Azzal a kéréssel fordultunk önökhöz a közelmúltban, hogy osszák meg velünk személyes tapasztalataikat és történeteiket a magyar egészségügyről. A Borsod-Abaúj-Zemplént átfogó felmérésünkkel szeretnénk ugyanis feltérképezni az egészségügy valódi helyzetét és hangot adni önöknek – a pácienseknek.
A statisztikai adatokból tudjuk, hogy Borsod-Abaúj-Zemplén megyében van a legtöbb betöltetlen háziorvosi praxis. Az is kiderült már, hogy vannak olyan műtétek, amelyekre több mint egy évet kell várni. A kórházi fertőzések tekintetében ugyan jobban teljesít megyénk, mint az országos átlag, de így is rengeteg a probléma.
Az adatok és a számok mögé szeretnénk látni, ezért kértük a közelmúltban, hogy töltsék ki kérdőívünket, és mondják el, milyen személyes tapasztalataik, történeteik vannak a magyar egészségügyről. A beérkezett kérdőíveket összesítve azt látjuk, hogy szinte minden kitöltő lakóhelyén található háziorvosi ellátás, több mint 86 százalékuk igénybe vette a közegészségügyi szolgáltatást az elmúlt öt évben, tízből kilencen az elmúlt egy évben voltak orvosnál, kórházban pedig – vizsgálat vagy kezelés céljából – több mint felük egy éven belül volt. Az olvasóink kétharmada fél órán belül, negyede pedig egy órán belül el tud jutni a legközelebbi kórházba.
A kérdőívek túlnyomó többségében negatív tapasztalatokról számoltak be. A háziorvosi ellátással jellemzően meg vannak elégedve, viszont úgy látják, hogy a szakrendelésekre nehéz bejutni, mert egyre kevesebb a szakorvos és hosszú a várakozási idő, amely akár több hónap is lehet.
„A háziorvoshoz időpontfoglalással, minimális csúszással bejutok. Korrekt ellátást kapok. Reumatológiára fél évenként járok kontrollra, utóbbi években óra-perc időpontra megyek. 2-3óra várakozás van így is. Az orvos több órás késéssel kezdi a rendelést. 25 éve járok oda, a helyzet változatlan. Próbáltam más orvoshoz átkéredzkedni, nem vettek át” – fogalmazott az egyik kitöltő.
„Viszonylag jó tapasztalataim vannak, kivéve a szakorvosi vizsgálatra való várakozást, ami minimum 3 óra, de inkább 4-5 óra!” – írja valaki más.
„Szakrendelésre járok félévente kontrollra. Órákat várakozok. Volt úgy, hogy nem tudtam kivárni a sorom, és mindezt egy 5 perces vizsgálatért, mert kb. ennyire alapos a vizsgálat” – fogalmazott egy másik kitöltő.
„Az orvosok nem igazán akartak foglalkozni a problémámmal, viszont a nővérek igazán segítőkészek voltak és kedvesek. Nagyon sok orvoshoz csak ismerős által lehet bejutni, mert egyébként nem is foglalkozna a problémákkal.”
Vannak, akik sokkal kritikusabban látják a helyeztet: „Lepratelep a közegészségügy, ha lehet, csak magánba járok” – írta meg röviden, tömören egyik olvasónk.
„Az infrastruktúra förtelmes, lepusztult rendelők, a mellékhelyiségekről nem is beszélve. Van olyan, hogy nincs víz a mosdóban, szappan, WC papír az már luxus lenne. A személyzet kiégett, arrogáns, fáradt, amit megértek, de a beteg nem tehet róla. Mindenki egy darab: vagy meggyógyul, vagy meghal, ez a két véglet játszik. Nem fontos az emberélet” – olvastuk egy másik beérkezett kérdőívben.
