Egy furcsa jelenséget figyelhetünk meg a magyar közéletben: a tényleges kormányzás helyét egyre inkább átveszi a kommunikációs kormányzás. Mintha a probléma megoldása helyett annak elhitetése vált volna fontossá, hogy minden rendben van. Ez a tendencia helyi szinten is tetten érhető – Miskolc esetében pedig különösen szembetűnő.
Hollósy András alpolgármester napi posztjai beszédes képet festenek a helyzet súlyosságáról. „Megígértük, megcsináljuk” – hirdeti büszkén, miután kihelyeztek egy „csak célforgalmi behajtásra jogosító táblát”, miközben a fotón úgy tesz, mintha elfoglaltan intézkedne telefonon.
Másnap újabb siker: „Megérkeztek a térkövek is” – értesíti a közvéleményt a vizesblokkhoz szükséges építőanyagok megérkezéséről, amit személyesen ellenőriz.
Harmadnap ismét történelmi pillanat: „kijavítjuk a lépcsősort a Kőporos utca 1. szám előtt”. A fotón a napszemüveges városvezető fehér sportcipőben érinti meg a lépcsőt, mintha épp most végzett volna a javítással. Egy másik fotón ismét telefonál.
Emlékezetes, hogy egy másik képviselő, Bajusz Gábor pár hete egy pad kihelyezését ünnepelte, posztja nagyot ment az országos médiában is, mint a városfejlesztés egyfajta értelmezése, ezen nevettek ezrek országszerte.
Ezek mind valóban szükséges, de alapvető önkormányzati feladatok. Olyan rutinmunkák, amelyek egy hivatalnok mindennapi tevékenységéhez tartoznak. De vajon ez az alpolgármesteri munka lényege?
Miközben Hollósy András a térkövek megérkezését ünnepli, a háttérben például csendben eltűnt egy 150 millió forintos fejlesztés: a Miskolc Ifjúsági Sporttelep komplex felújítása. A ’60-as évek végén épült, a ’70-es, ’80-as években virágkorát élő sporttelep ma siralmas állapotban van. A focipálya fűfelülete kiégett, használhatatlan. A lelátó deszkái hiányoznak, a kispadok szintén. A kapu félig leszakadt állapotban van. Mindez egy olyan sporttelepnél, amely naponta szolgálhatná ki a környékbeli iskolák diákjait, a helyi sportegyesületeket és a rekreációs sportolókat. Körülbelül tíz éve még volt rá pénz és akarat, hogy egy 400 méteres rekortán futópályát és kondiparkot alakítsanak ki – ezek ma is működnek és a műfüves futballpálya kivételével térítésmentesen használhatók.
Simon Gábor képviselő jogosan mutat rá a cinizmusra: „egy komoly, több százmilliós nagy fejlesztés helyett felújít egy vécét, és úgy állítja be, minthogyha valami óriási szenzáció.” A TOP Plusz fejlesztési tervbe eredetileg bekerült a sporttelep komplex felújítása 150 millió forintból. Ez nem pusztán egy újabb sportlétesítmény lett volna, hanem a „komplex rehabilitáció” keretében az egész terület megújulhatott volna. Modern, mai igényeknek megfelelő sporttelep jöhetett volna létre – olyan, amilyen ma elvárható egy megyei jogú várostól. A projekt azonban egyetlen tollvonással kikerült a tervből. Simon Gábor szerint ez azt jelenti, hogy a következő hét évre – de valószínűleg örökre – elmaradt ez a fejlesztés, mivel hasonló uniós források a jövőben nem várhatók. (Hollósy ráadásul a sport nagy barátja, a DVTK mérkőzésein szpíkerként is dolgozik.)
Ugyanebben az időben az alpolgármester lelkesen posztol arról, hogy napról-napra épül a komfortpont vizesblokkja az Ifi pályán. A térkövek megérkezését ünnepli, a vizesblokkot építi – miközben maga a sporttelep használhatatlan állapotban vesztegel. Ez a klasszikus esete annak, amikor a fát nem látjuk az erdőtől. Természetesen szükség van tiszta mosdókra is – állítja Simon -, de amikor egy 150 milliós komplex fejlesztés helyett egy WC felújítását kommunikálják nagy sikerként, az már a prioritások teljes felcserélése.
