Éveket várni, vagy milliókat költeni? – A magyar egészségügy dilemmái

A Borsod24 korábbi cikkében már foglalkoztunk az egészségügy nehézségeivel, az állami és magánegészségügyi szolgáltatások szemszögéből. Mostani írásunkban felhívjuk a figyelmet arra, hogy a várólistákon túl is léteznek egyrészről finanszírozási kihívások, másrészt az állami intézményekben a kórházi fertőzések magas száma is komoly kockázatot jelenthet a beteg számára.

A lapunk által közzétett online kérdőív kitöltéséből származó és a hivatalosan is elérhető adatokra támaszkodva vetettünk fel olyan szempontokat, amelyek befolyásolják a betegek döntéseit abban, hogy milyen intézményt válasszanak vagy mire van lehetőségük. Az alábbiakban összefoglaljuk azokat a visszajelzéseket, amelyeket az űrlapot kitöltők adtak és azokat a tapasztalatokat, amelyeket szóban osztottak meg velünk személyes beszélgetés során.

Kérdőívünkre összesen 118 válasz érkezett és bár nem reprezentatív,a beérkezett válaszokból is egyértelműen látszanak az állami egészségügy legsúlyosabb kihívásai. A válaszadók 56 százaléka nyilatkozott úgy, hogy az elmúlt két évben volt olyan, hogy valamilyen egészségügyi problémája volt, de mégsem keresett fel orvost. 

A válaszadók egy másik kérdésünk során megerősítették ezeket a problémákat. Azt is megkérdeztük a kérdőívünk kitöltőitől, hogy amennyiben vettek igénybe magánellátást, miért döntöttek emellett, ahelyett, hogy az állami ellátást igényelték volna. Erre a kérdésre 36 százalékuk válaszolta, hogy azért ment magánba, mert sokára kapott időpontot az állami rendszerben, a válaszadók közel negyede a jobb minőségű ellátásra hivatkozott, míg 20 százalék a kényelmesebb és komfortosabb környezetre. Sokan bizalmatlanok az állami egészségüggyel szemben is, 14 százalék mondta, hogy nem bízik az állami szolgáltatásban.

Így tehát kijelenthetjük, hogy abban szinte kivétel nélkül egyetértettek a válaszadók, hogy a TB alapon működő egészségügyben az egyik legnagyobb probléma a várakozási idő hossza. Ez pedig nemcsak a műtétek konkrét időpontjára, a sokat emlegetett várólistára vonatkozik, hanem számos esetben már a körzeti orvosnál kezdődik, hiszen sok helyen oda is időpontra érkezik az érintett.

A következő lépcsőfok a beutalóval a kézben az időpontkérés az adott szakorvosi vizsgálatra, hiszen a körzeti családorvostól csak így léphetünk tovább. Azt viszont ő dönti el, hogy a kért vizsgálat valóban indokolt-e. A szakorvos illetékes a terápia meghatározásában, illetve a beavatkozás mikéntjében. Egy-egy szakvizsgálatra pedig sokhelyütt heteket kell várni, de olyan vizsgálat is van, amire 3-4 hónapra előre nem lehet időpontot kapni és csak ezt követően jön a várakozás az esetleges beavatkozásra, ami újabb hónapokat, esetenként éveket vehet igénybe. Kérdőívünk kitöltőinek 10 százaléka nyilatkozott úgy, hogy jelenleg is rajta van valamilyen várólistán és közülük minden második válaszadó mondta azt, hogy a várakozás ideje alatt romlott az egészségi állapota.

