Magyarországon a védőnői rendszer nemcsak egészségügyi, hanem kulturális intézmény is – olyan hivatás, amelyet több mint egy évszázada kizárólag nőkhöz köt a közgondolkodás. Az országban ma is minden védőnő nő, és a képzésre is csak nők jelentkeznek. Most azonban egy rendhagyó történet bontakozik ki a Miskolci Egyetem falai között. Zoltán, egy ötvenegy éves férfi, aki ápolóként dolgozik, elhatározta, hogy belép ebbe a hagyományosan női világba – és „védőfiként” fog diplomát szerezni.
Története nem csupán egy egyéni pályaváltásról szól, hanem arról is, hogy Magyarországon, ahol a közbeszéd még mindig mereven kezeli a férfi és női szerepeket, igenis lehet másként gondolkodni. Miközben a kormányzati kommunikáció továbbra is a „hagyományos családmodell” kizárólagosságát hirdeti, ő csendesen, mégis határozottan bizonyítja: az ember értékét és helyét nem a neme, hanem az elhivatottsága és az empátiája határozza meg.
Interjú a Miskolci Egyetem első férfi védőnőhallgatójával:
– Mesélne kicsit magáról? Mivel foglalkozott eddig, és hogyan vezetett az útja a védőnői pálya felé?
Ötvenegy éves vagyok, és több mint öt éve dolgozom ápolóként, jelenleg a debreceni Kenézy Gyula Kórház Gasztroenterológiai Osztályán. Eredetileg rendezvényszervezőként végeztem Pécsett, majd az Államigazgatási Főiskolán szereztem igazgatási rendszerszervező diplomát. Az egészségügy viszont mindig is vonzott – a családomban szinte mindenki ezen a nehéz, de csodálatos pályán tevékenykedik. Az ő példájuk nyomán döntöttem el, hogy ez az a terület, ahol szeretnék maradandót alkotni. Először általános ápolói végzettséget szereztem, majd most, több év gyakorlat után a Miskolci Egyetem Egészségügyi Karán védőnői tanulmányokat folytatok. Nem tudatos döntés volt – inkább belső hívás. A gyógyítás mellett a megelőzésre és az egészségnevelésre is nagyobb hangsúlyt szeretnék fektetni.
– Mikor hallott először a védőnői hivatásról, és mi ragadta meg benne?
Már korábban is tudtam, hogy létezik ez a hivatás, hiszen vannak gyermekeim, és mindegyikük körül ott volt a védőnő. De csak akkor értettem meg igazán a szerepüket, amikor láttam, mennyire fontosak a családok életében – nemcsak orvosi, hanem lelki támaszként is. Ez a komplex, emberközeli munka fogott meg igazán.
– Hogyan reagált a környezete, amikor elmondta, hogy védőfinak készül?
Vegyesen. Volt, aki mosolygott rajta, más megkérdezte: „ez egyáltalán lehetséges?” A kollégáim viszont támogattak, sokan mondták: „ha valaki, te illesz oda”. A családom pedig büszke rám, hogy ennyi év után sem félek újrakezdeni.
– Mi volt az a konkrét élmény, ami miatt úgy döntött, hogy ezt az utat választja?
Egy kórházi gyakorlat során sok kismamát és újszülöttet láttam, akiknek hiányzott a biztonságérzet és a hiteles támasz a szülés után. Ekkor gondoltam bele: talán én is lehetnék az, aki segít, aki meghallgat, aki tanácsot ad. Egy férfi hangja másképp tud nyugtatni – és ezt értéknek látom.
– Milyen értékek a legfontosabbak ebben a munkában?
Empátia, türelem, figyelem és hitelesség. Ezeknek semmi közük a nemhez. Aki valóban segíteni akar, az bármilyen háttérrel képes erre.
– Félt attól, hogy egyes anyák elutasítják majd csak azért, mert férfi?
