Amikor a szentjánosbogarak násztáncát lehet figyelni Alsóhámorban, miközben a belvárosban interaktív társasjátékok vezetik végig a látogatókat a dinoszauruszoktól a kortárs művészetekig, akkor tudhatjuk: különleges estéről van szó. Az idei Múzeumok Éjszakája nemcsak programkínálatában volt gazdag Miskolcon, hanem abban is, ahogyan sikerült összekapcsolnia a város történelmét a jelennel.
A borsodi megyeszékhely ezúttal az ország kiemelt helyszíne volt a múzeumi rendezvénysorozatnak, és ezt a kitüntetést nem véletlenül kapta. A városban működő Herman Ottó Múzeum és tagintézményei olyan sokszínű programot állítottak össze, amely minden korosztályt megszólított, miközben ügyesen ötvözte a hagyományos múzeumi élményt a modern technológia nyújtotta lehetőségekkel.
Az est egyik leginnovatívabb kezdeményezése volt az MI ásványAI című játék, amellyel a szervezők rávilágítottak arra, hogy mindennapi eszközeink, például okostelefonjainK működése szorosan kapcsolódik a földtudományokhoz. A résztvevők a Kárpátok ásványait bemutató kiállításban kereshették meg azokat a kőzeteket, amelyek nélkül ma már elképzelhetetlen lenne az életünk. Ez a program jól példázza, hogyan lehet a múzeumokat relevánsabbá tenni a mai világ számára.
A technológia mellett azonban a hagyományos értékek sem maradtak ki a kínálatból. A népi mesterségeket bemutató foglalkozások, a táncház és a gobelinszövés alapjainak elsajátítása mind arról tanúskodnak, hogy a múzeumok nemcsak őrzik a múltat, hanem át is adják a következő generációknak. Nagy Judit gobelinművész tárlatán a legkisebbek is kipróbálhatták magukat, míg szüleik talán éppen Jókai Mór egy idézetét fedezték fel a kiállítás szövegeiben.
Különösen figyelemre méltó volt a múzeum azon törekvése, hogy Jókai Mór születésének kétszázadik évfordulója alkalmából ne csak az irodalmi örökségre fókuszáljon, hanem bemutassa, mennyire sokrétű volt az író érdeklődése. A Mór-time című társasjáték révén a látogatók felfedezhették, hogy Jókai regényei hogyan kapcsolódnak a természettudományokhoz, a régészethez vagy éppen a képzőművészethez.
A miskolci programok másik erőssége volt a interaktivitás és a közösségi élmény megteremtése. A festményszépségverseny, ahol a látogatók szavazhattak kedvenc műveikre, éjfélre szoros versenyt eredményezett Csontváry, Keleti Gusztáv és Borsos József alkotásai között. Az élő eredménykövetés a kiállítás bejáratánál pedig azt mutatta, hogy a múzeum nemcsak passzív szemlélésre hív, hanem aktív részvételre is.
A Miskolci Galéria programjai különösen jól illusztrálták, hogyan lehet a kortárs társadalmi kérdéseket múzeumi keretek között tárgyalni. Az Enyém – tiéd – miénk – Fogyasztanak valamit? című tárlat a környezetkárosító fogyasztási szokásainkra hívta fel a figyelmet, míg a “Hangszín” kiállítás a zene és a képzőművészet határterületeit kutatta.
Talán a legemlékezetesebb pillanatokat azonban az jelentette, amikor a múzeum falain kívülre is kilépett a kultúra. A “Noneon” című városi séta a miskolci belváros egykori neonreklámai nyomába eredt, felidézve egy múlt korszak hangulatát. Herman Ottó egykori villájában pedig a természet maga szolgáltatta a legnagyobb meglepetést: a szentjánosbogarak násztánca olyan élményt nyújtott, amit egyetlen kiállítás sem tudott volna pótolni.
Az este programjai azt bizonyították, hogy a múzeumok ma már jóval többek, mint pusztán gyűjtemények őrzői. Közösségeket teremtenek, párbeszédet kezdeményeznek a múlt és a jelen között, és olyan élményeket nyújtanak, amelyek a digitális világban is képesek lekötni a figyelmet. Miskolc példája azt mutatja, hogy amikor egy város kulturális intézményei összefognak és kreatívan közelítenek közönségükhöz, akkor valóban varázslatos estéket tudnak teremteni.
Ha szeretne tájékozott és jól értesült lenni, de messzire elkerülné a propagandát, iratkozzon fel hírlevelünkre! Amennyiben szívesen lenne a támogatónk, kattintson ide és csatlakozzon adománygyűjtésünkhöz!
