Egy miskolci fiatal csak hosszú kutatás után találta meg az egyébként érvényes bérletét, de közben kapott néhány döbbenetes odaszúrást az ellenőrtől. Galamb Alex szemtanúja volt az eseményeknek és eléggé felzaklatta.
Sokan próbálnak potyázni, de ezúttal szó sem volt ilyesmiről, a fiatalnak azonban elég megalázó megjegyzéseket vetett oda az ellenőr, miközben a fiú kereste a rengeteg cucca között a bérletét. Galamb Alex így emlékszik a történtekre, szerdai bejegyzését változtatás nélkül közöljük. “Ma a villamoson olyan történt, amit nem tudok szó nélkül hagyni.
Felszálltak az ellenőrök a villamosra, mindenki rendesen mutatta a jegyét, bérletét. Egy fiatal srácnál viszont kicsit tovább tartott, mert két táskája volt, és nem találta egyhamar a bérletét. Láttam rajta: keresi, nem potyázik, csak tényleg nem tudja, hova rakta.
És akkor az ellenőr odafordult hozzá, és ráförmedt:
„Igyekezz már, ha nincs bérleted, le lehet takarodni!”
Mikor a fiú nyugodtan mondta: „Várjon, kérem, higgye el, megvan valahol az ellenőr még odaszúrt: „Túl lassú vagy, minek jársz focizni, ha nem tudod megmutatni gyorsan.”
Ott álltam, és láttam, mennyire bántotta a fiút ez a hangnem. De ő higgadt maradt, nem kezdett kiabálni, nem sértődött meg – végül előkerült a bérlete.”
“Értem én, hogy az ellenőröknek tele lehet a hócipőjük az olyan utasokkal, akik potyáznak, szándékosan húzzák az időt vagy ittasak, és cirkuszt csinálnak. De itt most nem ez volt a helyzet. Ez a gyerek rendesen kereste a bérletét, egyszerűen lassabb volt.
És itt álljunk meg egy szóra: attól, hogy valakinek rossz napja van, vagy unja a munkáját, még nincs joga megalázni a másikat. Egy emberhez emberként kell szólni, nem úgy, mintha szemetet hajítanánk ki a kukába. Ez a fiú példát mutatott türelemből és higgadtságból. A jegyellenőr meg példát abból, hogyan nem szabad bánni az utasokkal.
Én is jártam már úgy, hogy futás után értem fel a buszra, és hirtelen semmit nem találtam az irataim közül. Kell egy-két perc, ez mindannyiunkkal előfordul. És sajnos nem ez volt az első eset, amikor ilyet tapasztaltam. Pár hónapja is történt valami, ami nagyon rosszul esett. Egy gyerek szállt fel a villamosra, jöttek az ellenőrök, kérték a bérletet. A fiú csak annyit mondott: „Intézetis vagyok.”
Erre az ellenőr rávágta: „Akkor takarodjál vissza az intézetbe!”
Ott ültem mellettem két tanár kollégámmal, és teljesen lefagytam. Oké, nem volt bérlete, ezért le kellett volna szállnia a villamosról – de mi az, hogy „takarodj vissza az intézetbe”? Ez a mondat nem a bérletről szólt, hanem arról, hogy valakit a helyzete miatt megaláznak.
Olyan rosszul esett nekem. Nekem is fájt, amit mondott az ellenőr. Szóval üzenem: az embereket tisztelni kell. Nem tudhatod, mi van a másik életében – és azzal az egy mondattal, ahogy beszélsz vele, vagy felemeled, vagy a földbe tiprod” – zárta gondolatait Galamb Alex.
Ritka kirívó esetekről van szó, vagy sűrűn tapasztalunk ilyet Miskolcon?
Ha szeretne tájékozott és jól értesült lenni, de messzire elkerülné a propagandát, iratkozzon fel hírlevelünkre! Amennyiben szívesen lenne a támogatónk, kattintson ide és csatlakozzon adománygyűjtésünkhöz!
