Magyarországon 2439 ember vallja magát szkítának a Központi Statisztikai Hivatal legutóbbi népszámlálási adatai szerint. Ezek az emberek azt állítják, hogy a szkíta a „nemzetiségi, anyanyelvi, családi, baráti közösségben használt” nyelvük. Azaz kb. annyian vallják magukat szkítának, ahány éve a népcsoport eltűnt a Kárpát-medencéből.
Ennek a közösségnek az élén dr. Pócs Alfréd egri volt önkormányzati képviselő áll, aki évek óta küzd azért, hogy a szkítákat hivatalosan is nemzetiségként ismerjék el Magyarországon.
A legutóbbi fejlemény szerint Pócs beadványa átment a Nemzeti Választási Bizottságon (NVB), amely 9-0 szavazati arányban hitelesítette a kezdeményezést. Ez azonban még nem jelenti az elismerést – csupán a következő lépés felé vezető út első állomása.
A szkíták nemzetiségi elismerése több lépcsős folyamat. Először ezer aláírás összegyűjtésére volt szükség – ezt Pócsék teljesítették, 1371 aláírás jött össze. Ezután a Magyar Tudományos Akadémia állásfoglalása következik, majd végül az Országgyűlés dönthet a kérdésről.
Az MTA azonban már korábban egyértelműen elutasító álláspontot foglalt el. A tudományos testület szerint szkíták már vagy kétezer éve nem léteznek, és kifejezetten furcsának tartja, hogy 2439-en úgy gondolják, szkítául kommunikálnak otthon, hiszen ma csak néhány tucat hitelesnek tekinthető szkíta kifejezést ismerünk.
Az Országgyűlés is az MTA szakvéleményére hivatkozva utasította el korábban a státusz megadását, kimondva: nem állnak fenn sem a fizikai, sem a törvényi feltételei annak, hogy „a több mint két évezrede a történelem színpadáról eltűnt szkítákat ma is élő, saját hagyományait és nyelvét őrző honos nemzetiségként lehessen elismerni Magyarországon”.
A szkíta elismerési mozgalom vezetője, dr. Pócs Alfréd ellentmondásos figura. Az egykori önkormányzati képviselő az Orvosok a Tisztánlátásért Egyesület egyik vezetőjeként vált ismertté, ahol előszeretettel hangoztatta vírusszkeptikus véleményét. A pandémia idején kampányolt a maszkviselés ellen, tárgyalta az 5G-s mobiltornyok állítólagos egészségkárosító hatásait, és Gődény György szűk köréhez tartozott.
A Magyar Orvosi Kamara elhatárolódott tőle, a gyöngyösi kórház pedig elbocsátotta, mivel rendelési időben sem volt hajlandó maszkot viselni. A Szkeptikus Társaság 2021-ben többek között neki ítélte oda a – mérsékelten hízelgő – Laposföld-díjat.
De kik voltak az igazi szkíták?
A történelmi szkíták az i.e. 8-5. században éltek, és a legősibb lovas nomád népek közé tartoztak. Valószínűleg az iráni nyelvcsaládhoz tartoztak, és a sztyeppei nomadizmus korai képviselői voltak. Nevüket a görög Hérodotosz történetíró (i.e. 484-425) írásaiból ismerjük, aki az Isztrosz (Duna) torkolatvidékétől a Tanaisz (Don) folyóig húzódó sztyeppei térséget nevezte Szkítiának.
A szkíták gazdasága az állattenyésztésen alapult – főként juhokat és lovakat tartottak, de soha nem tenyésztettek sertést vagy házi szárnyasokat. Gazdálkodásuk alapja a transzhumáció volt: az állatokat a téli és nyári szállások között mozgatták, követve a legelők vegetációs ciklusát.
A szkíta társadalmat erős hierarchia jellemezte. Alapegységei a nagycsaládok voltak, amelyek nemzetségekbe, majd törzsekbe szerveződtek. A törzsfők korlátlan hatalommal rendelkeztek, és fegyveres kísérettel vették magukat körül.
