Napra pontosan 76 évvel ezelőtt egy legendás futballmeccs zajlott le Perecesen. Az 1947. április 20-án rendezett NBI-es bajnoki mérkőzésen a bányásztelepülés csapata, a Perecesi TK nem elég, hogy 3-0 arányú győzelmet aratott a Ferencvárosi TC ellen, az összecsapás botrányos véget ért – mint látni fogjuk – idő előtt. Nem csoda, hogy a nevezetes esemény még ma is jelen van a köztudatban a helyiek körében.
A Perecesbányatelepi Testgyakorlók Köre (PTK) 1923-as megalaulását követően lassan, de biztosan küzdötte fel magát a magasabb szintű labdarúgó ligákba: 1926-ban megnyerték a mai megyei bajnokságok elődjének számító, az Észak-Magyarországi Labdarúgó Alszövetség (ÉLASZ) által szervezett körzeti bajnokság másodosztályát. Ezután egy éves megszakítással, több, mint egy évtizedig az ÉLASZ I.-ben vitézkedtek. majd az 1937-38-as idényben országos szintre léptek: feljutottak az NBII-be, ahol nyolc évig stabilan megvetették a lábukat. A csúcspont 1946-ban érkezett el a PTK számára, amikor is az országos másodosztály megnyerésével elindulhattak az NBI-ben – a nagymiskolci futballszerető közönség legnagyobb örömére.
Az FTC már akkor is elég nagy tekintéllyel rendelkezett országszerte: többszörös magyar bajnoknak és kupagyőztesnek számított, emellett az azt megelőző évtizedekben kétszer is elhódították a Közép-európai Kupát, mely a két világháború között a mai Bajnokok Ligájához hasonló nívójú nemzetközi kupasorozat volt.
Az 1936-ban, a csapat NBII-be jutásának idején átadott perecesi futballpálya mintegy 4000 fő befogadására volt alkalmas, azonban talaja vörös salakú volt, és 300 méteres tengerszint feletti magasságban feküdt, ahol ritkább a levegő. Ráadásul a helyi szurkolók mindig nagy számban mentek ki a PTK hazai meccseire, gyakran előfordult, hogy akik nem jutottak be a pályára, azok a környező fákon csüngtek. Igazi oroszlánbarlangnak bizonyult tehát az ellenfelek számára a perecesi “katlan”, melyet mi sem bizonyít jobban, mint hogy olyan – akkoriban erősnek számító – alakulatok hasaltak el ott, mint a Győri ETO, a Debreceni VSC, a Vasas, a Csepel, vagy a Puskás Öcsivel felálló Kispest.
Nem volt ez másképp 1947. április 20-án sem, amikor a Ferencvárost fogadták: a korabeli napilapok szerint 6500-an gyűltek össze a helyszínen, hogy megtekintsék a mérkőzést. Az NBI-es újonc már rögtön a kezdő sípszó felharsanása után rávetette magát ellenfelére. Záporoztak a perecesi lövések a Fradi kapusára, Henni Gézára, miközben a fővárosiak szinte eltűntek a pályáról. A 25. percben végül utólérte Hennit a kapussors: a hazaiak megszerezték a vezetést Kertesi Ignác révén, aki négy perccel később duplázni tudott. A félidőben tehát 2-0-ás hazai vezetéssel vonultak az öltözőbe a felek.
A legendás történések, melyekről még ma is beszélnek Perecesen a második félidő 5. percében zajlottak le.
Kertesi egy beadást követően akkora lendülettel fejelte a hálóba a játészert, hogy nem tudott megállni, és a labdát követően őt magát is a háló fogta meg. A nagy erőkifejtés következtében azonban a háló leszakadt, magával rántva a keresztlécet is, mely úgy tört ketté, mint a sósperec, kis híján rázuhanva a góllövőre.
Kertesi Ignác tehát mesterhármast szerzett a Ferencváros ellen, aki hőstettéért a pletykák szerint egy konyhabútort kapott a helyi hentestől.
Az ominózus eset után a játékvezető lefújta a találkozót a kapu tönkretétele miatt, azonban az ÉLASZ jelen lévő elnöke figyelmeztette, hogy az új szabálykönyv rendelkezései szerint ha meg tudják javítani a kaput záros határidőn belül, folytatódhat a mérkőzés. A bíró bólintott, és a hazaiak legfeljebb 20 perc alatt helyre is hozták a felső lécet, azonban a vendég játékosok elindultak hazafelé, így mégsem kerülhetett sor a folytatásra.
A Fradi csúfos vereségét egyesek azzal magyarázták, hogy a magaslati levegő és a közelben virágzó akácfák erős illata volt az, ami lebénította a játékosokat. Emiatt a meccs újrajátszására a fővárosiak egy nappal korábban érkeztek, hogy hozzászokjanak az akácillathoz.
A lefújást követő történések már szinte a legendák homályába vesztek, ugyanis sokan sokféleképpen emlékeznek. Egyesek tudni vélik, hogy a ferencvárosiak számára “kapóra jött” a kapufa leszakadása, és mivel három gólos hátrányban voltak, elmenekültek. Tartja magát a szóbeszéd, hogy a Fradi kiváló, világbajnoki ezüstérmes csatára, dr. Sárosi György a saját autóján indult el Budapest felé. A mérkőzés újrajátszásának végeredményére is többféle teória létezik, a legtöbben 0-0-ra vagy 1-1-re emlékeznek, de vannak, akik 1-0-ás ferencvárosi győzelemre esküsznek.
A tények viszont a következők: valóban sor került a mérkőzés újrajátszására május 21-én, mely gólnélküli döntetlennel végződött, azonban ennek ellenére három nappal később az MLSZ fellebviteli bizottsága a PTK-nak ítélte a győzelemért járó – akkor még – két pontot. Hiába végződött happy end-el a Dávid-Góliát párharc, az 1946-1947-es idényt a Perecesi TK az utolsó előtti 15. helyen fejezte be, mely az első osztályból való kiesésüket vonta maga után. Bár a klub azóta megszűnt, a tárnák pedig bezártak Perecesen, a legendás “fradiverés” még ma is él a helyiek kollektív emlékezetében.
Dobrossy István (szerk.): Pereces-bányatelep története a XIX–XX. században
miskolciszemelvenyek.blog.hu
miskolcadhatott.blog.hu
Arcanum
Ha szeretne tájékozott és jól értesült lenni, de messzire elkerülné a propagandát, iratkozzon fel hírlevelünkre!
