A KDNP borsodi elnöke erősítési terveiről nyilatkozott, de az ambiciózus célok meglehetősen kétségesek a realitások árnyékában a szatellit párt esetében.
A kereszténydemokraták borsodi szervezetének megújítását tűzte ki célul Molnár Péter megyei elnök, aki nagyszabású terveket vázolt fel a párt jövőjével kapcsolatban a Magyar Nemzet cikkében. A helyzetkép azonban összetett: míg az elnök optimista hangvételű nyilatkozatában a fejlődés és erősödés útját vázolja, a valóság árnyaltabb képet mutat.
A jelenlegi helyzet önmagában is beszédes: a megyében található tizenkét problémás alapszervezet, ebből nyolcat fel kellett függeszteni inaktivitás miatt, további négy szervezetnél pedig elmaradt a kötelező tisztújítás. Ez a tény önmagában megkérdőjelezi a párt által hangoztatott “erősödés” narratíváját, hiszen működő helyi szervezetek nélkül nehezen képzelhető el valódi politikai aktivitás.
Molnár ambiciózus tervei között szerepel az alapszervezetek újjáélesztése, közös programok szervezése, és jelentős szerepvállalás mind a 2026-os országgyűlési, mind a 2029-es önkormányzati választásokon. Az elnök külön kiemelte a “Fogadj örökbe egy keresztet!” programot, amely bár szimbolikus jelentőségű, de keveset árul el a párt tényleges politikai cselekvőképességéről.
Figyelemre méltó, hogy amikor Molnár a párt sikereiről beszél, elsősorban a Fidesz-KDNP közös eredményeit emeli ki, például Miskolc “visszahódítását”. Ez jól tükrözi a KDNP valós helyzetét: a párt gyakorlatilag minden politikai sikere a Fidesszel közös listán, közös jelöltként született meg, önálló politikai erőként kevés kézzelfogható eredményt tud felmutatni. (Ráadásul Miskolcon hivatalosan a Pont Mi egyesület indította azokat a jelölteket, melyeket mind a Fidesz, mind a KDNP “csak” támogatott.) Molnár Péter egyébként az észak-miskolci 11-es körzetben nyert képviselői mandátumot 46,61%-kal.
Az elnök által említett kihívások – a közösségek gyengülése, az értékek relativizálódása, és az általa “genderőrületnek” nevezett jelenség – inkább tűnnek a kormányzati kommunikáció visszhangjának, mint helyi szintű problémafeltárásnak. A “teremtett világ rendjének védelme” pedig olyan retorikai elem, amely jól illeszkedik a párt szimbolikus, értékőrző szerepéhez, de keveset árul el a valós politikai cselekvési tervekről.
Bár Molnár hangsúlyozza, hogy “csapatban, közösségben gondolkodik”, a párt jelenlegi helyzete – a felfüggesztett alapszervezetek magas száma, a tisztújítások elmaradása – arra utal, hogy komoly kihívást jelent majd a meghirdetett célok megvalósítása. A fiatalok megszólításának szándéka dicséretes, de kérdéses, hogy egy olyan párt, amely főként a nagyobb koalíciós partner árnyékában működik, mennyire lehet vonzó az új generációk számára.
A KDNP borsodi szervezetének megújítási terve így egyszerre tükrözi a változás igényét és a párt jelenlegi helyzetének korlátait. A siker nagyban függ majd attól, hogy sikerül-e valódi tartalommal megtölteni a most még inkább csak szimbolikus célkitűzéseket.
A KDNP valós politikai súlyának és önállóságának megítélése összetett kérdés a mai magyar politikai környezetben. Bár formálisan önálló pártként működik és hosszú történelmi múltra tekint vissza (1944-es alapítása óta), a gyakorlatban 2010 óta szinte kizárólag a Fidesz szatellit szervezeteként funkcionál. A párt ugyan rendelkezik saját parlamenti frakcióval, de ez valójában egy technikai frakció, hiszen képviselői a Fidesz-KDNP közös listáján jutnak be az Országgyűlésbe. A párt önálló politikai kezdeményezései, különálló médiaszereplései rendkívül korlátozottak, és általában a nagyobb koalíciós partner álláspontját visszhangozzák. Ezt jól példázza, hogy a KDNP ritkán folytat független kampánytevékenységet vagy fogalmaz meg a Fidesztől markánsan eltérő véleményt közpolitikai kérdésekben. A párt elsősorban a keresztény-konzervatív értékek szimbolikus képviseletét látja el a kormányzati kommunikációban, de tényleges politikai döntéshozatali súlya és mozgástere meglehetősen korlátozott. Ugyanakkor fontos megjegyezni, hogy a KDNP tagsága és helyi szervezetei több településen még mindig aktívak, különösen az egyházi kötődésű közösségekben, még ha ez az aktivitás nem is független a Fidesz politikai irányvonalától. Azt sem érdemes elfelejteni, hogy a magyarok körében az elmúlt két évtizedben jelentősen csökkent a rendszeresen templomba járók és a magukat vallásosnak vallók aránya, különösen a fiatalabb generációkban. A történelmi egyházak (főként a katolikus és református) tagjainak száma folyamatosan csökken, miközben nő azok aránya, akik spirituálisnak tartják magukat, de nem kötődnek hivatalos egyházhoz.
Ha szeretne tájékozott és jól értesült lenni, de messzire elkerülné a propagandát, iratkozzon fel hírlevelünkre! Amennyiben szívesen lenne a támogatónk, kattintson ide és csatlakozzon adománygyűjtésünkhöz!
