Szeptember utolsó hétfőjén különleges futballrendezvénynek adott otthont a miskolci Baráthegyi Majorság. A fogyatékossággal élő fiatalok és önkéntes segítőik barátságos focikupája nem a győzelemről, hanem az együttlétről, a közös élményről és a befogadásról szólt. A Népszava közölt riportot az eseményről.
A rendezvény a grassroots, vagyis az alulról építkező labdarúgás nemzetközi mozgalmának részét képezi. Ez a focifilozófia azon alapul, hogy a játék öröme mindenki számára hozzáférhető legyen, függetlenül attól, honnan jön valaki, milyen képességekkel rendelkezik vagy milyen a háttere. Míg a szemlélet már számos országban sikerrel működik, Magyarországon most van a meghonosítás szakaszában, nagyrészt a miskolci alapítvány munkájának köszönhetően.
A szervezők hangsúlyozták, hogy a Baráthegyi Majorság ideális helyszín az ilyen eseményeknek: természetközeli, befogadó környezetet teremt, ahol nem számít, ki milyen gyorsan fut vagy hány gólt rúg. A lényeg a mosoly, az együtt töltött idő és a mozdulat öröme.
A kupán első körben fogyatékossággal élő fiatalok léptek pályára három miskolci intézményből, akik még csak most ismerkednek komolyabban a labdajátékkal. A csapatok hét-hét főből álltak, a mérkőzések pedig kétszer öt percesek voltak. Később a Baráthegyi FC speciális szükségletű fiataljai két vendégcsapattal, a Grund mozgalom és az IPMS Engineering Kft. munkatársaival mérkőztek meg, ahol a játékidő már kétszer tíz perc volt.
A résztvevők között volt Varga Emese is, a harmincöt éves fiatal nő, aki állami gondozottként a fővárosi Diószegi úti gyermekvédelmi otthonból került húsz évvel ezelőtt a Baráthegyi Majorságba. Az intézményt akkor indította el a Szimbiózis Alapítvány, amely a fogyatékkal élő, autista emberek megsegítését vállalta fel. Emese ma már önállóbban él: párjával Miskolc egyik külső övezetében, Perecesen lakik, de naponta visszajár dolgozni a majorságba, és heti kétszer fociedzésre is. A lány szívesen mesélt szenvedélyéről: kedvenc csapatai a Fradi és a Barcelona, példaképei pedig Ronaldo és Messi.
Az edzéseket és a csapatot Lengyel Laura vezeti, aki a futballklub elnöke is egyben. Az ő édesanyja Jakubinyi Lászlóval együtt hívta életre 26 évvel ezelőtt az autistákat segítő miskolci alapítványt. Laura úgy nőtt fel, hogy folyamatosan nyomon követhette a majorság fejlődését, amely mára egy több hektáros intézményrendszerré vált sajtüzemmel, szociális farmmal és szálláshellyel, ahol több száz fogyatékkal élő ember talál munkát, otthont és segítséget.
Két és fél évvel ezelőtt Laura leült Jakubinyi Lászlóval, az alapítvány vezetőjével, hogy megbeszéljék, mit tehetne ő személyesen is az intézmény lakóiért. Sok gyerek a gyermekvédelemből érkezett, lakásotthonban nőtt fel, és a szabadidejükben nemigen csináltak mást. Sok fiatalnak hiányzott a foci. Így született meg az ötlet egy egyesület létrehozására. Laura elvégezte az MLSZ edzőképzését, sikeresen levizsgázott, és így hivatalosan is edzője lehetett a csapatnak.
Az edző elmondása szerint az edzések során arra figyel, hogy mindenki számára elvégezhető és élvezhető legyen a feladat, és egyenlő esélyekkel induljanak a fiatalok, amikor egymás ellen játszanak. A kezdetekhez képest jelentősen fejlődött mind a labdajátékuk, mind a koncentrációjuk. Jobban bírják a futást, a terhelhetőségük is nagyobb lett. Sokat vannak a levegőn, egymásra nagyon figyelnek, a csapatkohézió pedig erősebb lett akár a mindennapokban is.
Jakubinyi László szerint a barátságos focimeccsek hangulatán jól látszott, hogy itt mindenki részese a játéknak, és nem a véres győzelem a tét, hanem az, hogy jól érezzék magukat a fiatalok. Az alapítványvezető hangsúlyozta: a lényeg, hogy a felnőtt fogyatékos emberek kimozdulhassanak az intézmények négy fala közül. A majorságban van egy negyvenszer húszas, standard méretű pálya, amely megfelel a Magyar Labdarúgó Szövetség előírásainak, vannak mezek, edző és különböző, edzést támogató játékok.
A cél, hogy ezek a fiatalok olyanok lehessenek, mint a hétköznapi emberek, akik szeretnek focizni és eljárnak egy csapatba. Hozzáadott érték, hogy vannak önkéntesek és cégek, akik eljönnek közösen focizni velük, vagy iskolai bajnokságokra ők mennek el. Az egyik első ilyen bajnokságon tízgólos vereséget szenvedtek, de a csapatban mégis mindenki örült: a két saját gólnak és magának az élménynek.
Az alapítvány vezetője kiemelte, hogy gyakran jönnek önkéntesek, tizenéves középiskolás fiatalok, akik így teljesítik a számukra előírt szociális programot. Mindenkinek jobb, ha ők nem a mosogatásba vagy takarításba segítenek be, hanem együtt fociznak a tőlük eltérő képességekkel bíró, de hozzájuk hasonló korú fiatalokkal. Így alakulnak ki közös élmények. Hasonlóképpen, ha egy cég csapatépítést szervez, együtt focizhatnak a majorság lakóival.
Jakubinyi László szerint ez később megkönnyíti a befogadást akár munkáltatóként is, hiszen a fogyatékos emberek is megjelennek a munkaerőpiacon, és akár a labdarúgáson keresztül is megérthetik, hogyan lehet egymással, egy közösségben együttműködni. Így tudják akár lágyítani is a focit, hiszen a mostani kupa is egy olyan esemény volt, ahol mindenki örült. Nem voltak nagy összeveszések vagy beszólások: itt még az ellenfél sikerének is tapsoltak.
Ha szeretne tájékozott és jól értesült lenni, de messzire elkerülné a propagandát, iratkozzon fel hírlevelünkre! Amennyiben szívesen lenne a támogatónk, kattintson ide és csatlakozzon adománygyűjtésünkhöz!