„A háziorvosi ellátásom teljesen rendben van. Viszont amit az egyik szakrendelőben tapasztalok, az kritikán aluli. Koszos, büdös az épület, teljesen lepukkant. Hónapokat kell várni 5 perces vizsgálatokra. Az orvosok sokszor bunkók és embertelenül bánnak velem. Nőgyógyászaton a ciklus miatt egyáltalán nem mindegy mikor megyek vizsgálatra, ám örülök, ha 2 hónapon belül kapok időpontot, ami nem kívánságműsor. Egy másik miskolci rendelőbe is bejelentkeztem idén többször, de sose kapok időpontot. Most fizethetek harmincezer forintot egy szimpla szűrésre, amit egyébként ÉVENTE el kell végezni. Fogorvos pedig nem fogad, így 55 ezret hagytam ott magánrendelésben, nem beszélve a gyógyszerekről, amik megközelítik a 20 ezer forintot” – fogalmaz egy másik markáns vélemény.
„Szörnyűséges az egész helyzet az országban, hogy ha nem akarsz megdögleni, mire sorra kerülsz, a TB ellátásban akkor menj magánrendelésre. A *** kivan az egésszel. Nem győzzük fizetni. És egyre rosszabb a helyzet. Elcsökevényesedik a TB a magán javára, de nyilván a magánba járási szokásaink is egyre jobban efelé tolják a folyamatokat. Nem lesz jó vége. És természetesen a NER ***fejek járnak jól ezzel is, akiknek még az állam is tolja pluszban a lóvét a magánkórházaikba. A mi pénzünket, amiért mi nem kapunk egészségügyi ellátást. Ki érti ezt? Hol lesz ennek a vége?” – olvasható a legkritikusabb véleményben.
Akadnak azért pozitívabb vélemények is: „az orvosok, szakdolgozók lelkiismeretesek és hozzáértők. A problémák (várakozás, túlterheltség) a rendszer hibái” – írta az egyik beküldő.
„Lehet, hogy szerencsés vagyok, mert jók a tapasztalataim az orvosi ellátással kapcsolatosan. Az orvosok, nővérek rendesnek bizonyultak, az ellátás kifogásolható, a kórházak színvonala kritikán aluli” – fogalmazott egy másik nyilatkozó.
Tízből egy kitöltő szerepel valamilyen várólistán, a szükséges ellátásra a betegek felének 1-3 hónapot, negyedének pedig 1-2 évet kell várniuk. Többen arra panaszkodtak, hogy romlott az állapotuk miközben várakoznak. „A fájdalmaim egyre rosszabbak és a munkámból kifolyólag tönkre is mehet teljesen, ami már nem lesz műthető. Dolgoznom pedig muszáj, táppénzre nem tehetem meg, hogy elmegyek, mert rosszul keresek, hiába is vagyok túlképzett” – nyilatkozta az egyik válaszadó.
Olvasóink több mint felével fordult már elő, hogy ha volt is egészségügyi problémája, inkább nem fordult vele orvoshoz. Jellemzően azért, mert sokat kell várniuk az időpontra vagy nem bíznak az orvosokban. „Vártam, hogy magától elmúljon, mert túl nagy tortúra az intézés, vagy drága a magánegészségügy” – írta egy másik kitöltő.
A kérdőívet beküldők háromnegyede vett már igénybe magán egészségügyi ellátást. Leginkább azért, mert ott jobbnak találják az ellátás minőségét, sokára kaptak időpontot az állami egészségügybe, illetve kényelmesebbnek, komfortosabbnak vélik a környezetet. Ugyancsak jellemző válasz, hogy nem bíznak az állami egészségügyben, mert ott nem biztosítják a számukra a szükséges ellátást.
A válaszadóink 56,8 százaléka nő, 43,2 százaléka férfi. 45,8%-uk 65 évnél idősebb, 21,2%-uk 51-64 év közötti, 22%-uk 31-50 év közötti és 11%-uk 18-30 közötti. A kérdőívet kitöltők 58,5%-a Miskolcon él, 17-17%-uk 8000 lakos feletti, illetve 3500-8000 lakos közötti településen.
Élőben is megkérdeztük az embereket, hogy milyenek az egészségügyben szerzett tapasztalataik:
Cikksorozatunk további részei:
Ha szeretne tájékozott és jól értesült lenni, de messzire elkerülné a propagandát, iratkozzon fel hírlevelünkre! Amennyiben szívesen lenne a támogatónk, kattintson ide és csatlakozzon adománygyűjtésünkhöz!
