Borsod-Abaúj-Zemplén megye területén 1967. szeptember 17-én, vasárnap minden korábbinál nagyobb méretű, összetettebb és bonyolultabb polgári védelmi gyakorlatra került sor. Az esemény elsősorban Miskolcot érintette, amely a forgatókönyv szerint atomcsapást szenvedett. A történtek jelentőségét mutatja, hogy mintegy 17 000 ember vett részt benne aktívan, köztük 3500 egészségügyi, több mint 1000 vegyvédelmi és 360 rendfenntartó szakember.
Az 57 évvel ezelőtti gyakorlat célja az volt, hogy felkészítse a lakosságot és a polgári védelmi erőket egy esetleges atomtámadás következményeinek kezelésére. Bár a résztvevők tisztában voltak vele, hogy csak gyakorlatról van szó, a helyzetet rendkívül komolyan vették. A szervezők hangsúlyozták, hogy a gyakorlat nincs összefüggésben semmilyen valós háborús helyzettel, hanem az évek óta folyó polgári védelmi kiképzés szerves és egyben legkomolyabb része.
A gyakorlat forgatókönyve szerint reggel 7 órakor érte atomcsapás Miskolcot.
Ezt követően a megye különböző részein eltérő feladatokat kellett megoldani a polgári védelmi erőknek. A feltételezés szerint a nukleáris felhő Sajópetri, Sajólád és Bőcs irányába sodródott, míg Borsodszirákon biológiai fegyvert vetett be a képzeletbeli ellenség.
Miskolcon, a feltételezett atomcsapás központjában zajlott a gyakorlat leglátványosabb része. Itt elsősorban az egészségügyi, műszaki, vegyvédelmi, szállító és tűzvédelmi alakulatok tettek tanúbizonyságot felkészültségükről. Néhány óra leforgása alatt 2000 “sebesültet” mentettek ki, részesítettek elsősegélyben és mentesítettek sugárszennyeződéstől. 400 súlyos sebesültet az edelényi szükségkórházba szállítottak.
A miskolci kórház közelében berendezett mentesítőállomáson fehér köpenyes orvosok és tetőtől talpig védőruhás, álarcos egészségügyi dolgozók fogadták a sérülteket. A vasúti rakodóállomáson munkások készítették elő a sebesültek Edelénybe szállítását. A “sérülteket” diákok – technikumi tanulók, szakközépiskolások, gimnazisták – alakították, akik cédulát viseltek nyakukban a sebesülésük diagnózisával és a szükséges teendőkkel.
Edelényben a gyakorlat egyik legimpozánsabb eleme valósult meg: mindössze 8 óra alatt sikerült a helyi gimnáziumot 490 ágyas szükségkórházzá alakítani, működőképes műtőkkel, segélyhelyekkel, gyógyszertárral és véradóállomással. A vasútállomáson kirakodták a Miskolcról érkező sebesülteket, és egyúttal elvégezték a vagonok sugármentesítését is.
Sajópetriben a kimenekítés megszervezése és végrehajtása volt a gyakorlat célja. A hangosbemondó sugárveszélyt jelzett, mire percek alatt útrakész lett a falu mintegy 700 lakosa. A lakosság rendkívül fegyelmezetten viselkedett, használták a védőeszközöket, köztük a gyárilag és házilag készített légzésvédőket. Traktorok és egyéb járművek szállították el az embereket, kihasználva minden lehetséges helyet.
Sajóládon ezzel szemben az elzárkózást gyakorolták. A falu kihaltnak tűnt, minden ajtó és ablak zárva volt, papírral, rongycsíkkal, műanyag lepellel gondosan eltömítve. A kutakat letakarták, így védekezve a radioaktív szennyezettségű por ellen. A lakosság higgadtan és fegyelmezetten hajtotta végre az utasításokat.
