Miért éppen Bükkszentkereszt? – Gondolatok Orosz György temetése előtt

Megosztás

A Miskolci Nemzeti Színház egykori főrendezőjét, Orosz Györgyöt a mai napon fogják végső útjára kísérni a bükkszentkereszti temetőben. A szertartásról információt kapva a Bükki Mesék szerkesztőjében több kérdés kavargott, melyek között talán az egyik legtalányosabb: miért épp Bükkszentkereszt?

Ugyanis a neves színházi ember életútját tanulmányozva számos más hely is méltó nyughelyként szolgált volna.

Orosz György 1927-ben született Zalaegerszegen. Édesapja – a Bükki Mesékben már bemutatott Orosz Iván író, költő – akkor ott dolgozott egy helyi lapnál publicistaként, tudósítóként. Később Szarvasra költöztek, mely város a papa lakóhelye volt már korábban, s így a kis György ott nevelkedett és tanult. Visszaemlékezései szerint is nagyon szép időszak volt ez életében, az irodalom, a művészetek iránti szeretete, sőt már rendezői ambíciói is itt, a középiskolai évek alatt derültek ki számára. Az egyéves szarvasi tanítóképző után egyetemre került, magyar-történelem szakra, majd rá két évvel egyik legnagyobb vágya teljesült: 1947-ben felvették a Színművészeti Főiskola rendezői szakára.

Itt nagyon meghatározó időszakot élt meg, olyan tanárai voltak, akikre felnézett, s akiktől a szakma fortélyait meg tudta tanulni; többek között Somlay Artúr vagy épp Nádasdy Kálmán, osztályfőnöke pedig Major Tamás volt. De nem kevésbé neves személyek akadtak osztálytársai között is, hiszen a színészekkel összevont évfolyam tanulói között volt Márkus László, Sinkovits Imre vagy épp Körmendi János.

Az 1951-es diplomaszerzés után nem sokkal Miskolcra szerződtették Orosz Györgyöt, ahol – saját bevallása szerint – huszonhárom boldog évet töltött el. Miskolcra már nem egyedül érkezett; felesége, Nándori Rozika is jött vele, s hamarosan családot is alapítottak. Két gyermekük született, Péter és Gábor.

Orosz György

Miskolcon igen jó társulatba került, nagyszerű színészek játszottak, így alkalma volt Ruttkai Évát, vagy épp Latinovitsot Zoltánt, Darvas Ivánt rendezni. A művek repertoárja széles volt, Fejes Endre Rozsdatemetőjétől kezdve Schiller Ármány és szerelmén, vagy épp Shakespeare-darabokon át egész a zenés műfajokig mindent ki tudott próbálni, meg tudott valósítani. Leginkább a vígjátékokhoz és a szatírákhoz vonzódott.

Miskolc után debreceni és fővárosi állomásai voltak pályájának. A Budapesti Gyermekszínházban is dolgozott főrendezőként, de mindig nagy öröm volt számára, ha visszahívták Miskolcra vendégrendezőként, ahol kereken száz bemutatója volt. Utolsó a Tokaji aszú című zenés játék volt 1991-ben, a miskolctapolcai Akropoliszon.

Nyugdíjas éveit Szarvason és Szentandráson töltötte, élete végéhez közeledve pedig már az Ódry Árpád Művészotthonban. Orosz György kilencvenhét éves korában, január 16-án köszönt el a földi színfalak közül, s most az égiben rendezhet tovább.

S hogy miért pont Bükkszentkereszten helyezik nyugovóra? E rejtélyre teljes bizonysággal nem tudjuk megadni a választ. Feltehetően édesapja és édesanyja nyughelye közelében szerette volna Orosz György is a végső megnyugvást megtalálni. Szeretett szüleihez hazajárni, s nagy valószínűséggel őt is ugyanúgy elvarázsolta ennek a falucskának a bája, ahogy sokunkat. Mindezekről tanúskodik az a pár sor, melyet maga Orosz György írt még 2019-ben:

„Én ifjúkoromban itt töltöttem a nyarakat két fiammal, majd unokáimmal, mert 1954-től 74-ig a közeli Miskolcon a Nemzeti Színház rendezője, majd főrendezője voltam. Akkoriban sok bükkszenti nézőnk volt. Merem remélni, hogy ma is így van.”

A címben szereplő kérdésre ugyan nem tudtunk pontos választ adni, de aki még utoljára elköszönne a Jászai Mari-díjas Orosz Györgytől, az megteheti 2025. március 28-án 13 órától a bükkszentkereszti temetőben.

Nagy Krisztina írása

Fotók: Miskolci Színészmúzeum -Thália-ház

Ha szeretne tájékozott és jól értesült lenni, de messzire elkerülné a propagandát, iratkozzon fel hírlevelünkre! Amennyiben szívesen lenne a támogatónk, kattintson ide és csatlakozzon adománygyűjtésünkhöz!

Kapcsolódó cikkek