Csókay Károly jezsuita atya megható búcsúmiséjét és ünnepséget tartották hétvégén az avas-déli Isteni Ige Templomban Miskolcon. Az idős atya megromlott egészségi állapota miatt a budapesti Árpád-házi Szent Erzsébet otthonba költözik a többi idős jezsuita közé.
A szentmisén és az azt követő ünnepségen megköszönték Csókay atyának a mintegy harminc éves miskolci szolgálatát, jóságát, szerénységét és emberszeretetét. Többek lelki atyja és imádságos támasza volt. Búcsúbeszédeket mondtak az egyházközség világi elnöke, Ternyák Csaba egri érsek és András Attila jezsuita tartományfőnök, aki kijelölte az atya új „küldetését” az imádkozást a rendért és az egyházért. A görögkatolikus közösség nevében Boronkai József atya méltatta Csókay atyát és ajándékokat adott át neki.
Az ünnepelt atya megköszönte a dicsérő szavakat, kiemelte a közösségek fontosságát és egymás szeretetének üzenetét hangoztatta. Végezetül körmenetet tartottak, ahol Csókay atya hordozta az Oltáriszentséget és mindenkit megáldott vele.
A 98. életévében járó Csókay Károlyt a Fényi Gyula Jezsuita Gimnázium is elbúcsúztatta hétfőn.
Csókay Károly atya így búcsúzott az iskola diákjaitól és tanáraitól:
– Számomra nagy öröm, hogy itt lehettem közöttetek. Mindig a reményteljes szeretet vezette lépteimet. Abban látom életem értelmét, hogy ebben a reményteljes szeretetben továbbra is veletek legyek. Ha el is megyek, lélekben veletek vagyok. Budapestre hív a gondviselés, hát ott fogok ezért imádkozni. Ugye már közel vagyok a századik évhez, de mindenképpen ezt az időt még arra fordítom, hogy ezzel az imádságos szeretettel távolról is egy kicsit, de mégis közel veletek legyek.
Csókay Károly jezsuita szerzetesként 1950-ben kezdte el noviciátusát Belgiumban. 1957-ben szentelték pappá. 1959-ben Kolumbiában végezte a harmadik próbaévet, majd Chilébe küldték. Santiagóban, Concepciónban és Chuquicamatában dolgozott lelkipásztorként és tanárként. 1967 és 1975 között Santiago nyomornegyedében plébániai közösséget épített. 1975-ben Montreálba rendelték, ahol a magyar közösséget szolgálta plébánosként és káplánként.
1993-ban elöljárója, Nemesszeghy Ervin atya Magyarországra hívta, ahol a budapesti Mária utcai rendház minisztere lett, itt besegített a lelkipásztori munkába és a hitoktatásba. 1994 februárjától Ungvárra kapott megbízatást, ahol főként a hitoktatást látta el a környező falvakban.
Még abban az évben Miskolcra került, és Mándy Zoltán plébános mellett teljesített kápláni szolgálatot. 1994. június 21. és 1999. szeptember 1. között pedig ő maga látta el a miskolci plébánia vezetését plébánosként. Feladatai sokoldalúak voltak: gondoskodnia kellett az iskolai hitoktatásról, a templomi liturgiáról – mindezt összhangban a helyi jezsuita közösséggel -, továbbá a szegények, betegek gondozásáról, az egyházközség anyagi ügyeinek intézéséről, a világi hívek bevonásáról és az alapközösségek összejöveteleinek megtartásáról.
1999 szeptembere után Hesz István plébános mellett tevékenykedett káplánként. 2003-ban Püspökszentlászlón helyettesítette Nemesszeghy atyát a lelkigyakorlatos házban, és maga is vezetett lelkigyakorlatokat. 2004 júniusától 2009 szeptemberéig ismét plébánoshelyettesként szolgált Miskolcon, amíg Hesz atya doktori tanulmányait végezte Rómában. Ezután kisegítő lelkipásztorként dolgozott tovább Miskolcon, és más egyházi feladatokat is ellátott: részt vett a Cursillo mozgalom papi szolgálataiban, lelkinapokat tartott más plébániákon, helyettesítette a lelkipásztorokat. Emellett papok és szerzetesek lelkivezetését is vállalta. Lefordította Hurtado Szent Albert és Ignacio Larrañaga műveit, valamint beszámolót írt chilei lelkipásztori munkájáról.
Fotók: Jezsuiták
Ha szeretne tájékozott és jól értesült lenni, de messzire elkerülné a propagandát, iratkozzon fel hírlevelünkre!
