Bogyay Ferenc 23 nap alatt sétált el a borsodi megyeszékhelyről a zalai Várvölgyre, hogy egy szokatlan túrával zárja le aktív éveit. A megyeszékhely egykori rendőrfőnöke 60. születésnapját és egyúttal a civil élet kezdetét ünnepelte ezen a rendhagyó módon. A Borsod24 a gyaloglás után kérdezte a kapitányt, akinek a kalandjai több héten keresztül szórakoztatták ismerőseit a közösségi hálón.
Ritkán adódik olyan pillanat egy ember életében, amikor a búcsú és az új kezdet egyetlen monumentális teljesítményben forr össze. Bogyay Ferenc, a Miskolci Rendőrkapitányság egykori vezetője pontosan egy ilyen pillanatot teremtett magának. Amikor elérkezett az idő, hogy letegye a rendőrségi egyenruhát, nem egy csendes állófogadással vagy sablonos beszéddel köszönt el aktív éveitől, hanem egy több mint 520 kilométeres, komoly gyalogtúrával.
Az ötletet barátai spanyolországi, 800 kilométeres, embert próbáló El Camino túrája adta, ám ő hazai tájakon kereste a kihívást. A hatvanadik életév betöltésével úgynevezett nyugdíj előtti rendelkezési állományba került, ami egy átmeneti időszak a 65 éves tényleges nyugdíjig. Ezen időszak alatt a mindennapokban már megkezdheti a civil életét, bár rendkívüli helyzetben, például egy árvíz esetén továbbra is mozgósítható.
Egy 527 kilométeres távolság leküzdése – több ezer méternyi emelkedővel és lejtővel – egy makkegészséges fiatal szervezet számára is komoly próbatétel. Bogyay elárulta, hogy számára a legnagyobb kockázatot a térdei jelentették, amelyeket a korábbi aktív sportévek és sérülések miatt már ötször műtötték. A kapitány azonban nem bízta a véletlenre a dolgot, januártól kezdve rendkívül tudatosan készült a túrára. Szigorú diétába kezdett, aminek köszönhetően az indulásig sikerült tíz kilót leadnia, tehermentesítve ezzel a lábait. A szigorú fizikai kontroll az út alatt sem szűnt meg, sőt a menetelés során további két és fél kilótól szabadult meg.
A sikeres vállalkozásban nagy szerepe volt a komoly sportmúltnak is. Ferenc korábban három maratont futott le, sikeresen teljesítette a legendás 100 kilométeres Kinizsi 100 teljesítménytúrát, és háromszor úszta át a Balatont.
A sport iránti szerelme a mai napig megmaradt, asztaliteniszben az NB III-ban, teniszben pedig az OB III-ban versenyez hobbiszinten. Ennek ékes bizonyítéka, hogy a gyaloglás másnapján, Keszthelyen még arra is volt energiája, hogy egy baráti teniszmeccsen szettlabdáról fordítva diadalmaskodjon.
Mivel a magyar Kéktúra vonalán nincs kiépített zarándok-infrastruktúra, az utat leginkább magányosan, a logisztikát viszont kiterjedt rokoni és baráti hálózatára támaszkodva oldotta meg. Mindössze 3-4 alkalommal fizetett szállásért. Előfordult, hogy ismerősei 10-15 kilométert autóztak érte, egy figyelmetlen – azonos napra, de három különböző településre szóló – szállásfoglalásnál pedig volt egyetemi évfolyamtársai és kollégái mentették ki a bajból.
A túra egyik legnépszerűbb statisztikája a 23 nap alatt elfogyasztott 46 különböző sör lett. A különböző vendéglátóhelyeken beszerzett más és más italok spontán ötletéből hamar hagyomány vált, hiszen a szállásadók a túra második felében már kifejezetten ritkaságokkal várták esténként.
Természetesen az erőpróba során nem ez jelentette a legnagyobb izgalmat: csak utólag tudta meg, de például Pásztó térségében egy kifejlett medve járt azon az ösvényen, ahol nem sokkal korábban ő és egy alkalmi kísérője elhaladtak.
Bogyay Ferenc útja nem véletlenül ért véget Várvölgyön. Ősei a zalai vidékről származnak, mivel a családi nemzetségalapítónak tekintett Bogyay György a sümegi vár kapitánya volt a Rákóczi-szabadságharc idején, és hajszálpontosan 300 évvel Ferenc előtt született. A volt kapitány ezen a településen vásárolt egy kis birtokot a családjával, amit elmondása szerint a következő tíz-tizenöt évben bőségesen ellátja majd őt fizikai munkával, hiszen mindent saját kezűleg szeretne ott rendbe tenni és újjáépíteni.
Amikor arról érdeklődtünk, hogy hosszú pályafutása során mire a legbüszkébb, gondolkodás nélkül válaszolta, hogy a tizenegy évig vezetett, több mint 640 fős miskolci kapitányság irányítása, ami hatalmas mentális és fizikai teherrel járt. Akik esetleg irigyelnék a hatvanévesen történő visszavonulást, annak csak azt tudja mondani, amit a bányászok szoktak: „menjen le, és csinálja végig.”
Tulajdonképpen tehát ezen terhek letétele adta a túra valódi súlyát. A rendőrségi karrier lezárása és stressz elengedése után lassan a Sajószentpéteren töltött utolsó évek emlékei is a múlt homályába vesznek majd, és mint mondta, számára a legfontosabb az életbölcsesség maradt, amit a gyaloglás hosszas elmélkedései alatt véglegesen megfogalmazott magában: „boldog ember csak az lehet, aki békében van önmagával”.
Ha fontosnak tartja a független helyi újságírást, most duplán segíthet. Az Aspektus+ programnak köszönhetően minden felajánlott forint mellé még egy érkezik. Itt támogathatja a Borsod24 adománygyűjtését.
