Ugyanaz a fotó a miniszterelnökről az összes megyei napilap címlapján. Megszűnő rovatok, központilag gyártott propaganda a helyi hírek helyett, és meghasonlott, bűntudattal küzdő egykori újságírók, akiket a rendszer „tartalomgyártóvá” fokozott le. Mi lesz a lakájmédia vidéki képviseleteivel, meddig maradhat talpon az Észak és a Boon?
A vidéki médiapiac 2010 után kezdett drasztikusan átalakulni, ugyanakkor az egyik fordulópontot 2016. szeptember 30. jelentette. Ekkor vásárolta fel a Mediaworks a Fejér Megyei Hírlapot, a Veszprémi Naplót, a Vas Népét és a Zalai Hírlapot, majd az idő múlásával szép lassan az összes többi megyei kiadványt is. A tulajdonosi végállomás ismert, hiszen az újságok először Mészáros Lőrinchez, majd a KESMA-hoz kerültek.
A tulajdonosváltás nem pusztán egy gazdasági esemény volt. A Deutsche Welle riportjában megszólaló médiaelemző, Polyák Gábor szerint a felvásárlássorozat célja a kormányzati narratíva kizárólagos terjesztése volt. A helyi identitást adó lapokat központosították, aminek következtében egy átlagos, 16 oldalas megyei újság hét oldalát ma már Budapesten, egy központi szerkesztőségben állítanak össze. Ennek lett a szürreális, de annál beszédesebb eredménye az, amikor ugyanazon a napon, az ország összes megyei lapjának címlapján ugyanaz az Orbán Viktor-interjú és fotó jelent meg.
A függetlenség elvesztése a szerkesztőségeken belül is drámai változásokat hozott. A kritikus hangokat szisztematikusan kiszorították, a központosított tördelés és korrektúra pedig odáig vezetett, hogy már a korrektorok is jelezték a központnak, ha egy-egy vidéki cikk „túl kormánykritikusra” sikerült.
De hogyan élték ezt meg az ott dolgozók? A riportban arcát és nevét nem vállaló „József” – aki ma is egy megyei lapnál dolgozik – arról számolt be, hogy a tisztogatás során egyszerűen megszüntették a lakosság kontrollálatlan véleményének teret adó felületeket, például az utcai villáminterjúkat és az SMS-rovatokat. A felvételen megszólaló férfi ma már bűntudatot érez. Úgy véli, hogy ők már nem újságírók, csupán egy megadott irányvonalat követő „alkalmazott tartalomgyártók”, akik cserbenhagyták az olvasókat azzal, hogy nem írnak a valódi problémákról.
Míg József a csendes beletörődést választotta, mások – ameddig csak lehetett – az apró lázadásokban keresték a kiutat, ami szintén jól mutatja a rendszer működését. Zsuzsát, a Zalai Hírlap korábbi főszerkesztő-helyettesét ismert liberális gondolkodása miatt hamar lefokozták. Az ő túlélési stratégiája abban merült ki, hogy a kényesebb interjúkat – mint amiket Konrád Györggyel vagy Bödőcs Tiborral készített – az újság kevésbé feltűnő, páros oldalaira rejtette, remélve, hogy ott nem verik ki a biztosítékot a cenzoroknál. Végül azonban ő is feladta a kilátástalan küzdelmet és szabadulását a nyugdíj jelentette.
Mennyire bűnösek a rendszer működtetésében maguk a munkatársak? Tamás Rita újságíró közösségi médiában közzétett visszaemlékezése pontosan ezzel a dilemmával foglalkozik. Ő még 2003-ban a korábbi Színes Mai Lap, azaz a későbbi Bors sportrovatához került, ahol az évek során sportrovatvezetővé, majd főmunkatárssá lépett elő. Bejegyzésében őszintén ír a megélhetési kényszerről és a megalkuvásról, felidézve, hogy amikor Mészáros Lőrinc megvette az újságot, őt kirúgták, bár saját bevallása szerint ekkor már magától is felállt volna a tulajdonosváltás miatt.
