Több évtizedes szakmai pályafutása során a miskolci grafikus nemcsak várost formált és fiatal művészeket nevelt, de úttörő kezdeményezéseivel azt is bizonyította: a közterületi művészet és az oktatás kéz a kézben járhat a városfejlesztéssel. Ismerjék meg Béres Gyula Tamást!
A miskolci Béres Gyula Tamás érdekes alakja a magyar tervezőgrafikai és művészeti oktatási életnek. Szakmai pályafutása a Magyar Iparművészeti Főiskolán (ma MOME) kezdődött, ahol 1987-ben szerzett diplomát reklámgrafika, tipográfia és könyvművészet szakirányon. Már pályakezdőként elismerést vívott ki magának a szakmában, amit a rangos Derkovits Gyula ösztöndíj elnyerése is jelzett. Különösen figyelemreméltó, hogy tanulmányai előtt nyomdai gépmesterként dolgozott, ami későbbi szakmai fejlődésében is meghatározó szerepet játszott. Ahogy Haiman György professzor és grafika tanszékvezető mondta neki egykor: aki egy évet nem dolgozik nyomdában mint grafikusjelölt, abból nem lesz igazi művész, hiszen a tervezőnek értenie kell a teljes technológiai folyamatot.
Karrierjének korai szakaszában, 1987 és 1990 között több magyar megyében tevékenykedett, ahol különböző iparágak számára készített arculatokat, reklámanyagokat és csomagolásterveket. Jelentős munkája volt többek között Miskolc történelmi belvárosának rekonstrukciójában való részvétele, ahol üzletportálokat és cégtáblákat tervezett. Az 1990-es és 2000-es években már nagyobb léptékű projekteken dolgozott, beleértve járműreklámokat, autópálya-hirdetőtáblákat és átfogó arculati rendszereket.
A városi tűzfalak művészeti hasznosítása terén úttörő szerepet vállalt. 2007-2008 körül Karos Imrével, a miskolci televízió és újság akkori igazgatójával közösen dolgozták ki egy olyan projektet, ami életet vitt volna Miskolc tűzfalaira, amit Káli Sándor akkori polgármesternek nyújtottak be. A projekt ambiciózus célja volt a város számos üres tűzfalának művészeti megújítása. Bár a teljes projekt akkor financiális okokból nem valósulhatott meg, ez a kezdeményezés mégis fontos mérföldkövet jelentett a város művészeti életében. A projekt részét képezte volna többek között a Szinva terasz feletti majolikafal művészeti kialakítása is.
Oktatói tevékenysége különösen sokrétű és jelentős. Tanított a miskolci Gábor Áron Művészeti Iskolában, az egri Eszterházy Károly Egyetemen, és 2017-től 2022-ig a miskolci Szemere Bertalan Technikum és Szakközépiskolában, ahol dekoratőr-kiállítás rendező, művészeti rajz-festés, szépészeti ábrázoló művészet és fényképész tanárként működött. Emellett oktatott a budapesti Jelky András Iparművészeti Szakgimnáziumban és a kazincbarcikai Deák Ferenc Művészeti Szakközépiskolában is. Jelenleg is aktív oktató Nyíregyházán és a debreceni Kós Károly Művészeti Gimnáziumban. Oktatói munkásságát Fáy-díjjal ismerték el.
Kazincbarcikán végzett munkája különösen figyelemreméltó. A város Kolorcity projektje keretében, amely 2013-ban indult városi fesztiválként, 2014-től kezdve a grafikus diákjaival készített tervek kerültek a polgármester asztalára. Szitka Péter polgármester lelkesen fogadta a kezdeményezést, ami aztán a város arculatának meghatározó elemévé vált, igaz, ma már mások csinálják, de van köztük egykori tanítványa is. A projekt sikeresen ötvözte az oktatási célokat a városi környezet művészeti fejlesztésével, hiszen a panelházak és közterek megszépítése mellett a diákok értékes gyakorlati tapasztalatot is szereztek.
Miskolcon számos jelentős projektet valósított meg diákjaival. A Zenepalotánál található zongorázó kezeket ábrázoló falfestmény, amit 2007-ben készítettek, ma is a város egyik művészeti látványossága. Ez a projekt jól példázza Béres oktatási módszertanát: a diákok a teljes folyamatban részt vettek, a tervezéstől a kivitelezésig. A projekt megvalósítása során számos gyakorlati kihívással kellett szembenézniük, beleértve a különböző hatósági engedélyek beszerzését és a kiskorú diákok munkavégzésének szabályozását.
