Közel húsz éve folyamatosan mentik a régészek a hatalmas bükkábrányi lignitbánya terjeszkedése elől a régmúlt kincseit. A miskolci Herman Ottó Múzeum munkatársai szinte minden esztendőben különleges leleteket tárnak fel: a területen a neolitikumtól a középkorig szinte minden korszak emlékeivel találkoztak már a szakemberek. Idén egy bronzkori temető különleges ásatására látogathattunk el. Videónkból sok minden kiderül arról, hogyan éltek, milyen tárgyakat használtak, és miként temették el halottaikat mintegy 3500 évvel ezelőtt a Bükk lábánál, az Alföld peremén.
A bükkábrányi lignitbánya régészeti lelőhelyein 2007 óta végez folyamatos feltárásokat a Herman Ottó Múzeum. A kutatási terület a Csincse- és a Geszti-patak egykori völgyében helyezkedik el, ahol az évszázadok és évezredek során több közösség is megtelepedett. Az idei ásatások a középső bronzkor végének és a késő bronzkor kezdetének világába, nagyjából a i. e. 1800 és 1500 közötti időszakba engedtek bepillantást.
A feltárt temetőt a Füzesabony-kultúra népessége kezdte használni. A sírok elhelyezkedése azt mutatja, hogy nem véletlenszerűen temették el ide a halottakat: a nyughelyeket sorokba és parcellákba rendezték, és jól elkülöníthetők az egymás mellé temetkező családi csoportok is. A temetőhöz tartozó település minden bizonnyal a mintegy ötszáz méterre található Vatta-Testhalom lehetett. Ez egy úgynevezett tell település volt, amelynek rétegei a hosszú időn át egymás fölé épített házakból és a folyamatos megtelepedés nyomaiból alakultak ki.
A temetkezések szigorú szabályokat követtek. A férfiakat jellemzően a jobb oldalukra fektették, fejükkel nyugat felé, a nőket pedig a bal oldalukon, fejjel keleti irányba helyezték a sírba. A testtartás és a tájolás így már önmagában is jelezhette az elhunyt nemét és közösségen belüli helyét.
A bronzkor felosztása és a korszakok fontosabb tulajdonságai
A temető több évszázados használata során azonban a szokások is megváltoztak. Az újonnan érkező népesség hatására megjelentek az árokkal körülvett sírok, amelyek fölé egykor akár kisebb halmot is emelhettek. Később a hamvasztásos temetkezés is elterjedt. Eleinte az elégetett csontokat még az emberi test anatómiai rendjét követve helyezték el a sírgödörben, majd fokozatosan az urnás és a szórthamvas rítus vált uralkodóvá.
A régészek eddig mintegy kétszáz sírt tártak fel, ám ezek körülbelül 85 százalékát már feltehetően nem sokkal a temetéseket követően kifosztották. A sírrablók valószínűleg nem sokkal a temetések után érkeztek, és pontosan tudhatták, hol, illetve milyen értékeket kell keresniük. A nagyobb bronztárgyakat elvitték, a kisebb eszközök közül azonban tűk, árak és poncolók is megmaradtak. Olykor apró aranytárgyak is kipereghettek a rablók kezéből, amelyek több ezer évvel később a régészek legértékesebb leletei közé kerültek.
Az ásatás egyik legkülönlegesebb tárgya egy bronzból készült csipesz. A Kr. e. 1800 és 1500 közötti időszakból származó eszköz a csipeszhasználat egyik legkorábbi ismert emléke lehet. A lelet nemcsak ritkasága miatt izgalmas: azt is megmutatja, hogy a bronzkori emberek mindennapi tárgykultúrája és személyes higiénéje jóval összetettebb lehetett annál, mint amit elsőre feltételeznénk.
Hatalmas bányagépek mellett folyik a munka
A korszak megismerésében a kerámia egy remek indikátor, így fontos szerepe van a különböző kultúrák elkülönítésében. A különböző edényeken általában spirálmotívumok, festett felületek és úgynevezett barbotindíszítések figyelhetők meg. Szinte minden sírhoz tartozott egy alapvető edénykészlet: egy díszes tál, egy díszített bögre és egy korsó. Ezek az edények valószínűleg ételt és italt tartalmaztak, amelyeket a közösség tagjai útravalóként helyeztek el halottaik mellé.
A földből előkerülő tárgyak a miskolci Herman Ottó Múzeumba kerülnek, ahol megtisztítják, restaurálják és tudományosan feldolgozzák őket. A tervek szerint a bükkábrányi ásatás legérdekesebb leleteit a közeljövőben egy kiállításon a nagyközönség is megtekintheti.
Videónkban a feltárás helyszínére látogatunk, bemutatjuk a bronzkori temetőt és a megmaradt leleteket, a régészek segítségével pedig azt is megpróbáljuk rekonstruálni, hogyan éltek és búcsúztatták halottaikat az egykor itt élő közösségek.
Ha szeretne tájékozott és jól értesült lenni, de messzire elkerülné a propagandát, iratkozzon fel hírlevelünkre! Amennyiben szívesen lenne a támogatónk, kattintson ide és csatlakozzon adománygyűjtésünkhöz!
