Különleges vasárnap délutáni olvasnivalót kínál februártól induló sorozatunk a Borsod24 követőinek. Különleges azért, mert Miskolc egyik legnagyobb lokálpatriótájának, a város díszpolgárának, Fedor Vilmosnak a tollából született, másfelől egy olyan sikeres kiadványban jelent meg először 2017-ben, amelynek példányai a nagy siker okán már legfeljebb csak az antikváriumokban bukkannak fel. Azért is érdemes elmerülni az egykor alpolgármester írásában, mert a szerző az aktuálkolitikát és a szenzációt kerülve, egyetlen szempont alapján vetette papírra emlékeit, kutatásait, gondolatait: minél több irányból szeretne rávilágítani arra, milyen Miskolcot feltétel nélkül szeretni.
Miért Miskolc? Azért, mert mert itt indult el vidéken elsőként a villamos, melyet az ijedt városlakók kezdetben „házalakú száguldó szörnyetegnek” neveztek.
A szeptemberi bágyadt nap sugara csillogva tükröződött a megállóba érkező villamos ablakain. A szerelvény lassan fékezett, kerekei élesen megcsikordultak, a munkába vagy a piacról hazafelé kosarakkal, szatyrokkal igyekvők, körül sem nézve, amint kinyíltak az ajtók, már léptek is le, vagy föl. Szótlan fáradtsággal néztek körül, hol egy ülőhely, ahová leroskadva komor arccal meredtek a semmibe, gondolatban nem is itt járva. Ki tudja, mire gondolhattak, milyen következő feladat, tenni való súlya nehezedett rájuk.
A következő megállóban idősebb, elegánsan öltözött hölgy szállt fel, maga előtt terelve öt éves forma kis unokáját, majd a kocsi belsejébe lépve helyet foglaltak egy kétszemélyes ülésen. A kislány sötétbarna, csupa csiga fürtös fejét forgatva csillogószemmel csacsogott:
– Nagyi, itt jó lesz? Innen mindent látni? És meddig megyünk? Hány megálló?
Nagymamája ellágyuló tekintettel simította meg unkája selymes haját, és a huncut, mandula szemekbe nézve ujjával intett:
– Kicsit halkabban, nem illik a villamoson hangoskodni! Sokat megyünk, egészen a végállomásig! És jó itt, innen mindent láthatsz, ha kinézel az ablakon.
A kislány hamarosan elbóbiskolt, nagymamája mosolyogva igazgatta meg a lebillenő fejet, úgy helyezkedett, hogy minél kényelmesebben pihenhessen a kislány, szeretettel nyugtatta szemét a kicsin. Arca barázdái elárulták, hogy dolgos élet áll mögötte, unokája karját simító kézfejének ráncai őrizték a finom sütemények, kalácsok, sültek és megannyi finomság készítésének titkát. Mélyvörös hajában bőséggel csillantak az ősz szálak, ahogy végigfutottak rajta az apró sugarak, smaragd szeme elgondolkodva nézett ki az ablakon. „Istenem, ez előtt… hány évvel is? Épp így utaztam nagyapámmal…” S egyszer csak újra látta azt a régi villamost, azt a régi utcahosszt, s hallotta nagyapja melengető hangját…
Egy meleg nyári napon, 1897. július 10-én, elindult az első villamos. Óriási tömeg gyűlt össze a Tiszai pályaudvar előtt. Öltönyös urak, napernyős, nyári ruhakölteményekbe öltözött hölgyek, meg vasutasok, árusok, tisztviselők és sok-sok gyerek forgolódott, nézegetett jobbra-balra. Először a fővonalon indult el – nagy riadalmat keltve – a szerelvény motoros- és pótkocsikkal, mindegyik 30 férőhelyes volt. A bátrabbak rögvest fölkapaszkodtak, a félénkebbek inkább ijedten hátrébb húzódtak, de hamarosan megteltek a kocsik, s a villamos megkezdte első útját a pályaudvartól a Zsolcai kapu – Király utca – Széchenyi utca – Városház tér – Hunyadi utca – Sörház utca vonalon egészen a „Verestemplomig” (ma Szent Anna-templom).
…a villamos kicsit erősebb döccenése felrezzentette emlékeiből a barázda arcú nagymamát, lepillantott csendesen szuszogó unokájára, igazított egy picit a még mindig alvó fejecskén, és kipillantott az ablakon. Már elhagyták a Vasgyárat. „Azon az első villamos-utazáson csak a Szent Annáig járt a szerelvény” – gondolt ismét vissza a múltba a nagymama. Egészen tisztán emlékezett izgatott kislánykori örömére, amikor nagyapjával leszálltak a végállomáson, s egy finom fagylalt elfogyasztása után felszálltak a másik irányba közlekedő kocsira, hogy megtegyék visszafelé is az utat.
Az első járat és ami utána jött
Miskolcon 1897. július 10-én indult meg az első villamos vonal forgalma. Az első villamos-mozdonyát a Ganz gyártól vásárolta a helyi közlekedési cég, amelyet akkor még MVV-nek hívtak. A jármű az I-es (római 1-es számú) pályaszámot kapta, és csak 1967-ben selejtezték le. Az első villamos-vonal Miskolcon a Tiszai pályaudvar és a Veres templom – Szent Anna templom – között közlekedett.
Az első járatokon is már tömegek utaztak, emiatt sűríteni kellett a járatszámot. Már száz évvel ezelőtt is nagyjából 5 percenként közlekedtek a fővonalon a kocsik a csúcsidőben, ami kiugró teljesítménynek számított a korabeli tömegközlekedésben.
Szerző: Fedor Vilmos
Forrás: Miért Miskolc (2017, Bíbor kiadó)
Az iIllusztrációk korabeli képeslapok
A sorozat korábbi részei itt olvashatóak.
Ha szeretne tájékozott és jól értesült lenni, de messzire elkerülné a propagandát, iratkozzon fel hírlevelünkre! Amennyiben szívesen lenne a támogatónk, kattintson ide és csatlakozzon adománygyűjtésünkhöz!
