Már egy fél évtizede annak, hogy lezárták a látogatók elől a Diósgyőri várat és nagyon hosszas semmittevés után végül elkezdték renoválni. De ahelyett, hogy a korábbi állapotot állítanák helyre, a vár kinézetét alapvetően változtatják meg, a miskolciak és a hozzáértők nem csekély bosszúságára. Az infrastruktúra szintén igen hiányosnak tűnik.
Juhász Roland egyre gyakrabban nyilvánul meg közéleti ügyekben Miskolcon, legutóbbi írásában is leginkább a miskolci emberek lelkéből szólt. Ha készen is lesznek a most zajló munkálatok, marad-e bármi abból, amilyen a vár korábbi kinézete és lelke volt?
„Nem az a kérdés, hogy kész lesz-e a Diósgyőri vár. Az a kérdés, hogy mivé lesz. Nap mint nap elsétálok mellette. Ma reggel is arra vitt az utam. Nézem, ahogy „épül”, „szépül” – és mégsem vagyok nyugodt.
Hiába jelentette be a város pár napja, hogy „újra életre kel a Diósgyőri vár, Miskolc legnagyobb attrakciója lesz”, hiába mondta Hollósy András alpolgármester, hogy „ez a vár a mi várunk, a miskolciaké, a diósgyőrieké”… – valami nem stimmel.
Mert egy várat nem elég marketinggel visszahozni az életbe. Nem elég sajtótájékoztatókon szeretni. Nem lehet pusztán eladni, ha közben a miskolciak és a szakma minden porcikájukkal tiltakoznak ellene. Egy műemlékvédelmi szakember nemrég felháborodva mesélte nekem az engedélyeztetési folyamatot – majd csak ennyit mondott:
„A Diósgyőri vár le lett fejezve. Az ország szégyene lesz.”
Azt is hozzátette: „A nyereségvágy, az emberi és szakmai középszerűség emlékműve készül.” Nem tudtam vitatkozni vele. Csak hallgattam. Mert nekem nem attrakció a vár.
Nem projekt.
Nem termék.
Nekem ez a fiatalságom.
A Kaláka fesztiválok poros táncterének emléke.
Gyerekkori csatangolás.
Elbújós szerelmek.
Vadregény és szabadság.
Lehet, hogy csillogni fog. De marad-e bármi a múltból?” – tette fel a költői kérdést Juhász Roland a közösségi médiában.
Ehhez tette hozzá Adorján Zsuzsanna hozzászólásban, hogy „lehet, hogy attrakció lesz és vonz majd ide sok turistát, de mi akik Miskolciak, Diósgyőriek vagyunk, soha nem fogjuk a szívünkbe zárni ezt a betonkolosszust, ezt a förmedvényt! Nekünk a lelkünkben, a szívünkben az a csonka tornyos régi vár marad, ahol fiatalok voltunk!” – írta.
(Fotó: Varga Csaba és Borsod24)
Ha szeretne tájékozott és jól értesült lenni, de messzire elkerülné a propagandát, iratkozzon fel hírlevelünkre! Amennyiben szívesen lenne a támogatónk, kattintson ide és csatlakozzon adománygyűjtésünkhöz!