A szkíták harciasságukról voltak híresek. Minden fegyverfogásra alkalmas személy – beleértve a fiatal nőket is – részt vett a közösség védelmében, ami a görög irodalom számtalan amazon-legendájának alapjául szolgált.
Halotti kultuszuk különösen gazdagnak mondható. Az előkelők temetése hatalmas tömegeket megmozgató gyászünnep volt, monumentális sírépítményekkel – kurgánokkal -, amelyekben mérhetetlen mennyiségű aranytárgy, leölt szolgák és felszerszámozott harci mének maradványai kerültek elő.
A Kárpát-medence az i.e. 7. század közepe táján vált a szkíta kultúrkör részévé. A régészeti leletek tanúsága szerint a szkíta törzsek uralmukat a Dnyepertől nyugatra kiterjesztették, elérve a Kárpátokat, majd a Tisza-Duna térségét.
A hódítók és a helyi lakosság összeötvöződéséből alakult ki az Alföld és az Északi-középhegység szkíta kori népessége. Ez a kevert kultúra virágzó gazdaságot és kézműipart hozott létre, amely az i.e. 5. század végéig tartott, amikor a kelta hadjáratok felszámolták önállóságukat.
A szkíta kori lakosság letelepült, földművelő és állattartó gazdálkodást folytatott. Házaikat félig földbe mélyítették, agyaggal tapasztották és szalmával fedték. A gazdaság egyik pillérjét a vasművesség jelentette – az Északi-középhegységben található vasércet kitermelték, és a kovácsműhelyekben készített eszközökkel látták el az Alföld lakosságát. Széles körben kereskedtek: útvonalaik az Égei-tengertől a kelet-alpi Hallstatt-kultúráig terjedtek. A kereskedelem déli irányban a Balkánon, a Vardar-Morava völgyén át, illetve az Al-Duna mentén vezetett, míg északi irányban a Felső-Tisza vidékéről a Kárpátok hágóin át a Dnyeszter völgyében érték el a Fekete-tenger mellékét.
A magyar régészet több mint száz éve felismerte a Tisza-vidék és a kapcsolódó hegyvidékek szkíta kapcsolatait. A legfontosabb lelőhelyek között találjuk:
- Tápiószele: 455 sír
- Csanytelek-Újhalastó: 233 sír
- Szabadszállás: 199 sír
- Orosháza: 153 sír
- Szentes-Vekerzug: 151 sír
A szkíta művészet legszebb magyarországi példái az aranyszarvasok. A legismertebb darabok:
- Tápiószentmárton: 1923-ban került elő egy aranyszarvas
- Zöldhalompuszta (Mezőkeresztes): 1928-ban találták meg azt a sírleletet, amely egy aranyszarvast, oroszlánfigurákkal díszített aranyláncot, 136 félgömb alakú pitykét és aranycsüngőt tartalmazott
Ezek a pajzsdíszként funkcionáló aranytárgyak a szkíta vezetőréteg megrendelésére a Fekete-tenger melléki görög gyarmatvárosok ötvösműhelyeiben készültek.
Egyéb jelentős leletek:
- Gyöngyös: hat bronzcsüngő őzszobrocskákkal (1907)
- Nagytarcsa: bikafigurákkal díszített bronzcsörgők (1964)
- Ártánd: arany ékszerek, spártai bronz víztartó edény, bronz páncéling
A szkíták tehát valóban jelentős szerepet játszottak a Kárpát-medence i.e. 7-5. századi történetében, gazdag régészeti hagyatékot hagyva maguk után. A mai “szkíta” identitás azonban – a tudományos álláspont szerint – nincs folytonos kapcsolatban ezzel a több mint kétezer évvel ezelőtti kultúrával.
Ha szeretne tájékozott és jól értesült lenni, de messzire elkerülné a propagandát, iratkozzon fel hírlevelünkre! Amennyiben szívesen lenne a támogatónk, kattintson ide és csatlakozzon adománygyűjtésünkhöz!
