Nem jut eszembe ilyen. Ugyan akkor még nem hivatásos politikusként, hanem őszintén, a saját gondolatainkat megfogalmazva beszéltünk. De bármelyik korábbi mondatommal szembe lehet állítani, vállalom őket, és a következő négy évben azon dolgozom, hogy az ígéreteink teljesüljenek.
Hogyan tartja a kapcsolatot a választókkal?
A választási hajrá előtt és alatt is rengeteg embert felkerestünk, és már a szavazás napján megkezdtük a munka következő részét. Először köszönőkampányt tartottunk, majd az irodám megnyitása után fogadónapokat szerveztem minden hónap első péntekjén. Egy teljes délutánt szánunk arra, hogy a lakóközösségek és a választópolgárok elmondhassák a problémáikat. Az első száz nap alkalmából ismét kint vagyunk az utcákon, Miskolcon és a kisebb településeken is. Szakítottunk azzal a hagyománnyal, hogy valaki megnyeri a választást, majd négy évre eltűnik.
Milyen ügyekkel keresnek meg a leggyakrabban?
Közlekedési, egészségügyi és lakhatási gondokkal, de sokszor szóba kerül a parkolás vagy egy játszótér állapota is. Most Miskolc csaknem közlekedhetetlen: városszerte útlezárások okoznak problémákat, amelyek különösen érintik a körzetemet, például a Pesti utat, az Avast, a Szentpéteri kaput és a Csabai kapu bekötő szakaszát. A barlangfürdővel, a DAM-mal és a várral kapcsolatos megkereséseket továbbítom a másik miskolci képviselőnek, mert azok az ő körzetéhez tartoznak.
Frakcióülés a parlamentben
Az egészségügyből milyen jelzések érkeznek?
A betegek beszámolnak a kórházi állapotokról, a bánásmódról vagy arról, hogy nem jutnak időponthoz. Sok panasz érkezik a szociális intézményekből, valamint az oktatásban és az egészségügyben dolgozóktól is. Kifejezetten kértük őket, hogy mondják el a problémáikat, mert csak azon lehet változtatni, amit ismerünk.
A megyei kórház ügyét többször a legfontosabb feladatának nevezte. Mit sikerült elérni?
A megyei kórház kezdettől az egyik fő prioritásom. A vezetésével többször egyeztettünk, problémáikat a minisztérium felé közvetítjük, és miniszteri, illetve államtitkári szinten próbálunk előrelépést elérni. A döntéshozók már ismerik az orvoselvándorlás és a szakdolgozói hiány súlyát, valamint azt, hogy megoldásra van szükség. Ez még nem kész eredmény, de fontos kezdet.
Amikor a kórház mellett kiálltak, a hét borsodi tiszás képviselő közül csak négyen voltak jelen. Nem kellett volna mindenkinek ott lennie?
Oda lehetett volna állni mind a hét képviselőnek, de mindenkinek nagyon sok feladata van. Az volt jelen, akit akkor elértek. Szerintem ennek nem kell nagyobb jelentőséget tulajdonítani.
Mi áll a kórházzal kapcsolatos problématérképének tetején?
Az ellátórendszer emberhiánya. Osztályok és ügyeletek kerülhetnek veszélybe, a háziorvosi rendszer recseg-ropog, a sürgősségi ellátás rendkívül nehéz helyzetben van. Ha nem tudjuk növelni az orvosok és a szakdolgozók számát, hiába javítunk bármi máson. Olyan életpálya és szakképzés kell, amely nem az elvándorlást, hanem az itthon maradást ösztönzi. Ha a személyi feltételek stabilak, viszonylag kisebb beruházással a sürgősségi ellátás körülményein is lehetne javítani, hogy a betegeknek ne a folyosón, tolókocsikon kelljen órákat várniuk.
Baka András köztársasági elnökkel
A szociális ellátás javítása is tehermentesíthetné a kórházat?
Igen. Aktív kórházi ágyakon olyan embereket is ellátnak, akik már nem igényelnek kórházi kezelést, de a családjuk otthon nem tud gondoskodni róluk. Közben az Őszi Napsugár Otthon a mintegy 450 férőhelyéből csak nagyjából 350-et használ, részben a leromlott körülmények és a létszámhiány miatt. Ha ott fejlesztés történne, több ember kaphatna megfelelő szociális ellátást, a kórház pedig tehermentesülne. Nemcsak a betegek betegek: maga az egész ellátórendszer is orvoslásért kiált.
Ha már szociális ügyek, akkor itt hozzuk szóba, hogy kevés borsodi kötődésű ember kapott szerepet az új kormányzatban. Ön szerint Szabó-Tóth Kinga államtitkár jelenléte elegendő lobbierőt biztosít a megyének?
Örülünk a kinevezésének, jó a kapcsolatunk, és folyamatosan egyeztetünk. Jártam nála a minisztériumban egy alsózsolcai lakóotthon ügyében is: az ott élő fiatalok közül többen Miskolcra járnak be, csellengenek, és konfliktusok is kialakulnak; a rendőrséggel együtt szeretnénk megoldást találni erre a problémára. A gyerekeknek sem jó, ha napokra vagy hetekre eltűnnek, és az ország különböző részeiből kell visszahozni őket. Ami pedig az eredeti kérdést illeti: a kormányalakítás folyamata még nem feltétlenül zárult le, később mások is kaphatnak kormányzati vagy államtitkári feladatot. Addig is meg kell találnunk azokat a csatornákat, amelyeken keresztül erősebben képviselhetjük a régiót – de hozzáteszem, hogy a hét képviselő lobbierejét sem szabad leértékelni.
