Gyakran botlunk olyan hirdetésekbe, amikor valaki lakhatást keres, a jövendő lakóhelyét. Ez a mostani írás azonban egészen különlegesre sikeredett. Borsodiak is olvassák el, hátha sikerül megoldást találni erre a speciális helyzetre.
Az eredeti bejegyzést Krisztina tette közzé, ezt most teljes egészében, változatlanul közreadjuk. “Kedves lakástulajdonosok! Szeretném megtalálni leendő otthonunkat. Ebből egyenesen következik, hogy nagyon-nagyon hosszú távra keresünk albérletet. Az első és legfontosabb dolog, amire szükségünk van, hogy a lakásba vagy házba akadálymentes legyen a bejutás. Azaz kizárólag földszinti lakást vagy házat keresünk, ahol a lépcsőházba is lépcsőmentesen lehet bejutni. Egy 150 centi hosszú fekvőkocsinak az egy lépcsőfok is pont eggyel több, mint amennyit meg tud tenni. Sajnos a liftek sem alkalmasak, ezért hiába van lift és hiába lehet bejutni a lépcsőházba, ha a liftbe nem fér be a kocsi. De ha esetleg valami csoda folytán van olyan, ahol a lépcsőházba lépcső nélkül lehet bejutni és a lift hosszabb 150 centinél, akkor bármelyik emelet szóba jöhet.
Ha már bejutottunk a lakásba, akkor szükségünk van három külön nyíló szobára. Ez lehet három szoba vagy 2 és fél vagy 1+2 fél. A lakásba négyen költöznénk: én, aki vak vagyok; párom, aki tolókocsis; örökbefogadott felnőtt lányom, aki értelmi sérült és autista; a felnőtt fiam, aki ápolási díjon van; és egy lassan két és fél éves óriás uszkár, aki segítő kutya. Igazi úriember kutya, nem rongál, nem rombol, sőt még a szőre sem hullik.
A jövedelmünk nem sok, de az legalább (legalábbis egyelőre) még biztos jövedelem. Bérleti díjat 120 ezer forintot tudunk fizetni maximum havonta, a rezsin felül. A kéthavi kaució megfizetése, közjegyzői szerződés megkötése természetesen nem probléma.
Nem vagyunk bulizós, hangos család, maximum ha csengetnek, akkor elhangzik, hogy vau-vau.
Nem sürgősen kell költöznünk, de kell.
Mindenképpen fontos nekünk, hogy a lakás olyan helyen legyen, ahol tízperces sétatávolságon belül megtalálhatóak boltok, gyógyszertár, kutyasétáltatásra alkalmas park vagy zöldterület, buszmegálló stb. Nem baj, ha a lakás nem teljesen bútorozott, vagy akár üres. Vannak bútoraink.
Igazából az ország bármely városában megfelelő nekünk, mert sajnos a betegségeink miatt nem szempont, hogy mennyi a munkalehetőség az adott városban. Nem valamiféle sznobizmusból nem szeretnénk falura költözni, hanem mert csak egy városban tudjuk azt megoldani, hogy ne legyünk rászorulva vadidegen emberek segítségére a mindennapi életben.
Természetesen van olyan város, ahová szívesen költöznénk, Budapest és Tatabánya, mert ott vannak ismerőseink, barátaink, Tatabányát pedig jól ismerem, ami egy vaknak nagyon fontos a közlekedés szempontjából. De az ország bármely városába elköltözünk, ahol találunk egy akadálymentesített, kutyabarát, háromszobás lakást, egy olyan EMBER főbérlővel, aki nincs tele előítéletekkel.”
Erre éppen egy miskolci hölgy válaszolt elsőként. “Kedves Kaiser Krisztina. A tatabányai egyházakkal vedd fel a kapcsolatot, itt Miskolcon is adnak segítséget a krízis helyzetben élő embereknek. Kívánom, hogy hamar legyen megoldás a lakhatásotokra. 
Osztottam a posztodat.”
Reméljük, sikerül a legmegfelelőbb lakóhelyet megtalálni.
Ha szeretne tájékozott és jól értesült lenni, de messzire elkerülné a propagandát, iratkozzon fel hírlevelünkre!
