Miskolc városvezetése nemrég az 1878-as nagy árvízre emlékezett a Szent Anna-templom melletti szonornál. A város történetének egyik legsúlyosabb természeti katasztrófája az országban a legtöbb emberáldozatot követelte a 19. században.
Az árvíz 1878. augusztus 30-án kezdődött, amikor a Dunántúlról érkező heves esők Észak-Magyarországot is elérték. A Bükk-hegységből lezúduló víz gyorsan felduzzasztotta a Szinvát és a Pece-patakot, amelyek augusztus 31-én hajnalra kiléptek medrükből, elöntve Miskolc belvárosát. Egyes részeken a víz magassága 4–6 méterre emelkedett, így a menekülés szinte lehetetlenné vált.
A pusztítás óriási volt: 2182 ház dőlt össze, az épületek fele megsérült, és 277 ember vesztette életét. A környező településekkel együtt az áldozatok száma elérte a 400 főt. A városi kár 1 739 771 forintra rúgott. A patakok fölött épített malomgátak és egyéb akadályok tovább fokozták az áradást, a víz mozgását lelassítva, így a felduzzadt ár gyorsan elöntötte a belvárost.
A város gyakorlatilag egyedül, saját erőből próbálta helyreállítani a károkat, szemben a pesti és szegedi árvízekkel, ahol országos összefogás segítette a helyreállítást. Az eseményt dokumentálta Soltész Nagy Kálmán polgármester kiadványa, „Miskolcz gyásza, 1878. augusztus 31.” címmel, Szinay István tíz fotójával kiegészítve. Az árvízről készült az első miskolci olajfestmény is Telepi György műveként, mely a Herman Ottó Múzeumban látható.
A vízszintet jelző szintjelzők közül ma is láthatók példák, például a Megyeháza és a Miskolci Nemzeti Színház falán. Az emlékművet 1925-ben állították, Gárdos Aladár szobrászművész alkotását, így a város vezetése mostani megemlékezésével is tiszteleg az áldozatok emléke előtt, és felhívja a figyelmet a víz erejére.
Fotók: Facebook
Ha szeretne tájékozott és jól értesült lenni, de messzire elkerülné a propagandát, iratkozzon fel hírlevelünkre! Amennyiben szívesen lenne a támogatónk, kattintson ide és csatlakozzon adománygyűjtésünkhöz.