Volt munkahelye idővel egyre vállalhatatlanabb propagandát közvetített, sok kollégája még a váltás és a 400 munkatárs utcára kerülése után is a helyén maradt. Írásában kiemelte, hogy a lelkeket megnyomorító gépezet azokat is bedarálja és megváltoztatja, akik kezdetben nem is haszonélvezői a rendszernek. Aki az elején pusztán csak belesimul és megpróbál túlélni, egy idő után menthetetlenül elveszíti a kapcsolatát a valósággal. Szerinte a legnagyobb baj talán nem is a legismertebb propagandistákkal van, hanem a rendszer „láthatatlan alappilléreivel, akik a megalkuvásukkal szentesítik a rendszerszintű hazugságot és aljasságot”.
Ez az identitásválság és megalkuvás megmutatkozik az Észak-Magyarországon működő szerkesztőségekben is, és nagyjából ez tapasztalható a Borsod Online esetében is. Információink szerint a már csak nagyjából húsz főt számláló közösségben mindössze egy-két „vérfideszes” munkatárs dolgozik, jellemzően főszerkesztői pozíciókban és a cenzúra továbbra is jelen van. Ez a Boon kínálatában is megmutatkozik, hiszen a mai napon is olyan központi írásokat jelentetnek meg, mint a „Liberális háttéremberek Magyar Péter kormányában” címre hallgató cikk.
Ugyanakkor megtudtuk, hogy a háttérben komoly feszültségek húzódnak. A kampányidőszakban az újságírók például olyan feladatokat kaptak, hogy kutassanak fel II. világháborús emlékekkel rendelkező időseket, akiknek a borzalmakról kellett volna mesélniük. Azonban sokan ezeket a politikai célú feladatokat igyekeztek szabotálni.
A munkatársak morálját jól mutatja az a belső információ is, miszerint a választások éjszakáján a szerkesztőségekben ünneplés zajlott, egyrészt a kormányváltás miatt, másrészt amiatt a pletyka miatt, hogyha a Fidesz hatalmon maradt volna, akkor megszüntetik az összes nyomtatott lapot.
A szakmában terjedő infók szerint „a jövőben senki nem akar maradni egy propagandalapnál”, és a legtöbben abban bíznak, hogy egyszer ismét szabadon dolgozhatnak. Sokaknak az is megfordul a fejében, hogy saját kezükbe veszik a sorsukat és forrást keresnek a működtetés költségeire. A kérdés már csak az, hogy mennyire hitelesek azok a személyek és szerzők, akik belesimultak és maradtak az elmúlt tíz évben?
Megtudtuk, hogy a szerkesztőségnél dolgozóknak állítólag semmilyen érdemi információjuk nincs a saját jövőjükről. Pár évvel ezelőtt többen felálltak, amikor hivatalosan is „tartalomgyártóvá” minősítették át a pozíciójukat, mára pedig még kevesebben maradtak. Egy biztos, hogy a központi leépítések előtt az Északnál már csendben elküldték a gyakornokokat és mindazokat, akiknek a szerződése ezt megengedte. Az új helyzetben problémát jelent az is, hogy miközben az állami hirdetések elapadnak, a csökkentett létszámnak egyre több print oldalt kell megtöltenie cikkekkel.
Polyák Gábor médiaelemző szerint az emberek hagyományosan azért fizettek elő a megyei lapokra, hogy a helyi hírekről és eseményekről olvassanak, azonban a központilag előállított politikai narratívák folytonos közlése hatással volt a Mediaworks lapjainak olvasótáborára, mivel az drasztikusan zuhant.
Egy biztos, a minapi bejelentés szerint július 1-től három nyomtatott napilapot is megszüntetnek, amelyek példányszáma BAZ megyében 1-3 ezer között mozgott. Bár az Észak-Magyarországból ennél többet adnak el, becslések szerint ők is tízezer alá eshettek. Ráadásul további súlyos veszteséget jelenthet a lapnak, ha a jövőben kiesnek az állami hivatalok és szervezetek által jelenleg még kötelezően megrendelt előfizetések.
A politikai célokból elkövetett rombolás akár egy olyan különleges történelmi helyzetet teremthet, amelyben Magyarország lehet az első a világon, ahol a nyomtatott napilapok teljesen megszűnhetnek.
Ha fontosnak tartja a független helyi újságírást, most duplán segíthet. Az Aspektus+ programnak köszönhetően minden felajánlott forint mellé még egy érkezik. Itt támogathatja a Borsod24 adománygyűjtését.