Tudjuk, hogy kevés idő telt el a választások és a mandátum felvétele óta, de van már kézzelfogható eredmény, amelyet a saját munkája sikerének tart?
Felsőzsolca rendkívüli önkormányzati támogatását ilyennek tartom. A település nem rossz gazdálkodás miatt került nehéz helyzetbe, hanem többek között az iparűzési adó elszámolási rendszeréből adódó időbeli csúszások miatt. Sikerült elérni, hogy az állam segítsen a működés biztosításában.
A képviselőknek nemcsak a sikerek jutnak: kapott kritikákat például a Tiszán belülről is. Mi jut el egy képviselőhöz ezekből, mit kifogásolnak önnel kapcsolatban a legtöbbször?
A kritikákat meg kell hallgatni és azokat helyükön kell kezelni. Akik személyesen kerestek meg, azokkal leültem beszélni, és a fogadónapokon is bárki elmondhatja a véleményét. Vannak ugyanakkor olyan Facebook-kommentelők, akiknek szintén felajánlottam a személyes találkozót, de eddig nem jöttek el. Tudom, mit mondanak és miért, de amíg csak egy profil mögül teszik, nem érzem úgy, hogy reagálnom kellene. Személyesen szeretettel várom őket.
Mi úgy tudjuk, a választók leginkább a gyors elszámoltatást hiányolják. Igaz ez?
Igen, szinte minden találkozón elhangzik: miért nem történt még meg az elszámoltatás, miért nincsenek már börtönben azok, akik felelősek az elmúlt 16 évben történtekért? Ugyanakkor tudni kell, nálam jobban kevesen akarják, hogy a törvénysértők elnyerjék méltó büntetésüket. Amikor 2024 elején kiálltam a Tisza mellett, rengeteg támadás ért, a gyerekeim is féltek, és azt kérték, hagyjam az egészet. Ezt nem tudom elfelejteni.
Akkor miért halad lassabban az elszámoltatás, mint sokan várják?
Mert nem akarunk ugyanolyanok lenni, mint akiket leváltottunk. Európai módon, törvényes keretek között kell eljárni: meg kell alkotni a szükséges szabályokat, majd le kell folytatni a vizsgálatokat. Mi is azt várjuk a kormánytól és a Nemzeti Vagyonvédelmi és Vagyonvisszaszerzési Hivataltól, hogy minél gyorsabban kezdje meg a munkát, és tegye meg azt, amire felhatalmazást kapott.
Egy másik kritika, amelyről hallottunk, azt kifogásolja, hogy közvetlenül nem szólhatnak bele a választók és a Tisza Szigetek abba, hogy mit képvisel, pedig nekik köszönheti a mandátumát. Ez országszerte ismétlődő felvetés, de ön hogyan válaszol ezekre a kérdésekre?
A fogadóórákon bárki elmondhatja a véleményét. A Tisza Szigetekben emellett egészségügyi, oktatási, szociális és sporttal foglalkozó munkacsoportok alakulnak. Egy képviselő nem tud egyszerre több ezer vagy több tízezer embert külön-külön meghallgatni, ezért ezek a csoportok összegzik a javaslatokat és adják át a képviselendő ügyeket. Ez lehet a közösség hangja.
Hogyan osztják meg a helyi ügyeket a másik miskolci tiszás képviselővel?
Alapvetően mindenki a saját egyéni választókerületének problémáival foglalkozik. A barlangfürdő, a DAM és a vár a másik körzethez tartozik, de a turizmus például egész Miskolc jövőjét meghatározza, ezért ezekben az ügyekben sem lehet merev határokat húzni.
Czipa Andrással, illetve Tóth-Szántai József miskolci polgármesterrel
Az a hír járja, hogy eredetileg a diósgyőri körzetben szeretett volna indulni, és emiatt feszültség alakult ki önök között Czipa Andrással, a jelenlegi képviselővel. Mi történt valójában és tényleg van-e ellentét önök között?
Berekalján élek, ezért valóban a saját körzetemben szerettem volna indulni, és két éven át ott is építettük a közösséget. A Tisza azonban úgy döntött, hogy Csöbör Katalin ellen olyan erős jelöltre van szükség, aki képes legyőzni őt, és rám esett a választás. Ez megtisztelő volt, még ha elsőre nehéz is volt elfogadni, hogy egy számomra kevésbé ismert körzetben kérjem a választók bizalmát. Gyorsan lezártam magamban a kérdést, felkerestem az 1-es körzetben működő Tisza Szigeteket, és elnyertem a támogatásukat. A kampányban mintegy száz önkéntes dolgozott velünk, sokan a téli hidegben is pultoztak és szórólapoztak. Nélkülük nem sikerült volna.
Ami a pletykákban terjedő ellentétet illeti: természetes, hogy két embernek nem mindenben azonos a véleménye, például hogy miképpen dolgozzunk együtt a Fidesz-KDNP többségű miskolci városvezetéssel. Szerintünk önkormányzati szinten is meg kell valósítani a rendszerváltást, és képviselőtársammal ennek módján van külön véleményünk. Abban azonban biztos vagyok, hogy mindkettőnknek Miskolc és a rendszerváltás sikere a legfontosabb.
Fotó: Borsod24, Juhász Roland Facebook
Ha szeretne tájékozott és jól értesült lenni, de messzire elkerülné a propagandát, iratkozzon fel hírlevelünkre! Amennyiben szívesen lenne a támogatónk, kattintson ide és csatlakozzon adománygyűjtésünkhöz!
