Lőcsei Lajos momentumos országgyűlési képviselő rendíthetetlenül járja az országot, legújabb videója a Borsod-Abaúj-Zemplén megyei Ároktő településen keresztül mutatja be a kistelepülések lakóit és az ő gondolkodásukat, a a mélyszegénységet és a kilátástalanságot, és próbálja megérteni, hogy mindezek ellenére mégis miért töretlen a kormánypárt támogatottsága a hasonló falvakban.
A Borsod-Abaúj-Zemplén vármegyei Ároktőn az idő megállni látszik, de nem a békés nyugalom, hanem a kilátástalanság okán. A település, ahol a 2022-es választásokon a lakosság közel 80%-a támogatta a kormánypártot, ma a mélyszegénység és a mindent átszövő félelem szimbóluma is lehetne. Az utcákat járva egy olyan világ tárul elénk, ahol a kicsiny nyugdíj elosztása jelenti a legnagyobb napi kihívást, és ahol a politikai véleményeket nem a gazdasági realitás, hanem a televízióból áradó háborús rettegés formálja. Az itt élők számára a politika nem elvont eszmék csatája, hanem a puszta túlélésről szóló napi küzdelem, amelyben a biztonság ígérete felülírja az üres tányérok látványát.
A helyiekkel beszélgetve a legelső téma elkerülhetetlenül a megélhetés elviselhetetlensége. Egy idős házaspár arról számolt be, hogy fejenként mindössze 110 000 forint nyugdíjból kellene kijönniük hó elejétől hó végéig, ami bevallásuk szerint gyakorlatilag lehetetlen feladat elé állítja őket. „Nagyon nehezen (élünk), legsz@rabbul az elmúlt húsz évben” – fogalmazott egyikük, hozzátéve, hogy az élelmiszerárak az „égig vannak”, miközben pénz alig akad a legszükségesebbekre is.
A szegénység mélységét mutatja, hogy akad olyan lakos, akinek a legfontosabb kapcsolattartó eszközét, a mobiltelefonját is el kellett adnia, mert annyira rá volt szorulva az érte kapott kevés készpénzre.
Ebben a közösségben a „szegényesen küzködve” kifejezés nem túlzás, hanem a mindennapi valóság pontos leírása.
A gazdasági kilátástalanságot tovább súlyosbítja a munkalehetőségek szinte teljes hiánya a faluban. A legközelebbi foglalkoztatók legalább 40 kilométerre találhatók, ám a bejutás megoldhatatlan logisztikai akadályt jelent azoknak, akiknek nincs saját autójuk. A tömegközlekedés ugyanis nem igazodik a modern gyári műszakokhoz: ha valaki reggel hat órára járna dolgozni, a busz csak fél nyolcra vagy nyolcra érne be, ami a munkáltatók szemében elfogadhatatlan. Az üzemanyag-költséget sok helyen nem térítik meg, így a saját gépjármű fenntartása is luxusnak számít.
„Ha nem megy el az ember falun kívülre hetelni vagy dolgozni, akkor halál” – hangzott el egy kétségbeesett kijelentés.
Ebbe a reménytelen környezetbe szivárog be a kábítószer is; a lakók elmondása szerint a település tele van drogosokkal, ami tovább rontja a közbiztonság érzetét és a közösségi szövetet.
Hogyan lehetséges mégis, hogy ilyen életkörülmények mellett a lakosság elsöprő többsége továbbra is a fennálló rendszert támogatja? A válasz az információs izolációban és a professzionálisan adagolt félelemben rejlik. Ároktőn sokak számára az M1 és a Duna TV jelenti az egyetlen ablakot a világra. Internet híján – amit sokszor pont a mélyszegénység miatt kénytelenek nélkülözni – az állami televízió üzenetei ellenállás és kritika nélkül hatolnak be a lakásokba. Az emberek éveken keresztül csak a háborúval való riogatást hallják, ami miatt a félelem mára teljesen átszőtte az egész létüket. Ez az érzelem sokkal erősebbnek bizonyul, mint a pénztárcájukban tátongó üresség.
A lakók jelentős része meggyőződéssel vallja, hogy a legnagyobb veszély nem az éhezés vagy a munkanélküliség, hanem a háborúba sodródás.
„Nem kell attól félnem, hogy menjek a háborúba” – mondta egy férfi, aki szerint jelenleg ez a legfontosabb politikai szempont.