Különösen érdekes története van a Kiss tábornok utcai trafóház művészeti projektjének. Ez eredetileg egy nem hivatalos kezdeményezés volt, ahol egy működő trafóállomást díszítettek fel művészeti alkotással: egy gyönyörű harkállyal és csipkebogyóval. A projekt során különös figyelmet fordítottak a biztonsági szempontokra, például megőrizték a jelzőtáblák láthatóságát és megfelelő, nem vizes bázisú festéket használtak. A projekt végül pozitív visszhangot kapott, és hallgatólagosan elfogadottá vált, bár a következő közeli trafóház hasonló művészeti átalakítására már nem kaptak engedélyt biztonsági okokból.
Béres munkamódszere ötvözi a hagyományos és modern technikákat. A nagyméretű falfestmények készítésénél például éjszaka projektorral vetítik fel a terveket a falra, amit aztán nappal festenek meg. Ez a folyamat különleges kihívást jelent, hiszen a művészeknek képesnek kell lenniük a kis méretű tervrajzról nagy méretben átültetni az alkotást a falra, ami nemcsak technikai tudást, hanem különleges térlátást és gyakorlati tapasztalatot is igényel.
A művész jelentős kulturális kezdeményezése az “ALKOTÚRA” megszervezése, amely a Borsod-Abaúj-Zemplén megyei középfokú művészeti iskolák éves grafikai kiállítása. Szakmai elismerését jelzi, hogy tagja a Magyar Alkotóművészek Országos Egyesületének (MAOE) és a Magyar Képző- és Tervezőművészeti Szalonnak is.
Jelenleg is aktívan dolgozik új projekteken, többek között részt vesz a diósgyőri vár rekonstrukciójában, ahol a vár vizuális arculatának tervezése és a kiállítások rendezése tartozik feladatai közé. Folyamatosan keresi az új lehetőségeket Miskolc városképének művészeti fejlesztésére, különös tekintettel olyan problémás területekre, mint a Szinva teraszon vagy a Búza téren található elhanyagolt felületek.
Béres szakmai filozófiájában központi szerepet játszik a kreativitás és a funkcionalitás ötvözése. Munkáiban az esztétikai kiválóság mellett mindig szem előtt tartja a gyakorlati szempontokat is. Tevékenysége azt példázza, hogyan formálhatja az alkalmazott művészet a közízlést és befolyásolhatja a mindennapi életet különböző médiacsatornákon keresztül. Oktatói munkájában különös hangsúlyt fektet arra, hogy diákjai ne csak a tervezés elméleti alapjait sajátítsák el, hanem gyakorlati tapasztalatot is szerezzenek a kivitelezés minden fázisában.
Munkássága azért is különösen jelentős, mert sikeresen ötvözi a művészeti oktatást a gyakorlati városfejlesztéssel. Projektjei nem csupán esztétikai értéket teremtenek, hanem hozzájárulnak a városi terek megújulásához és a fiatal művészgeneráció gyakorlati képzéséhez is. Tevékenysége különösen fontos a városi környezet humanizálása szempontjából, hiszen munkái révén az egyébként sivár felületek élettel telnek meg és új jelentést nyernek a városi térben.
Béres Gyula Tamás munkássága példaértékű abból a szempontból is, ahogyan képes összekapcsolni a művészeti oktatást, a városi környezet fejlesztését és a gyakorlati kivitelezést. Projektjei nemcsak esztétikai értéket teremtenek, hanem hozzájárulnak a városi terek megújulásához és a fiatal művészgeneráció gyakorlati képzéséhez is. Munkássága azt mutatja, hogy a művészeti oktatás és a városfejlesztés sikeresen összekapcsolható, és hogy a köztéri művészet jelentősen hozzájárulhat egy város élhetőbbé tételéhez. Kíváncsi rá, hogy az új miskolci városvezetés mennyire lesz ebben partnere.
A cikkben szereplő képek Béres Gyula Tamás és tanítványainak munkái.
Ha szeretne tájékozott és jól értesült lenni, de messzire elkerülné a propagandát, iratkozzon fel hírlevelünkre! Amennyiben szívesen lenne a támogatónk, kattintson ide és csatlakozzon adománygyűjtésünkhöz!
