A Nemzetközi Alzheimer Társaság és a WHO közös ajánlása szerint szeptember 21-e az Alzheimer Világnapja. Az idei évben, 2025. szeptember 15-én Miskolcon figyelemfelkeltő sétára hívták és várták a résztvevőket.
„Az emlékezetért lépünk! Ismerjük fel, előzzük meg és támogassuk egymást! Sétáljunk együtt és segítsünk együtt!” – hangzott a rendezvény mottója, amely arra buzdított, hogy a társadalom nagyobb figyelmet fordítson erre a súlyos betegségre. Nem először sétáltak Miskolcon, hogy felhívják a figyelmet erre a szörnyű kórra.
Az Alzheimer-kór egy idővel egyre súlyosbodó agyi megbetegedés, amely nemcsak az érintetteket, hanem családjaikat is mély válságba sodorja. A betegség során az agysejtek fokozatosan és folyamatosan elpusztulnak, ami a szellemi képességek fokozatos romlásához vezet. Jellemzően először a rövid távú memóriát veszi célba, majd az absztrakt gondolkodásra hat negatívan, és számos képesség, például a problémamegoldó, időbeli és térbeli tájékozódó, ítélő- és döntéshozó képesség fokozatos elvesztésével jár.
Az Alzheimer-kór egy többfaktoros betegség, amelynek kialakulásában egyrészt genetikai tényezők játszhatnak szerepet, bár az emberek döntő többségénél nem ez a fő ok. Az időskori formáknál különösen kiemelkedőek azok a hajlamosító tényezők, amelyek a betegségre való kockázatot fokozzák. Minél idősebb ugyanis valaki, annál nagyobb az esélye, hogy megbetegedhet, de a szív-érrendszeri betegségek, a magas koleszterinszint, a magas vérnyomás és a cukorbetegség is magas kockázati tényezők. Érdekes módon azonban minél többet tanul valaki, annál kevésbé jelenhet meg a betegség, és a fizikai aktivitás, a rendszeres testedzés is késleltető tényezők.
A betegség felismerése nem mindig egyszerű, különösen fontos, hogy az említett tünetek, kiváltképp a feledékenység milyen életkorban történik. Figyelmeztető lehet az a típusú feledékenység, amikor a korábban elsajátított információk, a tanult ismeretek elfelejtődnek, amikor fontos információk kimaradnak, elvesznek. Amikor többször is visszakérdez az idős ember, vagy fontos események maradnak el, például elfelejtődik a gyógyszerbevétel, nem fizet be csekkeket, találkozókat hagy ki. Nem Alzheimer betegség jele azonban, ha valaki nem tudja, hova tett a kulcscsomóját, vagy hogy bezárta-e az ajtót maga után – ezek figyelemfüggő panaszok.
Fontos tudni, hogy fiatal Alzheimer betegek nem léteznek. A szakirodalom nem ismer húszas, harmincas éveiben járó embert, aki ebben a betegségben szenvedne. A hatvanöt év alatti embereknél a kór előfordulásának a gyakorisága mindössze fél százalék. Ahogy emelkedik az életkor, úgy nő az előfordulás gyakorisága, a kilencven év felettieknél már negyven százalékos az előfordulása.
A demencia, amely egy általános kifejezés a kognitív funkciók hanyatlására, önmagában nem betegség, hanem inkább egy tünetcsoport. Ide tartoznak azok az esetek, amikor hanyatlás következik be a gondolkodásban, memóriában, valamint a személyiség, a hangulati élet és a viselkedés is megváltozik. Sokan úgy gondolják, hogy a demencia az öregedés velejárója, ám ez nem így van. A demenciának számos, különböző típusa létezik, amelyek közül az Alzheimer-kór a legismertebb és legelterjedtebb. A vaszkuláris demencia agyi érkárosodás miatt alakul ki, a Lewy-testes demencia az öröklődő demenciák közé tartozik, míg a frontotemporális demencia már viszonylag korán, akár negyven éves kor körül is jelentkezhet.
A demencia egy progresszív betegség, amely három szakaszra osztható. Az enyhe fokú demencia gyakran enyhe kognitív zavarnak nevezik, amely nagyjából az első három-öt évet öleli fel. Ebben a szakaszban egyre gyakrabban jelentkeznek memóriazavarok, azonban a tünetek még enyhének mondhatók. A betegek elfelejtik a közelmúltban történt dolgokat vagy nem jutnak eszükbe bizonyos szavak vagy nevek, és fokozatosan elveszítik tervezőképességüket.
A közepesen súlyos demencia körülbelül a negyedik-tizedik év között zajlik le, ekkor a tünetek érezhetően tovább súlyosbodnak. Az érintettek gyakran elvesztik identitásukat is, a koncentrációs nehézségek állandósulnak, illetve az időbeli és térbeli zavarok is súlyosbodnak. A beteg elkóborolhat, eltévedhet, akár a saját otthonában is, illetve gyakran a saját rokonait sem ismeri már fel. További súlyosbító körülmény az inkontinencia megjelenése. Ebben a stádiumban már állandó felügyeletet igényel az érintett, hiszen az ítélőképesség romlásának köszönhetően már önmagára is veszélyessé válhat.
