A csodarabbi sírjának helyet adó Tokaj melletti települést rendszeresen ellepő haszidok gyakran a külső szemlélő által megdöbbentő méretű fejfedőt hordanak. A “sapka” messziről szinte már fészeknek tűnik, a bodrogkeresztúri gólyakolónia árnyékában biztosan sokaknak eszébe is jut a hasonlat. Pedig “csak” egy szőrmekalapról beszélünk, amely nem pusztán viselet: generációk hagyományát, vallási identitást és egy eltűnőfélben lévő világ emlékeit hordozza, a különlegesebb darabok ára pedig a tízezer dollárt is meghaladja.
A strájmli, vagyis a haszidok ünnepi szőrmekalapja, eredetileg Kelet-Európából származik. Bár ma már a vallási identitás része, valaha a lengyel nemesség öltözékéből vették át a zsidók, amikor a nyugati divat kezdett terjedni. A kerek, selyemmel vagy bársonnyal fedett kalapot cobolyprém szegélyezi, oldalán pedig tizenhárom farok díszíti – a zsidó hagyomány tizenhárom hittételére és törzsére utalva. A férfiak először az esküvőjük napján viselik, onnantól pedig minden ünnepen előkerül, a szombati asztaltól a bodrogkeresztúri zarándoklatig.
Amiért mindez most érdekes lett launk szerkesztőinek, az egy videó, melyet az országszerte egyre népszerűbb Megyeri Jonatán rabbi tett közzé a YouTube-csatornáján. Ebben egy amerikai útjáról közöl tudósítást, és a riportban betér egy olyan üzletbe is, ahol ezek az elsőre furcsa kalapok kaphatóak.
A helyszín egyébként Monroe – héber nevén Kiryas Joel –, egy szatmári haszid közösség New York államban, amely az utóbbi időben látványos fejlődésen ment keresztül. A strájmlikat régebben kisállatok szőréből készítették, de a természetvédelmi előírások és az alapanyaghiány miatt ma már többnyire szarvas bőréből gyártják.
A férfiak fején viselt strájmli, szőrmekalap vagy más ünnepi fejfedő nem csupán öltözködés: minden részletének vallási, történelmi és közösségi jelentése van. Az egyedi készítésű kalapok árai 2,5–15 ezer dollár között mozognak, és a legtöbb férfi két strájmlit is vásárol: egy drágábbat, amelyet a szombati és ünnepi alkalmakon hordanak, valamint egy olcsóbb, úgynevezett „esőstrájmlit”, amelyet nedves időben vetnek be, és gyengébb minőségű szőrméből készül. A nagyon nedves, párás időjárásban ezek a kalapok ugyanis könnyen eldeformálódhatnak, de a közösségen belül működnek olyan műhelyek, ahol megjavítják és visszaállítják eredeti formájukat.
A strájmli (szőrmekalap) viselése házasság után kezdődik, és az ünnepi alkalmak, például a szombatok és zsidó ünnepek, valamint a házasságkötés fontos része.
Az amerikai közösség életét a folyamatos építkezés és a központi intézmények fejlesztése jellemzi. A zsinagógákban, tanházakban és tanulószobákban a tóraoktatás állandó, a diákok és felnőttek együtt tanulják a vallási szövegeket, miközben a közösség hagyományait ápolják. A fejfedők viselete minden eseményen jelen van, legyen szó hétköznapokról vagy ünnepi alkalmakról, és ezzel vizuálisan is megerősítik az összetartozást.
Mindez a hagyomány hazánkban is életre kelt: a bodrogkeresztúri zarándoklat során az európai és izraeli zsidók, valamint a New York-i közösség tagjai érkeznek a Tokajhoz közeli faluba, hogy Reb Sájele halálának évfordulóján együtt imádkozzanak. A faluban 700 lakosra 20–25 ezer látogató jut, ami hatalmas logisztikai kihívást jelent. A rend fenntartását rendőrök és önkéntes hászid biztonságiak végzik, miközben a látogatók kulturált viselkedését is segítik.
A bodrogkeresztúri események során a szőrmekalapok, strájmlik és más ünnepi fejfedők újra életre kelnek. A férfiak pajesza, a kipa és a fehér harisnya együtt alkotják a közösség vizuális nyelvét, amely minden zarándoklat során megmutatkozik. A sátorban, ahol több mint ezer főnek terítenek a kóser vacsorához, a részletek – a fejfedők, a textíliák, az étkezési rend – mind a tradíciók tiszteletét szolgálják.
Összességében a szatmári fejfedők többdimenziós szerepet töltenek be: egyéni identitást, vallási elköteleződést és hagyományos életformát jelképeznek. A Monroe-ban hordott strámlok és szőrmekalapok formája, anyaga és viseleti szokásai közvetlenül folytatódnak a bodrogkeresztúri zarándoklaton, ahol ugyanazok a fejfedők az ünnepi rituálék és a hagyományok vizuális közvetítőiként jelennek meg, jelezve a szatmári hagyomány kontinuitását az Atlanti-óceán két oldalán. Bodrogkeresztúron még a gólyák is megszokták, hogy nemcsak fiókák, hanem szőrmekalapok is érkeznek a fészek alá.
Képek: 444.hu, Kibic Magazin, Radnóti Zoltán rabbi blogja
Ha szeretne tájékozott és jól értesült lenni, de messzire elkerülné a propagandát, iratkozzon fel hírlevelünkre! Amennyiben szívesen lenne a támogatónk, kattintson ide és csatlakozzon adománygyűjtésünkhöz!
