A Direkt36 tényfeltáró központ által készített A dinasztia című dokumentumfilm olyan történetet mesél el, amely akár egy Netflix-sorozat forgatókönyve is lehetne – azzal a különbséggel, hogy minden szereplője valóságos, és a történet ma is íródik. A kordokumentumnak és történelmi leckének is beillő film péntek reggel került fel a YouTube-ra.
A film visszanyúl egészen a 90-es évekig, amikor egy fiatal politikus és barátja, Simicska Lajos elindultak azon az úton, amely végül a magyar gazdasági és politikai élet teljes átrajzolásához vezetett.
De hogyan lesz egy vidéki jogászból olyan politikai vezető, akinek családja mára gazdasági birodalmat működtet? A válasz összetett, és a film éppen ezt a komplexitást igyekszik bemutatni. Az alkotók – köztük a hazai oknyomozó újságírás színe-java a Direkt36, Válasz Online, Telex és Forbes berkeiből – három évtizednyi gazdasági és politikai összefonódást bogoznak ki, kezdve a Simicska-érától egészen a mai napig.
Amikor a Forbes magazin összeállítja Magyarország leggazdagabb embereinek listáját, már senki sem lepődik meg azon, hogy Orbán Viktor vejének neve egyre feljebb kúszik a rangsorban. Tiborcz István, aki egykor egy egyszerű vidéki fiatalemberként lépett be a miniszterelnök családjába, mára egy olyan üzleti birodalom felett diszponál, amely előtt még a tapasztalt piaci szereplők is kalapot emelnek – már ha nem épp a fejüket csóválják.
A dokumentumfilm egyik központi figurája Tiborcz István, aki a semmiből – no meg persze egy szerencsés házasság révén – került fel Magyarország leggazdagabb embereinek listájára. A miniszterelnök vejének, Tiborcz Istvánnak a neve ma már egyet jelent egy olyan konglomerátummal, amely luxusingatlanokat, pénzügyi vállalkozásokat és logisztikai cégeket foglal magában. A birodalom kormányzásában tevékeny szerepet vállal felesége, Orbán Ráhel is, aki láthatóan örökölte édesapja menedzseri vénáját – még ha nem is ugyanazon a területen kamatoztatja.
A film különös figyelmet szentel azoknak a közbeszerzéseknek, amelyeket az EU ellenőrei “súlyosan szabálytalannak” találtak – bár ez a kifejezés talán túl udvarias ahhoz képest, amit takar. A történet egyik szála az állami támogatások és kedvezmények bőkezű rendszerét követi nyomon, amely mintha csak véletlenül kedvezne bizonyos üzleti köröknek.
Tiborcz István, bár személyesen nem állt kamera elé, írásban reagált a felvetésekre. Válaszában azt hangsúlyozta, hogy sikerei egy “kiváló menedzsercsapatnak” köszönhetőek, és reményét fejezte ki, hogy az apósa nélkül is ugyanitt tartana – még ha kevesebben is ismernék a nevét. Ez utóbbi megjegyzés talán a film egyik legőszintébb pillanata.
Az állami szerepvállalást firtató kérdésekre adott válaszában Tiborcz sajátos logikával érvel: szerinte teljesen normális, hogy állami hátterű bankoktól kaptak hiteleket, hiszen “ekkora nagyságrendű fejlesztéseket egyébként kevés piaci szereplő valósított meg állami támogatás nélkül”. A 2,6 milliárd forintnyi adókedvezményt pedig szinte bagatellizálja – mintha ez az összeg a magyar átlagpolgár számára nem is lenne több mint egy zsebpénz.
A film egyik legérdekesebb része a 2023-ban megnyitott Botaniq Budai Klub bemutatása, amely mintha csak a NER-elit önképének fizikai megtestesülése lenne. Ez az exkluzív társasági tér nem más, mint Széchenyi István egykori Nemzeti Kaszinójának 21. századi reinkarnációja – csak épp a reformkori eszmék helyett más értékek mentén. A tagságért nem elég tehetősnek lenni: először át kell esni egy szigorú kiválasztási folyamaton, majd le kell szurkolni 4000 eurót belépési díjként, amit évente további 8000 eurós tagdíj követ.
A hely exkluzivitását mi sem jelzi jobban, mint hogy a legutóbbi tematikus estjük az olasz maffia köré épült – bár a szervezők valószínűleg nem számoltak a párhuzam ironikus voltával. Az exkluzív társaság egyik alkalmazottja – nem tudván, hogy rejtett kamera rögzíti szavait – még az illegális szerencsejáték jelenlétét is megemlítette, amit a BDPST Group később sietett cáfolni, mondván, csak játékpénzzel folynak a játszmák.
A bemutató előtt megjelent egy rövid beharangozó a filmből, amire azonnal reagált a rendszer. Kocsis Máté, a Fidesz frakcióvezetője egyenesen azt állította, hogy egy állítólagos ukrán lejárató kampányról van szó, igaz ezzel csak növelte a várakozást a film megjelenésére. A nemzetbiztonsági bizottság ülésén – melyre a DK-s Vadai Ágnes bizottsági tagot be sem engedték – elhangzott vádak, amelyek szerint ukrán titkosszolgálati akció részeként készült volna a film, inkább tűnnek kétségbeesett védekezésnek, mint valós állításnak.
A Direkt36 határozottan visszautasította ezeket a vádakat, hangsúlyozva, hogy az egyéves munkával elkészített anyag mentes minden külső befolyástól. És valóban: a film nem propaganda, hanem precíz oknyomozó munka eredménye, amely azt mutatja be, hogyan fonódott össze három évtized alatt a politikai és gazdasági hatalom Magyarországon.
Egy olyan történet ez, amelyben a szereplők ugyan tagadják az összefüggéseket, de a tények makacs dolgok – még akkor is, ha némelyik szereplő szerint ezek a tények csupán “valótlan tartalmú cikkek és anyagok”.
Cikkünk megjelenésekor már néhány óra alatt több mint százhúszezren nézték meg a szűk egyórás filmet. A 45. perc körül Tarcalra is eljutottak a film készítői, az Andrássy Kúria & Spa-ba, mely a BDPST csoport tulajdona.
Ha szeretne tájékozott és jól értesült lenni, de messzire elkerülné a propagandát, iratkozzon fel hírlevelünkre! Amennyiben szívesen lenne a támogatónk, kattintson ide és csatlakozzon adománygyűjtésünkhöz!
