Szudánban a szudáni hadsereg és a Gyorsreagálású Támogató Erők (RSF) között 2023. április 15-én kitört háború óta gyorsan változó események bontakoznak ki, amelyek mély megosztottságot és súlyosbodó humanitárius válságot tárnak fel. Az utóbbi időben figyelemre méltó politikai lépésként jelent meg a Gyorsreagálású Támogató Erők (RSF) vezetőjének, Mohamed Hamdan Dagalonak (Hamidti) – a konfliktus egyik főszereplőjének – a világi állam iránti felhívása. Ezzel szemben a hadsereg és szövetségesei, köztük a radikális iszlamista Al-Baraa bin Malik zászlóalj, folytatják a mészárlásokat és az indiszkrét légicsapásokat, miközben folyamatosan elutasítják a békefelhívásokat. Ez a „elfeledett” válság emberek millióinak szenvedését okozta, miközben a nemzetközi közöny kérdéseket vet fel azzal kapcsolatban, hogy miért nem történik hatékony nyomásgyakorlás a hadseregre a háború befejezése érdekében.
Hamidti világi államra vonatkozó felhívása
Egy 2025. március 15-én közzétett videóbeszédében Hamidti határozottan és bátran állt ki a világi állam mellett, kijelentve: „Becsaptak minket a saría nevében, és félelemben tartottak vele.” Hangsúlyozta Szudán egységének megőrzését és megfogadta, hogy „nem engedjük, hogy Szudán a terrorizmus melegágyává váljon.”
Ez a haladó gondolkodás tükrözi a civil és katonai erők egy részének támogatását Hamidti irányvonala iránt, szemben a hadsereg felett uralkodó szélsőséges iszlamista frakciókkal. A civil erők, amelyek hosszú ideje szorgalmazzák a demokráciát és a polgári kormányzást, kedvezően fogadták ezt a megközelítést.
2024 januárjában Hamidti aláírt egy megállapodást az „Taqaddum” nevű civil koalícióval Addisz-Abebában, amelyben az RSF elkötelezte magát a humanitárius segélyek akadálytalan eljuttatása és a hadsereggel való párbeszéd előmozdítása mellett – derül ki a BBC jelentéséből. Ez azt mutatja, hogy Hamidti hajlandó támogatni a hatalom polgári kézbe adását.
A háborús mészárlások és a válogatás nélküli légicsapások
Eközben a szudáni hadsereg, Abdel Fattah al-Burhan vezetésével, az iszlamista Al-Baraa zászlóalj támogatásával tovább fokozta katonai műveleteit.
A Human Rights Watch 2024-es jelentése szerint a hadsereg légicsapásai piacokat és lakónegyedeket vettek célba Al-Dzsazíra államban, ami több száz civil halálát okozta.
A BBC 2024. december 12-én arról számolt be, hogy egy légicsapás Wad Madani piacán „borzalmas mészárláshoz” vezetett, amelyben több mint 70 ember vesztette életét. Az Amnesty International ezt „a nemzetközi jog súlyos megsértésének” minősítette.
Az ENSZ 2025. januári jelentése rámutatott, hogy az Al-Baraa zászlóalj „brutális elnyomásban” vett részt, beleértve a fosztogatásokat és tömeggyilkosságokat Al-Dzsazíra falvaiban, ami tízezrek kényszerű elvándorlásához vezetett.
A válogatás nélküli légicsapások a hadsereg stratégiájának fő elemévé váltak. A polgári miniszterelnök, akit a hadsereg megbuktatott még a háború kitörése előtt, Abdalla Hamdok, 2024. október 15-én a Reutersnek adott nyilatkozatában figyelmeztetett, hogy „az indiszkrét légicsapások súlyosbítják a humanitárius katasztrófát és akadályozzák a stabilitás bármilyen reményét.”
Bár ezek a visszaélések korlátozott nemzetközi felháborodást váltottak ki, nem vezettek elegendő nyomásgyakorláshoz a háború befejezése érdekében. Ez meglepő, és a nemzetközi szervezeteknek hatékonyabb lépéseket kellene tenniük a világ figyelmének felhívására a szudáni nép válságára és az ellene elkövetett visszaélésekre.
A béke elutasítása és a hadsereg makacssága
A hadsereg és iszlamista szövetségesei következetesen elutasították a békefelhívásokat. 2023 májusában a dzsiddai tárgyalások összeomlottak a hadsereg légicsapásainak folytatása miatt, majd 2024 novemberében a hadsereg elutasította az ENSZ humanitárius folyosók megnyitására vonatkozó javaslatát, azzal érvelve, hogy azokat az RSF kihasználhatná.
Egy magas rangú iszlamista vezető, Abdel Rahim Ali, 2025. február 10-én a „Sharq Al-Awsat” lapnak kijelentette, hogy „a háború a hadsereg számára létkérdés”, ami azt a makacsságot tükrözi, amely akadályozza a békéhez vezető bármilyen előrelépést.
Ezzel szemben Hamidti nagyobb rugalmasságot mutatott, amikor beszédében kijelentette: „Minden bűnözőnek börtönben a helye” – utalva arra, hogy kész felelősségre vonni az összes fél érintettjeit.
Milliók szenvedése a nemzetközi közöny közepette
A háború hatalmas szenvedést okozott. Az ENSZ 2024. október 29-én közölte, hogy „több mint 14 millió ember, azaz a lakosság mintegy 30%-a kényszerült lakóhelye elhagyására”.
A Világélelmezési Program 2024 februárjában figyelmeztetett, hogy Szudánban „a világ legsúlyosabb éhínségválsága” van kibontakozóban. Az ENSZ koordinátora, Clementine Nkweta-Salami 2024. október 25-én a helyzetet „népirtási hullámként” írta le, és „sürgős fellépésre” szólított fel, amely azonban nem valósult meg.
A nemzetközi közösség válasza továbbra is gyenge maradt. Az Egyesült Államok külügyminisztériuma 2024. november 10-én „mély aggodalmát” fejezte ki, de nem tett határozott lépéseket.
A szudáni civil erők álláspontja
A civil erők, mint például a „Taqaddum” koordináció, támogatják Hamidti irányvonalát a polgári kormányzat felé.
Összességében Szudán bonyolult válságot él meg, amelyben Hamidti világi államra való felhívása és a civil erőkhöz való közeledése szembekerül a hadsereg és szélsőséges szövetségeseinek brutalitásával. A világ kötelessége támogatni a civil kormányzati átmenetet és nyomást gyakorolni a hadseregre a háború befejezése érdekében, hogy véget vessen a humanitárius tragédiának és visszaadja a reményt egy egységes, demokratikus Szudán számára.