Eleinte volt bennem félelem. De az eddigi gyakorlatokon azt tapasztaltam, hogy az emberek sokkal nyitottabbak, mint gondolnánk. Ha tisztelettel, diszkréten és szakszerűen közelít az ember, akkor a bizalom megteremthető. Nem a nem számít, hanem az, hogy milyen szívvel végzi valaki a munkáját.
– Hogyan fogadták a hallgatótársai és az oktatók a Miskolci Egyetemen?
Kedvesen, de kicsit meglepődve. Én vagyok az „egyetlen pasi” a csoportban, szóval eleinte furcsán néztek rám, de gyorsan elfogadtak. Ma már inkább egy kis színes pont vagyok a közösségben.
– Milyen kihívásokat jelent egyedüli férfiként tanulni egy ennyire nőies szakmában?
A női egészség, a várandósság, a szoptatás érzékeny témák. Igyekszem maximális tisztelettel és szakmai szemmel közelíteni hozzájuk. Néha a gyakorlatokon kicsit több bizalmat kell építenem, de ez idővel működik.
– Mi motiválja leginkább a gyakorlati munkában?
Nagyon szeretem a családlátogatásokat és az iskolai egészségnevelési programokat. Látni, hogy a gyerekek mennyire nyitottak az egészségre, hihetetlenül motiváló.
– El tudná képzelni, hogy a jövőben több férfi is bekapcsolódjon ebbe a szakmába?
Teljes mértékben. A világ változik, az egészségügyben is fontos, hogy sokféle ember dolgozhasson. Ha egyre több férfi látja, hogy ez nem „női munka”, hanem emberi hivatás, akkor lassan megnyílik az út előttük is.
– Mit gondol, miben tud egy férfi hozzátenni a védőnői szolgálathoz?
Másfajta kommunikációt, határozottságot, talán egyfajta nyugalmat. Sok apuka könnyebben megnyílik, ha férfival beszél a szülői szerepről. Jó lenne, ha a családgondozásban mindkét nem jelen lenne.
– Tapasztal-e előítéletet a terveivel kapcsolatban?
Persze, néha hallok vicces megjegyzéseket: „védőfi, mi?” – de inkább mosolygok rajta. A tettek és a szakmaiság majd úgyis magukért beszélnek.
– Mit üzenne azoknak, akik szerint ez kizárólag női pálya?
A hivatás nem a nemről, hanem a szívről szól. Ha valaki elkötelezett, empatikus és hivatástudatos, akkor helye van ebben a szakmában — akár nő, akár férfi.
– Hogyan képzeli el a jövőjét a diploma után?
Szeretnék kistelepülésen dolgozni, ahol igazán szükség van a figyelemre és az elérhetőségre. Talán egyszer lesznek férfi kollégáim is, de ha nem, akkor is büszkén vállalom ezt az utat. Szívesen dolgoznék iskolai „védőfiként” is.
– Ha egy mondatban kellene összefoglalni, mit jelent Önnek ez a hivatás?
Ott lenni, ahol az élet kezdődik – és segíteni abban, hogy a gyerekek egészséges, szeretetteljes környezetben nőhessenek fel.
Az interjúalany története jól mutatja, hogy a magyar társadalomban és gazdaságban betöltött szerepünk nem a nemünktől függ. Ahogy Zoltán is példázza, az elhivatottság, a szakmai tudás és a szívből jövő lelkesedés számít igazán: lehet valaki értékes, hasznos tagja a közösségnek akkor is, ha a pályaválasztása nem követi a hagyományos nemi szerepeket. A védőfi példája azt üzeni, hogy a társadalom számára a legfontosabb a kompetencia, a kitartás és az empátia, nem pedig az, hogy férfi vagy nő tölti-e be a szakmát.
Ha szeretne tájékozott és jól értesült lenni, de messzire elkerülné a propagandát, iratkozzon fel hírlevelünkre! Amennyiben szívesen lenne a támogatónk, kattintson ide és csatlakozzon adománygyűjtésünkhöz!