Az alpolgármester valódi feladata nem a térkövek megérkezésének kommunikálása, hanem nagyobb volumenű, globális irányítási feladatok ellátása. Stratégiák kidolgozása, fejlesztési irányok meghatározása, a város jövőjének formálása – ezek lennének a valódi kihívások. Ehelyett azt látjuk, hogy minden apró műszaki feladat végrehajtása külön ünneplést kap. Mintha a városvezetés nem tudná, mi a különbség a stratégiai vezetés és a napi üzemeltetés között. Vagy – ami még rosszabb – tudja, de úgy dönt, hogy az embereket „meg lehet etetni” ezekkel az álsikerek sorozatával – mondta el Simon.
Egy valódi stratégiai gondolkodású városvezetés felismerte volna: a sporttelep felújítása nem csak infrastrukturális kérdés, hanem befektetés a város jövőjébe. Modern sportlétesítmények vonzzák a fiatalokat, akik így nem költöznek el a városból, javítják az életminőséget, ami növeli a város vonzerejét, támogatják az egészséges életmódot, csökkentve a hosszú távú egészségügyi költségeket, közösségformáló erővel bírnak, erősítve a helyi identitást, és gazdasági multiplikátor hatásuk van a helyi szolgáltatók és vállalkozók számára.
Simon Gábor tapasztalatai szerint az emberek egyre kevésbé hagyják magukat beetetni ezzel a kommunikációs stratégiával. A kommentek tanúsága szerint a lakosság „ki szokta figurázni” az alpolgármester posztjait. Ez arra utal, hogy a valódi problémák és az álmegoldások közötti szakadék már annyira nyilvánvaló, hogy nem lehet tovább kozmetikázni.
Persze fontos a lakosság tájékoztatása, de van az a mondás, hogy az az alap, hogy egy politikus rendesen dolgozik, hiszen a bankautomatát sem tapsoljuk meg, ha kiadja a pénzünket. De tényleg ez a dolga egy politikusnak?
A valóság az, hogy miközben táblákat helyeznek ki és térköveket számlálnak, addig olyan fejlesztési tervek tűntek el, amelyek évtizedekre meghatároznák a város arculatát. A városban elmaradt projektek listája lesújtó, mi is részletesen megírtuk ezeket. Ezek helyett járdát betonoznak, és azt kommunikálják, mintha a város jövője múlna rajta.
A miskolci Ifjúsági Sporttelep esete tökéletesen illusztrálja azt a jelenséget, amelyet ma „kommunikációs kormányzásnak” nevezhetünk. Amikor a valós problémák megoldása helyett azok eltussolása és apró „sikerek” felnagyítása válik a fő tevékenységgé, akkor elveszítjük a kapcsolatot a valódi városvezetés lényegével. Az alpolgármester szerepe nem az, hogy minden egyes térkő elhelyezéséről beszámoljon, hanem az, hogy olyan döntéseket hozzon és támogasson, amelyek évtizedekre meghatározzák a város fejlődési irányát.
A miskolciak valóban többet érdemelnek annál, hogy a sporttelep fejlesztésének eltörlése után a WC felújításával próbálják őket kárpótolni. Ideje lenne visszatérni a valódi városvezetéshez – ahol a stratégiai szemlélet és a hosszú távú gondolkodás kerül előtérbe, nem pedig a mindennapi rutinfeladatok kommunikációs célú felnagyítása.
Önöknek nincs olyan érzése időnként, mintha egy influenszerek által irányított reality show-ban élnénk?
Ha szeretne tájékozott és jól értesült lenni, de messzire elkerülné a propagandát, iratkozzon fel hírlevelünkre! Amennyiben szívesen lenne a támogatónk, kattintson ide és csatlakozzon adománygyűjtésünkhöz!
