Már szinte tenyérnyi hely sincsen Miskolc oszlopain, de egy héttel a választások előtt még mindig úgy plakátolnak egyes pártok a borsodi megyeszékhelyen, mintha nem lenne holnap. A Fidesz-KDNP civilbe öltöztetett jelöltje, Tóth-Szántai József emberei az eddig kihelyezett, számításaink szerint körülbelül tízezer reklámhordozója mellé a napokban még legalább kétezer hirdetést vittek az utcákra, teljessé téve az őrületet. A Borsod24 munkatársai nem voltak restek, autóba ültek és számolni kezdtek, illetve több képviselőt is megkerestek, hogy megtudják, mi mennyibe kerül és a különböző eszközök milyen hasznot hajthatnak a voksolások idején.
Április 20-án, szombaton reggel meglepve dörzsölgették a szemüket azok, akik kiléptek Miskolc utcáira: a kampány hivatalos kezdetére olyan tömegben lepték el a kormánypárti polgármesterjelölt oszlopokra erősített és óriásplakátjai a megyeszékhely utcáit, amelyet korábban még biztosan soha nem láttak az emberek. Az akció után ráadásul több hétig egyetlen más aspiráns sem kampányolt hasonló módon, így aránylag hosszú ideig csak a miniatűr Fidesz és KDNP jelvényekkel harcba induló Toca (így hívják az ismerősei Mészáros Lőrinc itteni rádiós helytartóját, Kriza Ákos korábbi tanácsadója) mosolygott vissza az autósokra, villamosozókra, buszozókra és a gyalogosokra a lámpaoszlopokról és a házfalakról.
Nagyjából május közepére ébredtek az ellenfelek, amikorra az is kiderült, hogy a várost vezető ellenzéki egység széthullott, így összességében még hat másik jelölt neve kerül majd fel a június 9-i szavazólapra. A Kutyapárt nem tudta teljesíteni a minimális ajánlószelvényszám összegyűjtését, a Munkáspárt pedig egy haláleset miatt lépett vissza a további küzdelmektől.
Ezt követően lassan megérkeztek Dr. Barkai László (DK, MSZP, LMP, Párbeszéd), Varga Andrea (Függetlenek SZIVE, Momentum, Jobbik), Pakusza Zoltán (Mi Hazánk), Lehoczki-Spider László (Nép Pártján) – illetve egyéni jelöltjeik reklámhordozói is. A duguláselhárító szakember Fintor Zsolt vagy nem hisz a plakátok erejében, vagy az előzetes sejtéseknek megfelelően csupán reklámfogásként kezelte az indulását, míg a másik független Dohány András beszállt a kültéri küzdelmekbe.
Hogy mennyi pénzre is van szükség egy plakátkampányhoz, azt elvileg nem nehéz kideríteni. Az iparágban dolgozó kapcsolatainkon keresztül sikerült megtudnunk, hogy a leggyakrabban használt, egy A1-es méretű, nagyjából 60 x 84 centiméteres nagyságú reklámhordozó gyártása hozzávetőlegesen 4000 Ft-ba kerül, amihez társul egy 500 Ft értékű műanyag gyorskötöző szett, plusz ugyanennyi költséget kell elkülöníteni a hirdetés kihelyezésére munkadíjként. Ha ezt összeadjuk, kiderül, hogy plakátonként 5000 forintot szükséges előteremteni az üzenet célba (oszlopokra) juttatásához. A majdani leszedés nehézségeit most ne számoljuk hozzá a kiadásokhoz, hiszen ágvágókkal villámgyorsan el lehet távolítani a kihelyezett anyagokat.
Nyomozásunk után az is világossá vált, hogy egy kisteherautós, két fős brigád egy óra alatt nagyjából 10-12 pár plakátot tud felszerelni az oszlopokra, ami egy éjszaka hozzávetőlegesen 100 párt jelent. Miután az első becslések szerint a kormánypárti jelöltnek az első hajnalon legalább 5000 hirdetése jelent meg Miskolc utcáin, minimum 50 embert és 25 járművet kellett mozgósítania – és az óriásplakátokról akkor még nem is beszéltünk. Ehhez a logisztikához társultak nem sokkal később a Tóth-Szántai (pontosabban a Fidesz-KDNP) 18 egyéni jelöltjének reklámhordozói, így független becslések szerint csak Miskolcon 10 000 kormánypárti plakátról beszélhetünk.
Hogy legyen még egy adatunk, pár napja mi magunk is számolásba kezdtünk. Kollégáink végigautózták a várost előbb keleti-nyugati irányba, majd vissza, és kiderítették, hogy a József Attila úti bevásárlóközpontoktól a Bükk kapujáig, nagyjából egy 15 kilométeres szakaszon, az út két oldalán 2180 „tocás” hirdetést lehetett felfedezni. Ezt követően délről észak felé és ellentétesen vették az irányt plakátszámlálóink. A Pesti úti városhatártól a Szentpéteri kapu végéig oda-vissza, 12 + 12 kilométer hosszan autóztak, ahol azt látták, hogy még 1620 fidesz-kdnp-s reklámhordozó került a villanyoszlopokra. Ez mindösszesen 3800 általunk megfigyelt plakátot jelent, amelyhez – Miskolc úthálózatának és lakott területeinek eloszlását is beleszámítva – illik még nagyjából kétszer ennyit hozzáadni, de a könnyebb számolás érdekében maradjunk a 10 000 darabos számnál.
