Fontos mérföldkő tanúi lehettünk városunk, megyénk és régiónk életében negyedszázada. Egy teljességgel új képzési területtel bővült a Miskolci Egyetem. A múltra visszatekintve több korabeli vezető oktató, intézményvezető és közéleti személyiség megfogalmazása szerint az utólagos emlékképekben és leírásokban sokszor nem köszönnek vissza a korabeli történések valóságos elemei és azok háttere.
Hogyan látják a folyamatot az egészségügyben dolgozó alapítók és a hajdani érintettek? Mi kellett ahhoz, hogy az egykor a fővárosi Orvostovábbképző Intézet, majd a Haynal Imre Egészségtudományi Egyetem égisze alatt a megyei kórházban működő, ám időközben megszüntetett kihelyezett védőnőképzés után újra induljon egy nívós felsőfokú egészségügyi oktatás Miskolcon?
Elsősorban olyan helyi szakemberekre, orvosokra volt szükség, akik tudományos fokozattal, egyetemi oktatói gyakorlattal, felkészültséggel és nem utolsósorban elhivatottsággal rendelkeztek, így szilárd alapot biztosítottak az induláshoz. Mai kifejezéssel élve: szükség volt a megfelelő „szoftverre”.
Miskolc ebben az időszakban kiemelkedő helyzetben volt, hiszen a helyi egészségügyi intézményekben országos hírű szakemberek dolgoztak, akikre bátran lehetett támaszkodni mind az oktatásban, mind az akkreditációs eljárások során.
Másrészt elengedhetetlen volt egy olyan színvonalas egészségügyi intézmény, amely alkalmasnak bizonyult a hallgatók befogadására és a gyakorlati háttér biztosítására. Mai szóval ehhez kellett a megfelelő „hardver”. A Borsod-Abaúj-Zemplén Megyei Kórház akkori vezetése és közössége készséggel felkarolta az elképzelést, hogy falain belül a munkatársak a gyógyítás mellett – időt és energiát nem kímélve – kiemelkedő színvonalú oktatómunkát is végezzenek a közjó érdekében.
Megtehették ezt azért is, mert a gyógyintézet ekkor már a Debreceni Orvostudományi Egyetem (később Debreceni Egyetem) hivatalos oktatókórházaként működött évek óta. Ezt a törekvést az akkori fenntartó, a Borsod-Abaúj-Zemplén Megyei Önkormányzat, valamint a városi kórházat működtető Miskolc Megyei Jogú Város Önkormányzata is azonnal felkarolta, hiszen már akkor nyilvánvaló volt a jelentős szakemberhiány a térségben.
Nagy szükség volt arra is, hogy a Debreceni Egyetem akkori vezetése jóváhagyja és segítse a miskolci oktatás elindítását, hiszen az egyes régiókban az orvos- és egészségtudományi képzés, valamint továbbképzés az orvosegyetemek kizárólagos privilégiuma volt. Ennek megfelelően Észak-Magyarország és Észak-Alföld egyértelműen Debrecenhez tartozott.
A Debreceni Egyetem és a Borsod-Abaúj-Zemplén Megyei Kórház egyes intézetei, tanszékei és osztályai azonban ekkor már hosszú évek óta gyümölcsöző szakmai kapcsolatot ápoltak, egyesek egyetemi klinikai rangot is kaptak (GYEK). Ez az együttműködés a két intézményvezetés és az egyetemi oktatásban is elismert munkatársak közös érdemeként alakult ki, így biztos alapot nyújtott az építkezéshez. Az oktatás végül a Debreceni Egyetem keretei között, annak szakmai felügyeletével vehette ismét kezdetét a borsodi megyeszékhelyen.
Mindezeken túlmenően elengedhetetlen volt a Miskolci Egyetem szerepvállalása, mint az akadémiai oktatás természetes helyi közege, amelynek szervezeti struktúrája alkalmasnak bizonyult az új tudományterület integrálására.
Az intézmény akkori vezetése örömmel és egyfajta küldetéstudattal fogadta, hogy a kínálat egy olyan fontos iránnyal gazdagodik, amely valós helyi és regionális igényeket szolgál az itt élő lakosság javára. Ennek megfelelően biztosította az elméleti oktatáshoz szükséges infrastruktúra számos elemét, a későbbiekben pedig a teljes és önálló egyetemi szervezeti felépítést és kari hátteret.
Manapság, amikor az integrációs folyamatokra emlékezünk, a korabeli szereplők és az alapításban ténylegesen részt vevők (oktatók, intézményvezetők) munkáját és erőfeszítéseit a mai visszaemlékezőknek is célszerű a maga értékén kezelni. A fent bemutatott részt vevők együttműködése nélkül ugyanis nem jöhetett volna létre egyetemi szintű egészségtudományi képzés Miskolcon.
Mert az emberi természet már csak olyan, hogy ha a siker felszeletelhető lenne, mindenki kanyarítana belőle magának egy karéjt…
Tisztelet és köszönet minden támogatónak:
Prof. Dr. Barkai László MTA doktor, egyetemi tanár
az egyetemi kar korábbi dékánja
a megyei kórház egykori oktatási és tudományos igazgatója
a képzés alapító oktatóinak egyike
NYITÓKÉPÜNK ILLUSZTRÁCIÓ (diplomatszerzek.hu)
Ha szeretne tájékozott és jól értesült lenni, de messzire elkerülné a propagandát, iratkozzon fel hírlevelünkre! Amennyiben szívesen lenne a támogatónk, kattintson ide és csatlakozzon adománygyűjtésünkhöz!