Bőcsön az állategészségügyi szolgálat vizsgázott kitűnőre. A feltételezés szerint a legelőn lévő állatokat érte radioaktív szennyeződés. Miután beterelték őket, azonnal megkezdődött szennyezettségük felmérése és a mentesítés végrehajtása. A menthetetlen állatokat kényszervágták, a vágólegények gázálarcban dolgoztak, miközben sugárellenőrök felügyelték a munkát.
Borsodszirákon a biológiai fegyver elleni védekezést gyakorolták. A forgatókönyv szerint kolerajárvány ütötte fel a fejét a községben. Az egészségügyi egységek fertőtlenítő “szőnyegen” érkeztek, szükségfektető helyet létesítettek az iskolában, lezárták a kutakat, és tájékoztatták a lakosságot a teendőkről. Megkezdték a lakóházak, ruházat, gazdasági épületek fertőtlenítését, sőt még repülőgépet is bevetettek a község külső területeinek fertőtlenítésére.
A gyakorlat során nemcsak a polgári védelmi erők, de a lakosság is vizsgázott. A falvak lakói meglepő fegyelmezettségről és együttműködési készségről tettek tanúbizonyságot. Sajópetriben például a védőeszközök használata és a kimenekítés során, Sajóládon az elzárkózás fegyelmezett végrehajtásában, Borsodszirákon pedig a járványveszély elleni védekezésben mutattak példás magatartást.
A gyakorlat irányítása a megyei polgári védelmi parancsnokságról történt, ahol a megye politikai vezetői, a Honvédelmi Minisztérium képviselői, sőt még a szomszédos csehszlovák területek katonai küldöttei is figyelemmel kísérték az eseményeket. A vezetési ponton hatalmas falitérképen követték nyomon a különböző helyszíneken zajló akciókat.
A borsodi polgári védelmi nagygyakorlat nemcsak méretében, de komplexitásában is úttörő jellegű volt. Az itt szerzett tapasztalatokat az ország egész polgári védelmének erősítésére kívánták felhasználni. A gyakorlat bebizonyította, hogy a polgári védelem képes hatékonyan és szervezetten reagálni egy esetleges atomcsapás vagy más rendkívüli helyzet esetén.
A szervezők és a résztvevők egyaránt hangsúlyozták, hogy bár remélik, soha nem lesz szükség élesben alkalmazni a gyakorlaton tanultakat, a felkészülés elengedhetetlen. A polgári védelem fontosságát azzal indokolták, hogy bár Magyarország a békés egymás mellett élés politikáját követi, az imperialista körök szándékai – ahogy azt a vietnámi és közel-keleti háborúk mutatják – kiszámíthatatlanok.
A gyakorlat 14 órakor ért véget, amikor “lefújták a riadót”. Az élet visszatért a mindennapi kerékvágásába: megteltek az utcák Sajóládon, otthonukba tértek a sajópetriek, és a kétezer “sérültként” szereplő diák is egészséges derűvel ülhetett ebédhez.
Összességében a borsodi polgári védelmi gyakorlat nemcsak a résztvevő erők felkészültségét demonstrálta, de a lakosság fegyelmezettségét és együttműködési készségét is. A gyakorlat sikere azt mutatta, hogy Magyarország komolyan vette a polgári védelmet, és úgy vélték, hogy képes hatékonyan felkészülni az esetleges vészhelyzetekre egy nukleáris katasztrófa esetén. Bár mindenki reménykedett benne, hogy a tanultakat soha nem kell majd élesben alkalmazni, a felkészülés fontosságát senki sem vitatta.
A cikkhez a Diósgyőri Munkás, az Észak-Magyarország, a Népszava és a Polgári Védelem 1967-es szeptemberi cikkei nyújtottak segítséget, melyeket az Arcanum adatbázsában találtunk, a fotók is onnan származnak.
Ha szeretne tájékozott és jól értesült lenni, de messzire elkerülné a propagandát, iratkozzon fel hírlevelünkre!