Mindebből nem nehéz kikövetkeztetni, hogy csak ez az akció legalább 50 millió forintot igényelt Tóth-Szántai Józseftől, pontosabban a családi megtakarításaiból, hiszen többször is elmondta, hogy ezt a kampányt saját félretett pénzéből finanszírozza. (A többi kampánykiadásról cikkünkben még szó esik.)
Ha Toca plakátszámaihoz mérjük a többiek aktivitását, az utak mellett szerzett tapasztalataink alapján a második helyre Dr. Barkai László csapatát kell tennünk (nagyjából 5000 darabbal), de szorosan mögötte/mellette mindenképpen dobogós – Lehoczki-Spider László is. Az ő megbízottjainak – alaposan elkésve, mindössze néhány nappal ezelőtt – már nem volt könnyű dolga, ugyanis alig akadt szabad hely az oszlopokon, így legtöbbször szinte csak a föld felett pár centivel sikerült kiakasztgatni a reklámlapokat.
A Varga Andrea mögött kialakult ellenzéki összefogás a Borsod24 információi szerint hozzávetőlegesen 2500 plakátot tett ki, míg Pakusza Zoltán és csapata teljesítményét nagyjából 1000 darabosra tippeljük. A független Dohány András saját bevallása szerint 300 reklámot szerelt fel az oszlopokra, ezt a számlálásunk során sikerült megtudnunk tőle, hiszen többször is összefutottunk vele, és nagyon közlékeny volt a tapasztalatait illetően.
Az ő nevéhez köthető egyébként az a közösségi médiás poszt is, amelyik nemrégiben élesen kritizálta a Miskolcot elborító plakátrengeteget, különös tekintettel a gyalogátkelőhelyek melletti oszlopok használatát. Ezeken a pontokon ugyanis kifejezetten balesetveszélyes, ha a politikusjelöltek portréi eltakarják az autókat vagy a zebrák mellett várakozókat. Dohány András azt is felvetette, nem kellene-e az esélyegyenlőség jegyében törvényileg korlátozni a kihelyezhető plakátok maximális számát. „Amikor csak 500 ajánlásra van szükség a polgármesterjelöltséghez, milyen logika alapján kerül ki a Fidesz-KDNP indulóiról több mint tízezer reklámhordozó?” – tette fel a költői kérdést.
A Függetlenek SZÍVE polgármesterjelöltje is írt a jelenlegi helyzet tarthatatlanságáról. A rövid facebookos anyagban egyrészt azon kesereg a politikus, a „Magad uram, ha szolgád nincs!” közmondás alapján náluk a jelölteknek személyesen kell kihelyezni a reklámhordozókat. Emellett azt is szóvá teszi, hogy az ő költségvetésük nem a közpénzre támaszkodik, hanem maguk adták össze a forintokat a kampányra. Szerinte az is elgondolkodtató, miért kényszerülnek bele a jelöltek a „szemétgyártásba” és a vizuális környezetszennyezésbe.
Cseléné Figula Edina, egy jelenlegi képviselő szintén megszólalt a kérdésben. A hölgy szerint nemrégiben „párttársaim, barátaim feltették az én jelölti tábláimat is. A két városrészben 50+50 db. Ez a legminimálisabb mennyiség. A plakátok szerepe jelenleg a tájékoztatás. De úgy gondolom, ez egy klímasemleges városban teljességgel elfogadhatatlan. Nem beszélve arról, hogy mennyire rontja a városképet…” – írta.
„Szeretném azt elérni és küldetésemnek tekintem, hogy a következő választásokon tiltott legyen a plakátozás ebben a formában. Megoldható, hogy minden választókerületben ki legyen jelölve egy hely, ahol az összes jelölt azonos méretű plakáton megjelenhet. Egy hely, egy plakát. Aki plakát alapján szeretne tájékozódni, az elfárad oda. Nem kerül milliókba, nem rontja a városképet, nem szennyezi a környezetet.”
Nem nehéz belátni, hogy utóbbi javaslat nem logikátlan, ám átvitelére nem sok esély kínálkozik. Különösen, ha a magát és jelöltjeit mindenáron civilnek feltüntetni szándékozó Tóth-Szántai József szerzi meg a győzelmet Miskolcon, hiszen a Fidesz-KDNP korlátlan forrásai birtokában nem akar kedvezni az ellenfeleknek. Az ő kampány-költségvetése az internetes-facebookos megjelenéseket, az óriásplakátokat, a kampányrendezvényeket, a csíkplakátokat, a szórólapokat és ajándékokat is beleszámítva már bőven 100-120 millió forint felett járhatnak a borsodi megyeszékhelyen – miközben a teljesen független jelölteknek jó, ha egymilliójuk akad reklámra.
Hol itt az esélyegyenlőség? – tettem fel a kérdést több, kis költségvetésből gazdálkodó politikusjelöltnek is a borsodi megyeszékhelyen.
“Ott kell keresnünk, ahol a többi igazságot 2024-ben Magyarországon” – érkezett egyiküktől a szomorú válasz, amit nehéz lenne megcáfolni.
Fotók: Borsod24, Függetlenek SZIVE
*
Ha kíváncsi Miskolc többi választókerületének képviselőjelöltjeire is, itt találja meg őket.
Ha szeretne tájékozott és jól értesült lenni, de messzire elkerülné a propagandát, iratkozzon fel hírlevelünkre!
