A borsodi tavasz nem madárcsicsergéssel, hanem füstszaggal érkezik. Az Ózdi járásban évtizedek óta hagyomány, hogy januártól áprilisig ismeretlen tettesek rendszeresen felgyújtják a környező vegetációt – száraz füvet, nádasokat, erdei avart, legelőket. Ami a látogatók számára sokkoló, az a helyieknek már csak vállrándítással nyugtázott mindennapos esemény. A 444 készített riportot a helyszínen.
“Amikor a vegetáció elér egy olyan szárazsági állapotot, hogy meg lehet gyújtani, akkor azt Ózd környékén valaki meg fogja gyújtani” – fogalmaz egy helyi erdőgazdálkodó, aki névtelenséget kérve nyilatkozott. A probléma méretét jól mutatja, hogy a tavaszi időszakban naponta akár 20-30 helyen is fellobbanhatnak a lángok.
A tüzek ökológiai hatása pusztító. Bár egy-egy terület 6-8 évente történő kiégése még regenerálódhat, az évenkénti ismétlődés súlyos károkat okoz a helyi élővilágban. Rovarfajok, kisemlősök, korán fészkelő madarak pusztulnak el tömegesen, de akár nagyobb állatok, például rókák is áldozatul eshetnek. Az erdők sem menekülnek: a fák egy része túlélheti az egyszeri tüzet, de gazdasági értékük csökken, és az ismétlődő égések után akár tőből is eltörhetnek. “Tudok olyan erdőt mutatni 15-20 éves fákkal, amik tőből eltörnek, mert annyiszor égtek már meg” – magyarázza az erdőgazdálkodó.
De kik állnak a gyújtogatások mögött? A kérdés elől sokan kitérnek, mások viszont meglepően nyílt válaszokat adnak. Az újságíró kérdésére, hogy kik gyújtogatnak, egy helyi serdülő lány csak annyit válaszolt: „Itt? Mindenki.”. Egy tűzoltó szerint az esetek jelentős részét gyerekek követik el, amit a tüzek keletkezésének és az iskolai kicsöngetések időpontja közötti összefüggés is alátámaszt. Az esetek 10-20 százalékát földtulajdonosok számlájára írja, akik így spórolják meg a kaszálás költségét, gyakran másokat, akár gyerekeket bízva meg a piszkos munkával.
A motiváció sokszor egyszerűen az unalom. Európa egyik legszegényebb térségében, ahol komplett családok a vérplazmájuk eladásából élnek, a tűzoltóautók érkezése, a lángok látványa legalább némi izgalmat hoz a hétköznapokba. “Odamegy két tűzoltóautó, meg két erdészautó, aztán 20-30 gyerek lóg a fecskendőről, mert végre történik valami” – jegyzi meg keserűen az erdőgazdálkodó.
A jelenség kezelésére hivatott intézmények reakciója jellemzően az apátia vagy a probléma tagadása. A rendőrség létszámhiánnyal küzd, a tűzoltóság erőforrásai végesek, az önkormányzat pedig úgy tesz, mintha nem tudna semmiről. “A polgármester úr nem tud ilyen tűzesetekről” – mondta el Ózd polgármesterének titkárnője a 444-nek.
Egy hivatásos tűzoltó – aki szintén neve elhallgatását kérte – szerint a statisztikák kozmetikázása mindennapos. Az 1 hektárnál nagyobb tüzek számát például adminisztratív trükkökkel csökkentik: “Ami csak lehet, 1 hektár alatt, jellemzően 0,9 hektárként van elkönyvelve.” A környezetszennyezés mérése is hasonlóan kreatív: “A katasztrófavédelem rendre beméri, hogy nem került káros anyag a levegőbe, mert az baj lenne, baj meg ugye nincs.”
A rendőrség saját bevallása szerint tavaly egyetlen esetben indított eljárást környezetkárosítás miatt, amely ismeretlen tettes miatt felfüggesztésre került. A helyiek szerint értelmetlen feljelentést tenni, mert mire kiérnek a rendőrök, az elkövetők már rég távoznak. Egy panaszost állítólag azzal ráztak le a rendőrőrsön, hogy “népszokásról” van szó.
A tűzoltóság munkáját a központosított rendszer és az eszközhiány nehezíti. A dimbes-dombos terepen a tűzoltóautók gyakran elakadnak, így a lángokat jellemzően lapátokkal csapkodó tűzoltók próbálják féken tartani. A kézi lombfúvók beszerzését évekig hiába kérték, végül kaptak egy nehéz, víztartályos modellt, ami teljesen alkalmatlan a helyi terepviszonyokra.
A szakmai döntések megyei szinten születnek, figyelmen kívül hagyva a helyi sajátosságokat. “A helyi aggályok legfeljebb a megyei szintig jutnak el, amelynek ezekre a default válasza, hogy nincs pénz, oldjátok meg” – panaszolja a tűzoltó.
Miközben a helyzet évtizedek óta változatlan, a levegő minősége romlik, az élővilág pusztul, és a helyiek fatalizmussal fogadják az évről évre visszatérő jelenséget. Ahogy egy helyi nyugdíjas fogalmaz: “Nem látja értelmét hívni a rendőröket, mert úgysem csinálnak semmit.”
Úgy tűnik, Borsodban a tavasz továbbra is füstszagú marad, és a probléma megoldására sincs kilátás – mert hivatalosan “baj nincs”, akkor is, ha a valóság mást mutat.
Képünk illusztráció, forrása: Pexels
Ha szeretne tájékozott és jól értesült lenni, de messzire elkerülné a propagandát, iratkozzon fel hírlevelünkre! Amennyiben szívesen lenne a támogatónk, kattintson ide és csatlakozzon adománygyűjtésünkhöz!
