Először a Tisza pályaudvar kapott volna rengeteg bombát az égből, aztán jött a többi célpont is. Egy apró malőr miatt azonban a bombázás nem teljesen ott valósult meg, ahova tervezték. Óriási volt a rombolás.
1944 júniusa borzalmas emlékként vésődött a miskolciak emlékeibe, a történelmi visszatekintést a Miskolcadhatott.hu portálnak köszönhetjük. A csodálatos világbéke-teremtésből Miskolc sem maradt ki. Négyszer is a nyakunkba hullottak a bombák.
1944-ben a szövetségesek kísérletképpen felállították a Frantic Joe nevű hadműveleti tervet, melynek az volt a lényege, hogy egy Dél-Olaszországból felszállt repülőgép, miután Közép-Európa felett kiszórta bombáit, ne forduljon vissza, újra megkockáztatva, hogy ugyanazon az úton leszedjék, hanem repüljön tovább valamelyik oroszok által frissen elfoglalt ukrajnai reptérre. Ott újra feltöltik, aztán visszafele is tud bombázni. Logikus terv, kár hogy ennek mi ittuk meg a levét. A sors iróniája, hogy a hadművelet ezen célja (már hogy tudnak-e együtt működni a szövetséges felek) kudarcba fulladt. Azokat a szovjet katonákat, akik jóban lettek az amcsikkal vagy meghurcolták, vagy cellába dugták.
A város – és egyben az ország többi nagyvárosának bombázása – 1944. június 2-án kezdődött. A miskolci célpontok közül elsődleges volt a Tiszai melletti rendező pályaudvar volt, ugyanis az Ukrajnába tartó német (és magyar) utánpótlás jelentős része itt robogott keresztül. Nem finomkodtak a támadók, ha már erre jártak, jól megszórtak minket. Az első gépek reggel 9 óra 10 perckor jelentek meg a látóhatáron. A légvédelmi tűz elől egy felhő fölé emelkedtek, s innen hullajtották terhüket. A város lakossága ekkor már közel félórája kuporgott az óvóhelyeken, várva, hogy pottyan, vagy nem pottyan. Pottyant.
Bár a célpont a rendezőpályaudvar volt, a bombázás helyét megjelölő füstsávot elsodorta a szél. Ennek a “kis” malőrnek köszönhetően a Semmelweis Kórház környéke és a Népkert, a mai Vörösmarty lakótelep, valamint a Búza tér és a Zsolcai kapu is bőven kapott az égi áldásból. A vásárcsarnok, ami már akkor is emblematikus épülete volt a városnak, romhalmazzá vált. Csodával határos módon a vásárcsarnok alatti óvóhely sértetlenül megvédte az ott tartózkodókat. Nem volt azonban ilyen szerencséje a Zsolcai kapuban lévő Járványkórháznak és a Szilágyi-Diskant Gépgyárnak sem. Utóbbi 90%-ban elpusztult. A Semmelweis (akkori nevén Erzsébet) Kórházban csupán az ablakok törtek be, azonban a közel eső lakóházak vagy telitalálattal porrá lettek, vagy a záporozó törmelékektől dőltek össze.
További részletek a Miskolcadhatott.hu cikkében olvashatók.
Ha szeretne tájékozott és jól értesült lenni, de messzire elkerülné a propagandát, iratkozzon fel hírlevelünkre! Amennyiben szívesen lenne a támogatónk, kattintson ide és csatlakozzon adománygyűjtésünkhöz!
