Amikor három éve a Diósgyőr legutóbb hagyta el az élvonalat, a búcsú után pár héten belül a tulajdonosi kör színt vallott: dr. Magyar Mátyás, a klubot működtető társaság többségi tulajdonosa kiült a kamerák elé, és kimondta, amit a tábor hallani akart – a cél a mielőbbi visszatérés az NB I-be. A bejelentést tett követte, a feljutás két év múlva meg is történt. Most egészen más a hangulat.
A gyalázatosra sikeredett idény lefújása óta majdnem három hét telt el, a klub élén mégis néma csend honol: sem sajtótájékoztató, sem a fő tulajdonos megszólalása nem jelzi, merre tart a Diósgyőr. A szurkolók türelme közben fogyóban, másfél hete nyílt levélben fordultak dr. Magyar Mátyáshoz, és lényegében egyetlen dolgot kértek tőle – szabadítsa meg a Diósgyőr FC Kft.-t azoktól, akiknek nevéhez az elmúlt évek botrányai fűződnek, és teremtsen végre rendezett párbeszédet a vezetés meg a tábor között.
A némaság mögött részben az húzódik meg, hogy a klubnál a papíron viselt és a valódi súly nem ugyanaz. Dr. Magyar Mátyás formálisan a tulajdonos, ám információink szerint nem belőle él a Diósgyőr. A pénzügyi szálak az elmúlt egy évben sokkal inkább Sántha Gergelynél futottak össze, aki ma a társaság felügyelőbizottságában ül, ráadásul nála vannak a munkáltatói jogok is – noha korábban ő irányította ügyvezetőként a kft.-t.
Sántha tavaly ősz óta a 4IG Űr- és Védelmi Technológiák Zrt. egyik vezérigazgató-helyettese, és arra építkezett, hogy a cégcsoport, illetve a hozzá köthető Rába Nyrt. üzleti hálóján át hoz a Diósgyőrhöz egy új, tehetős patrónust – a hírek szerint egy cseh vállalatot, amelynek nem idegen a sport felkarolása. A szálak itt is összeérnek: a Rába élére idén tavasszal a DVTK kosárlabdacégét korábban vezető Szabó Tamás került, Sántha pedig a társaság igazgatóságában foglal helyet.
A terv azonban olyan lábakon áll, amelyek mostanra megrogytak. A 4IG idén tavasszal hatalmas, több mint ezermilliárd forintos, tízéves keretszerződést írt alá a honvédelmi tárcával, ám az első, több tízmilliárdos előlegszámlát az új kormányfő nyilvánosan visszadobta – jelezve, hogy azt nem fizetik ki. Ezzel a cég egész jövőképe, és vele a beszállítóinak, partnereinek sorsa is bizonytalanná vált. Aligha véletlen, hogy a remélt cseh támogatóról azóta sem érkezett megerősítés.
A bizonytalanságnak konkrét következménye is van: a tavaly bő kilencmilliárd forintból gazdálkodó futballcégnek pillanatnyilag nincs kész büdzséje a következő, másodosztályú szezonra. Pedig a tervezés ettől függne.
A felső vezetés helyett egyelőre a szakmai oldal beszél. Vincze Richárd sportigazgató a klub honlapján vázolta fel, hogy a kiesés után gyökeres átalakítás indult: új edző, új arcok, jószerivel új csapat. A célokat azonban szerinte addig nem lehet kimondani, amíg a keret pénzügyi mozgástere nem áll össze, ez pedig három forrásból táplálkozik – a szponzori bevételekből, az MLSZ-támogatásból és a nyári játékoseladásokból.
Egyetlen elv azonban már most megdönthetetlen nála. „Addig fogunk nyújtózkodni, amíg a takarónk ér” – fogalmazott a sportigazgató, vagyis felelőtlen, később visszaütő szerződéseket nem hajlandó kötni, és nagy nevek bejelentésével sem akarja idő előtt felizgatni a közönséget.
A cél persze nem lehet más, mint a gyors visszajutás, csak épp nehezebb startról: az elmúlt évek tanulsága szerint elsőre az kapaszkodott vissza, aki megőrizte az élvonalbeli keretét és légiósait. Diósgyőrből viszont tíz-tizenkét futballista, jórészt külföldiek hagyták el a hajót, így a csapatot lényegében a nulláról kell felépíteni.