A súlyos fokú demencia és a végstádium között nincs éles határvonal. Ebben a szakaszban már olyan előrehaladott az állapot, hogy általában kórházi ellátás válik szükségessé. Az érintett kognitív képességei jóformán elvesznek és a cselekvőképessége is megszűnik. A kommunikációs készségek gyakorlatilag elvésznek, és képtelenné válnak a betegek a teljes értékű kommunikációra. Jellemzően az egyszerűbb mozgássorok elvégzésében is segítségre szorulnak, és gyakran előfordul, hogy az ételt is visszautasítják.
Jelenleg nem áll rendelkezésre az Alzheimer-kór előrehaladását visszafordító vagy azt jelentősen lassító gyógyszer, a kór egyes tüneteit viszont lehet kezelni. A kezelés elsősorban az Alzheimer-kór tüneteinek csökkentésére irányul, ide értve az álmatlanságot, a szorongást, az ingerlékenységet és a hangulatzavart.
Jelenleg két olyan gyógyszercsoport van forgalomban, amely a szellemi képességek romlásának lassítására adható: a kolineszteráz gátlók és a memantine. Az egyik az agyi ingerületátvivő mennyiségét fokozza az agyban, a másik egy káros idegsejt-pusztító ingerület-átvivő anyag hatását blokkoló gyógyszercsoport.
Minél korábban kezdődik a terápia, annál nagyobb az esély a betegség lassítására. Amennyiben a gyógyszeres kezelés minél korábban kezdődik, annál tovább lehet a beteget a tünetei súlyosbodásában hátráltatni. A betegség átlagos lefolyása nyolc-tizenkét év, és a kezeléseket erre az időszakra tervezik.
Az Alzheimer-kór az egész család betegsége, mert amennyire érinti a pácienst, ugyanannyira kihat az őt gondozó család életére is. A betegség előrehaladtával a leggondosabb ápolás mellett is eljöhet az a pillanat, amikor a beteg már egyre inkább huszonnégy órás ellátásra van szüksége. A hozzátartozók gyakran ugyanolyan tüneteket produkálnak, mint a páciensek: ugyanúgy stresszesek lesznek, depresszióba esnek, hangulatingadozással küzdenek.
A családtagok számára különösen nehéz azt a döntést meghozni, hogy el tudják-e még látni a beteget otthon, vagy pedig be kell adniuk egy idősotthonba. Ez egy rettenetesen nehéz szituáció, ami az egész család számára komoly lelki próbatételt jelent. Van az a fázisa ennek a betegségnek, amikor a beteg otthon már nem látható el biztonsággal, tehát az a leghelyesebb döntés, ha a szerettüket megfelelő intézménybe helyezik.
Az alzheimeres betegek ugyanúgy vágynak a szeretetre, az emberi kapcsolatokra, mint bárki más, és arra is vágynak, hogy valahogy részesei maradjanak a normális életnek. Ezért kell úgy kezelni őket, hogy ők ugyanazok az emberek, mint akik régen voltak, csak a képességeik már mások. Nagyon lényeges, hogy a társaságukban kerüljük mindenféle ítélkezést és rosszindulatú megnyilvánulást, mert bár lehet, hogy az adott pillanatban már bizonyos szavakat sem értik pontosan, abból, ahogyan és amilyen hangsúllyal beszélünk róluk, azonnal megérzik a kommunikáció érzelmi tartalmát.
Hazánkban a becslések szerint kétszázötven-háromszázezer Alzheimer-betegről beszélhetünk, de sok szakember szerint ennél jóval többen vannak az érintettek. Az Alzheimer betegség gyógyításához kapcsolódó irányelvek megfelelnek a nemzetközi standardnak, azonban a gyógyszerfelhasználásban vannak problémák. Míg Romániában az Alzheimer betegségre adható gyógyszerek száz százalékos állami támogatást élveznek, Magyarországon ez a támogatás legfeljebb ötven százalékos. A hazai Alzheimeres betegek körülbelül öt százaléka kap és szed erre a betegségre gyógyszert, ezzel az utolsók közé tartozunk Európában.
A világnap célja, hogy felhívja a figyelmet arra, hogy ez a betegség nemcsak orvosi, hanem társadalmi kihívás is. A korai felismerés, a megfelelő kezelés és a családok támogatása kulcsfontosságú a betegséggel való együttélésben, és az emberi méltóság megőrzése minden stádiumban a legfontosabb cél kell legyen.
Ha szeretne tájékozott és jól értesült lenni, de messzire elkerülné a propagandát, iratkozzon fel hírlevelünkre! Amennyiben szívesen lenne a támogatónk, kattintson ide és csatlakozzon adománygyűjtésünkhöz!