Kép 1
Forrás: https://www.economx.hu/magyar-gazdasag/varolista-egeszsegugy-korhaz-neak-betegellatas-csipo-es-terdprotezis-szurkehalyog.805240.html

A szakorvosokhoz való bejutás nehézsége okán egyébként a prevenció kérdése is felmerül, mivel az orvosok által sokszor ajánlott éves egészségügyi ellenőrzés, szűrés nehézkesen megoldható. Lévén a különböző szakvizsgálatokra egyenként kell beutaló, amit a körzeti orvostól kell beszerezni, a szakorvosi vizsgálatra történő időpontfoglalás pedig nagy szórásban, a legkülönbözőbb várakozási idővel valósítható meg. Pedig az nem kérdés, hogy a tünetek megjelenése előtt, a szűrővizsgálatokon korai stádiumban felfedezett problémák orvoslása költséghatékonyabb, rövidebb időt vehet igénybe, a rendbetétel terén is kevesebb kellemetlenséggel jár az érintett számára, sőt akár meg is előzhető bizonyos krónikus betegségek kialakulása. A hosszú várakozás és nehézkes utánajárás azonban csökkenti a szűrővizsgálatokon való részvételi hajlandóságot ez pedig hozzájárul ahhoz, hogy a régió országai közül hazánkban a legrosszabbak a halálozási statisztikák.

Az adatokból az is látszik, hogy az emberek körében egyre erősebb a bizalomvesztés az állami ellátással kapcsolatban. Ez nemcsak a néha reménytelenül hosszú műtéti várólisták eredménye, bár a kilátástalanság érzése is sok válaszadónál megjelenik. 

Többen említették, hogy bár az egészségügy leterheltsége egyrészről nyilvánvaló, ugyanakkor nagyon nagy a különbség az ellátás minőségében az állami egészségügyön belül is, amit sokan emberi aspektusként, hozzáállásként élnek meg, hiszen a finanszírozás és a körülmények nagyjából egyformák. Erre egyébként jó példa a kórházi fertőzések gyakorisága, amitől nagyon sokan félnek, a közölt lista alapján egyébként nem alaptalanul. Ez nem csupán feltételezés és statisztika kérdése, többen hoztak saját példát a családból vagy az ismeretségi körből.

Emellett az orvos hozzáállása, az egészségügyi szakszemélyzet készségessége vagy kellemetlen, elutasító hozzáállása is nagyon különböző. Az „emberséges bánásmód” pedig kiemelt igény, amikor valaki bajban van, beteg, elesett vagy magatehetetlen.

Egyébként a magánegészségügyben is akadnak problémák. Van, aki elmondta, hogy bár megfinanszírozta a család anyagilag a drágább egészségügyi ellátást, visszaküldték az állami kórházba/szakrendelésre, mert az adott magánintézményben nem tudták megoldani a problémát, mivel nem volt olyan eszközük, ami kellett volna a vizsgálathoz, de az is előfordult, hogy egy egyszerű Clostridium tesztet sem tudtak elvégezni, amit az illetőnek kellett megrendelni az internetről és saját magának kellett otthon megcsinálni. Ugyanakkor az is probléma lehet, hogy nem minden szakterület áll rendelkezésre a magánegészségügyi intézményben sem, mert nincs olyan orvosuk, aki az adott szakterületet elláthatná. Tehát az sem mondható ki, hogy ha van anyagi keret, akkor minden esetben helyben rendelkezésre áll a megoldás, amivel a magánegészségügy kiválthatná az állami ellátást és hibák ott is előfordulhatnak.

Ezért említenünk kell még egy területet, ami még inkább tabutémának számít, viszont több megkérdezett is szomorú tapasztalatokról számolt be. Ez pedig az orvosok felkészültsége, ami nemcsak az emberséges bánásmód, empátia vagy a beteghez való viszonyulás kérdése, hanem sokkal inkább szakmai terep. Mert a betegségfelismerés, az esetleges gyógyszermellékhatás felismerés és ezek kezelése bizony szintén kényes terület, valamint az ellátás, a műtétek során történő orvosi hibák elismerése sem általános, ahogy ilyen esetről a Borsod24 is beszámolt korábban

Cikksorozatunk következő részében arról lesz szó, miként válallják a felelősséget az egészségügyi intézmények és a bennük dolgozók a hibák és panaszok esetén.

Ha szeretne tájékozott és jól értesült lenni, de messzire elkerülné a propagandát, iratkozzon fel hírlevelünkre! Amennyiben szívesen lenne a támogatónk, kattintson ide és csatlakozzon adománygyűjtésünkhöz!

Csaba Beatrix

Kapcsolódó cikkek