A romok között azért akadnak biztos pontok. A kapuban Bánhegyi Bogdán és Megyeri Gábor szerződése él, mellettük a fiatal Tuska Bálintra is számítanának. A védelem váza – Szakos Bence, Szatmári Csaba, Kecskés Ákos, Tamás Márk, Bárdos Bence, Bokros Szilárd, Lajcsik Vencel – együtt maradhat, Kiss Bálinttal és a szélen futballozó Demeter Milánnal pedig új papírra törekszenek; Vincze szerint ez a hátsó alakzat akár magasabb szinten is helytállna. A középpálya ezzel szemben kongó üresség: érvényes szerződése a felnőttek közül csak Komlósi Bencének és Bényei Ágostonnak van, a fiatalszabályba illő Galántai Tamás, Nazar Kovalenko és Kiss László mellett. A legtöbb fejtörést a csapatkapitány, Holdampf Gergő jövője okozza, akit a sportigazgató ízig-vérig diósgyőrivé vált játékosként jellemzett, de a tárgyalások egyelőre nem zárultak le. A támadósor is foghíjas: Mucsányi Márk maradhat, a kölcsönben szereplő Varga Zétény viszont jó eséllyel visszatér a Ferencvároshoz. Ide a klub középpályásokat – védekező, irányító és összekötő szerepre –, két csatárt és egy szélső támadót is keres.
A kiesés feldolgozása sem maradt el az interjúban. A leépítés még a bajnokság hajrája előtt megindult: Ivan Šaponjić, Lirim Kastrati és Peter Ambrose kikerült a felnőttek közül, és Vincze szerint az érintettek, valamint ügynökeik korrektül, bizonyos járandóságokról lemondva álltak a helyzethez – ezzel közvetve az új csapat építését segítették. Nehezebb ügy Alex Vallejo és Christ Tiéhi sorsa, hiszen az ő szerződésük a kiesés esetén sem szűnik meg automatikusan, így továbbra is súlyos teher a klubon. A közös felelősségből a magyar keret is kivette a részét: a játékosokkal külön-külön ült le a sportigazgató, és arányos fizetéscsökkentésben egyeztek meg. Sajbán Máté azonban élt a kiesésre szóló kilépési záradékkal, mert az élvonalban akar játszani, az MTK-nál kölcsönben pallérozódó Jurek Gábor jövője pedig nyitott.
Az edzőváltás történetét is őszintén tárta fel Vincze. A bukás éjszakáján – saját döntésére hivatkozva – köszönt el Nebojša Vignjevićtől, akiről ugyanakkor emberileg elismerően szólt, és úgy véli, idény eleji érkezéssel elkerülhető lett volna a végkifejlet. A megbízott posztot Takács Péter kapta, mert a stáb tagjaként végig belülről látta a folyamatot. Az állandó vezetőedző és a teljes szakmai stáb kiléte a sportigazgató szerint a hajrájához ért, és kifejezetten olyan szakembereket szeretne, akik kötődnek a városhoz, és ismerik a diósgyőri közeg súlyát.
Végül a szezonzáró fordulók kínos kérdésére is kitért. Az előző szakmai stáb hétezer fiatal perc teljesítését vállalta, ám hónapokon át jórészt kölcsönjátékosokkal hozták össze a számokat, ami egy kiemelt akadémiától nem festett jól. A hajrában ezért kellett ennyire megterhelni a saját nevelésű fiatalokat – Vincze nyíltan elismerte, hogy sportszakmailag ez nem volt indokolt, az akadémia további működéséhez viszont nélkülözhetetlen. A bronzérmes elleni, üres lelátók előtt lejátszott meccsről is ő határozott, több szurkolóval egyeztetve: nem akarta, hogy a másodosztály nyitófordulója legyen zárt kapus, ezért inkább akkor „ülte le” a büntetést a csapat.
A munka tehát a háttérben javában zajlik, a tábor pedig napokon belül megtudhatja, kik vezetik és kik alkotják majd az új együttest. A klub csúcsán uralkodó csend ugyanakkor egyelőre nem tört meg – éppen ott, ahonnan a szurkolók a legtöbb szót várnák.
Ha fontosnak tartja a független helyi újságírást, most duplán segíthet. Az Aspektus+ programnak köszönhetően minden felajánlott forint mellé még egy érkezik. Itt támogathatja a Borsod24 adománygyűjtését.