A kormányfőbe vetett hit szinte vallásos szintű bizalmon alapul: „Az Orbán az nem engedi, ne félj”, mondják a frontra küldéstől tartó szülők, miközben szentül hiszik, hogy az ellenzék vagy Brüsszel mindenképpen folytatni akarja az ukrajnai konfliktust és magyar katonákat küldene a harcokba. Az alternatív politikai szereplőket, mint például a Tisza Pártot, eleve elutasítják, mert a média narratíváját követve úgy vélik, azok „Ukrajnával közösködnek”, ami szerintük egyenes út a pusztuláshoz.
A politikai hűség mögött azonban nemcsak a propaganda által gerjesztett meggyőződés, hanem a puszta egzisztenciális félelem is ott munkál. Ároktőn a beszámolók szerint egyfajta „hűbéri rendszer” alakult ki, ahol a lakók közvetlen függőségi viszonyban állnak a helyi hatalommal. Sokan azért nem mernek változást követelni vagy akár csak kritikát megfogalmazni, mert féltik a havi körülbelül 100 000 forintos közfoglalkoztatotti bérüket, ami sok család számára az egyetlen biztos, készpénzes bevételi forrást jelenti. A „kibeszélés” itt valós kockázattal jár: több lakó is megerősítette, hogy aki kritizálja a rendszert vagy a településvezetést, az bizonyos retorziókra számíthat.
Ez a fenyegetettség érzése olyan erős, hogy sokan még névtelenül vagy kamerán kívül is alig mernek nyilatkozni, vagy ha megteszik, sietve hangsúlyozzák: „fideszesek vagyunk”, nehogy baj érje őket. A félelem tehát kétirányú: egyrészt tartanak a globális háborútól, amit a tévé közvetít számukra, másrészt tartanak a lokális megtorlástól, ami a megélhetésüket veszélyeztetné. Ez a kettős szorítás tartja fenn a status quót egy olyan faluban, ahol egyébként minden objektív mutató a változás szükségessége mellett szólna.
Ároktő példája tűpontosan mutatja be, hogyan képes a szegénység és a célzott kommunikáció együttes ereje egy olyan zárt világot teremteni, ahol a biztonság illúziója fontosabbá válik a valós életminőségnél. Amíg az információs blokád és az egzisztenciális kiszolgáltatottság fennáll, addig a változás szele messze elkerüli ezt a vidéket. Az emberek itt még akkor is a védelmező kezet látják a hatalomban, amikor az éppen a mobiltelefonjukat, a méltó nyugdíjukat vagy a gyermekeik jövőképét veszi el tőlük a szemük láttára. A „háború vagy béke” hamis dilemmája így válik a legfontosabb politikai kérdéssé ott, ahol valójában a „kenyér vagy éhezés” lenne a valódi tét.
Fotó: Lőcsei Lajos YouTube
A tartalom elkészítését a Local Innovative Media in Europe Network (LIMENet) program támogatta.
Ez a cikk az Európai Unió pénzügyi támogatásával készült a LIMENet program keretében. A tartalomért kizárólag az Esélyegyenlőség és Fenntarthatóság Egyesület vállal felelősséget, és az nem feltétlenül tükrözi az Európai Unió vagy a Local Innovation in Europe Network (LIMENet) álláspontját.
Lőcsei Lajos országjárása
A politikus – és más momentumos képviselőtársainak – célja az országjárás során a kormányváltás előmozdítása, ehhez pedig azt próbálja tudatosítani a helyiekben, hogy a propaganda helyett saját nehéz megélhetési körülményeikre alapozva merjenek változtatni. Az interjúk rávilágítanak arra a hűbéri jellegű függőségi rendszerre, amelyben a kiszolgáltatott emberek a biztonság ígéretéért cserébe akkor is fenntartják a regnáló hatalmat, ha az nem javít az életminőségükön.
Lőcsei Lajos a Borsod24 Podcast vendégeként rövidesen részletesen is beszámol eddigi tapasztalatairól ls további terveiről.
Ha szeretne tájékozott és jól értesült lenni, de messzire elkerülné a propagandát, iratkozzon fel hírlevelünkre! Amennyiben szívesen lenne a támogatónk, kattintson ide és csatlakozzon adománygyűjtésünkhöz!
