Az Aggteleki Nemzeti Park egyik legrendkívülibb természeti értéke a Keleméri Mohos-tavak természetvédelmi területe, amely egyedülálló betekintést nyújt földünk távoli múltjába. Ez a fokozottan védett terület két különleges tőzegmohaláp otthona, amelyek több tízezer éves múltra tekintenek vissza és a jégkorszak óta őrzik meg eredeti jellegüket.
A Nagy-Mohos és Kis-Mohos tavak születése a földtörténet pleisztocén korszakára nyúlik vissza, amikor a Kárpát-medencében ma ismertünknél jóval hűvösebb és nedvesebb éghajlat uralkodott. A területen található Piroska-hegy északi lejtőjének őskori megcsúszása következtében alakultak ki azok a mélyedések, amelyekben fokozatosan kifejlődtek ezek a rendkívüli ökoszisztémák. A Nagy-Mohos körülbelül huszonötezer, míg a Kis-Mohos tizenötezer évvel ezelőtt jött létre, és azóta folyamatosan őrzik korabeli állapotukát.
A két tavacska méretei szerények, ám jelentőségük felbecsülhetetlen. A nagyobbik lápszemet háromszázhúsz méter hosszúság és legszélesebb pontján száztíz méter szélesség jellemzi, míg a kisebbik háromszázötven méter hosszan húzódik, legnagyobb szélességét tekintve azonban csak ötvenöt métert ér el. Különlegességük abban rejlik, hogy semmilyen folyóvíz nem táplálja őket – kizárólag a talajvízből és az égből hulló csapadékból nyerik vízutánpótlásukat, ami rendkívül érzékennyé teszi őket a klimatikus változásokra.
A tőzegmohák által alkotott lápfelszín valójában természetes könyvtárként működik, amely évezredek környezettörténetét őrzi. A mohák növekedésük során saját magukból építenek fel egyre vastagodó rétegeket, amelyek akár másfél méter vastagságban is megtalálhatók. Ezekben a tőzegrétegekben konzerválódtak a múlt növénymaradványai, pollenszemjei, amelyek részletes képet adnak arról, hogy milyen volt a vidék növényvilága az elmúlt évezredekben.
Zólyomi Bálint neves botanikus már az 1930-as években felismerte e területek rendkívüli tudományos értékét, és először végzett itt pollenanalízist. Kutatásai révén vált világossá, hogy a keleméri Nagy-Mohos Közép-Európa pleisztocén mohák tekintetében egyik leggazdagabb lelőhelye. Míg az 1950-es évekig hazánk egész területéről mindössze hét mohafaj volt ismert tőzegből, Kelemérről huszonhat különböző faj került elő, ami jól mutatja e terület egyedülálló botanikai gazdagságát.
A Mohos-tavak növényzete igazi botanikai ritkaságokat rejt. A lápokban olyan növényfajok élnek, amelyek a jégkorszak idején sokkal elterjedtebbek voltak, ám mára csak elvétve találhatók meg hazánkban. A legértékesebb fajok közé tartozik a hüvelyes gyapjúsás, a hármaslevelű vidrafű, a kereklevelű harmatfű és a gyapjasmagvú sás, amelyek mind jégkorszaki emlékként őrződtek meg ezen a területen.
A lápokat különböző növénytársulások alkotják, köztük tőzegmohás nádasok, tőzegmohás fűzlápok és dagadólápok. A fásszárú növények közül kiemelendő a molyhos nyír és a füles fűz jelenléte, amelyek szintén a hűvösebb éghajlat emlékei. Az elmúlt évtizedek során azonban aggasztó változások figyelhetők meg: a szárazság következtében a korábban vízben úszó élőhelyek egyre inkább beerdősödnek, a nyílt vízfelületek pedig fokozatosan eltűnnek.
A Mohos-tavak környékének egyéb természeti kincsei közé tartozik a Kisasszonyfa, egy körülbelül háromszáz éves, lenyűgöző méretű kocsányos tölgy. Ez a kétméteres törzsátmérőjű óriás számos legenda főszereplője, nevének eredetét többféle történet magyarázza. A romantikus mondák szerint hajdanán mocsári tündérek laktak ágai között, akik szövéssel-fonással töltötték idejüket és időnként megtréfálták az arra járó vándorokat.
A helyiek számára a Mohosok mindig is misztikus helyek voltak, amelyek körül gazdag mondavilág alakult ki. Az egyik legismertebb történet szerint réges-régen két falu állt az erdőben, amelyeket azonban egy hegyomlás eltemetett, és helyükön keletkeztek a tavak. A legend szerint a tavak mélyén templomok nyugszanak, és harangjuk akkor hallható, amikor Kelemért veszély fenyegeti.
Másik ismert monda két tulokról szól, amelyeket testvérek nem tudtak felosztani maguk között. Elhatározták, hogy szabadon engedik az állatokat, és akinek istállójába visszatérnek, azé lesznek. Az állatok azonban egyenesen a lápba futottak, ahol el is vesztek. A helyiek szerint azóta is hallható néha a Mohos tulkainak bőgése.
A tavak tudományos kutatása Zólyomi Bálint nevéhez fűződik, aki már fiatal kutatóként doktori disszertációját írta róluk. Munkássága során többször is visszatért ide, és nyolcvannyolc évesen újabb fúrásokat végzett, amelyek révén pontosabbá vált a tavak korának meghatározása. Későbbi kutatások során derült ki, hogy összesen hetvenkét növényfaj található a területen, ezek közül nyolc védett lápi faj.
A múlt század folyamán többször kísérletet tettek a tavak hasznosítására. Az 1920-as években lecsapoló árkokat ástak, amelyek nyomai ma is láthatók, bár a próbálkozás eredménytelen volt. Később tőzegkitermeléssel is próbálkoztak, ám ezek a törekvések szintén kudarcot vallottak. Szerencsére 1951-ben védetté, majd 1986-ban fokozottan védetté nyilvánították a területet, ami megóvta további károsítástól.
Napjaink legnagyobb kihívása a klímaváltozás hatása. A szárazabb időjárás következtében a tavak vízszintje jelentősen lecsökkent, ami veszélyezteti a tőzegmoha-közösségeket. Egyre több fásszárú növény telepedik meg a korábban nyílt vízfelületeken, ami hosszú távon megváltoztathatja e különleges élőhelyek jellegét.
A Mohos-tavak a Kelemér és Putnok között húzódó 2602-es útvonal mentén találhatók, az Országos Kéktúra útvonala közvetlenül mellettük halad el. A területet fokozottan védett jellege miatt csak a kijelölt turistaúton lehet megközelíteni, letérni a jelzett ösvényről tilos. Ez a korlátozás elengedhetetlen a sérülékeny élőhelyek megóvása érdekében, hiszen a lápi közösségeket már a legkisebb emberi zavarás is súlyosan károsíthatja.
A keleméri Mohos-tavak ma is aktívan kutatott területek, amelyek nem csupán múltunk megőrzői, hanem a jövő generációi számára is felbecsülhetetlen természeti örökséget jelentenek. Fokozott védelmük és gondos kezelésük révén remélhetőleg még hosszú ideig tanúskodhatnak arról a távoli időről, amikor egészen más éghajlat uralkodott hazánkban.
Fotók: Aggteleki Nemzeti Park Igazgatósága; Forrás: Turistamagazin és az M1 Kék Bolygó című műsora
Ha szeretne tájékozott és jól értesült lenni, de messzire elkerülné a propagandát, iratkozzon fel hírlevelünkre! Amennyiben szívesen lenne a támogatónk, kattintson ide és csatlakozzon adománygyűjtésünkhöz!
