„A magyarok mindenhol ott vannak” – tartja magát a mondás, hiszen egyrészt rengeteg hazánkfia szerzett magának világhírnevet külföldön, másrészt számos művészt, sportolót, vagy feltalálót tudunk felmutatni, akik tevékenységükkel megváltoztatták a világot. Amikor egy beszélgetésben mindez szóba kerül, elégedetten csettinthetünk, hogy mi, magyarok „betörtünk a köztudatba”, a nagyvilág nélkülünk sok jó dologgal szegényebb lenne. Azonban néha előfordul, hogy a „nagyvilág tör be hozzánk”. Hasonló gondolatok kavaroghattak a magyar újságolvasók fejében közel száz évvel ezelőtt, amikor az jött velük szembe a hasábokon, hogy Olaszország kormányfője, a magát a „Duce”, azaz „Vezér” titulussal felmagasztaló Benito Mussolini egyik vérrokona Miskolcon él. Az a tény pedig, hogy az illető nem valami nagyhatalmú közjogi méltóság, hanem egyszerű munkásember, még nagyobb megdöbbenésre adhatott okot.
Mussolini Nándornak hívták azt a kőművesmestert, akit a Duce unokabátyjaként tálalt a hazai sajtó, mely 1923. június 6-án értesített róla először a Nemzeti Újság című napilap hasábjain. A rövidke cikk a következőképpen írja le a mester lakókörnyezetét:
„Túl a cigánysoron is, Miskolc legszegényebb negyedében, a Gordonban, annak is a szélén, künn már a teherpályaudvar vagonjai mellett, ott lakik Mussolini Nándor, aki azt állítja, hogy unokaöccse a fascista nagyúr, Mussolini olasz kormányelnök. Szirma utca 147. füledező alacsony kis ház. Egy ablaka, egy ajtaja van. Az ablak szemétdombra néz, a rozoga kis ajtó mindjárt a konyhába nyílik. Félhomály, nehéz szag üli meg a konyhát, ahol két asszony meg egy férfi nézi idegenkedve a belépőt.”
Magáról, Mussolini úrról az alábbi jellemrajzot adja a Nemzeti Újság tudósítója:
„Érdekes idegenszerűen hangsúlyozza a nevét: z-t ejt a két s helyett és szinte fárasztóan nyújtja el az első i betűt. Muzolíni. […] Hatalmas szál ember, őszülő torzon-borz szakálla van, szúrós fekete szeme, s lassúak, nehezek a mozdulatai. Lassú a szava is, akadozó.”
A cikkből kiderül továbbá, hogy Nándor 1881-ben települt Magyarországra, magyar nőt vett feleségül, és hogy már alig beszél olaszul, mert elfelejtette a nyelvet, ugyanis nincs, kivel gyakorolja. A fiai már magyarnak születtek, a kisebbik is azért tud valamicskét ősei nyelvén, mert az első világháborúban olasz fogságba esett. Ő azonban a fővárosba költözött, így aztán apja vele sem tud az anyanyelvén beszélgetni. Mussolini úr elmondja a tudósítónak, hogy a MÁV alkalmazásában álló kőműves, azonban nem tud megélni a fizetéséből, a fiai segítik őt anyagilag. Arra a kérdésre, hogy mikor találkozott utoljára az unokaöccsével, így válaszolt:
„Amikor a nagyapám meghalt. Rég volt, Campo-Formio-ban laktunk. Az öreg állatorvos volt, Giacomo Mussolini-nek hívták. Az ő halála után szóródott szét a család. A bátyám meg én Bécsbe kerültünk, én aztán Miskolcra kerültem. Nem nagyon tudom, mi történt az otthoniakkal. Nem szeretek írni, nem írtam én senkinek.”
A Nemzeti Újság fent említett cikke nem keltett nagy visszhangot, nem úgy a Soltész Imre által készített interjú, melyet a Reggeli Hírlap közölt le 1927. augusztus 20-án.
Az Erzsébet-kórház egyik orvosa hívta fel a lap figyelmét egy asszonyra, aki éppen ott lábadozott, és elmondta, hogy a férje valószínűleg az olasz kormányfő rokona. A család a Sarolta utca 22. szám alatt lakott ekkoriban. Míg a Nemzeti Újság egy mélyszegénységben tengődő, faragatlan ember képét tárja az olvasók elé, addig Soltész egy hétköznapi munkásemberről számol be, aki – elmondása szerint – szegényesen, de nyugodtan él feleségével, és aki kedélyesen hellyel kínálja őt.
A „hatvan év körüli, tagbaszakadt, vörösbajszú, egyszerű ember” – ahogy Soltész leírta – beszéd közben néha olaszra vált, azonban lassan, de érthetően ki tudja magát fejezni magyarul, aki nagy kedvvel mesél a Benito Mussolinivel való rokonságáról és élete történetéről.
Mussolini Nándor – ahogy az időközben előkerült olasz nyelvű születési bizonyítványából kitűnik – 1868. szeptember 8-án született Campo Fornidoban, Udine megyében, Pavia de Milano tartományban, ahonnan – állítása szerint – a Duce családja is elszármazott. Apja, Jacomo állatorvosként tevékenykedett, aki Benito édespjának az unokatestvére volt, így ő és az olasz kormányelnök másodunokatestvérek – folytatja. Apja halála után Margit nevű húga férjhez ment, ő és János nevű fivére pedig kőművesnek álltak és bejárták Olaszországot, majd Münchenbe emigráltak, ahonnan két év után egy rövid bécsi kitérővel Magyarországra telepedtek 1893-ban: János Szolnokon, Nándor pedig Miskolcon alapított családot.
Hősünk 1909. január 2-án nyerte el a magyar állampolgárságot, honosítási okiratából kiderül, hogy felesége leánykori neve Szabados Mária, aki 1863-ban, fiaik, Nándor és József pedig 1889-ben és 1897-ben születtek.
Arra a kérdésre, hogy mikor járt utoljára a szülőhazájában, Nándor szintén terjedelmes választ adott. 1911-ben – mondta –, de csak néhány hétig volt otthon, mert nem talált sok ismerősre a távol töltött hosszú idő után. Bár szeretné még egyszer látni Itáliát, nem akar visszaköltözni, ugyanis a családja és a munkája már az új hazájához köti, kijelentette: „a honvágynál is erősebb a családi kötelék”. Ezen felül nem szeretné kitenni beteg feleségét a hosszú út fáradalmainak.
Mindezek után Mussolini úr mutatott az újságírónak egy levelet, melyben az olasz követség kéri, hogy jelentkezzen náluk Budapesten. Állítja, hogy meg is jelent a követségen, ahol a főkonzul felajánlotta neki, hogy telepedjen vissza Olaszországba, ahol nagyhatalmú rokona minden bizonnyal támogatni fogja. A kőművesmester azonban nem kért mindebből, mert Miskolcon akarta leélni hátralévő napjait.
Soltész ezek után a politikai nézeteiről kérdezte hősünket. „Nem nagyon jó ma a politikai helyzet Olaszországban” – mondta, majd kiderült, hogy szilárd szocialista elvei vannak, és nem különösebben híve a fasiszta rendszernek.
A szenzációs „felfedezés” országszerte nagyot szólt, de még a határokon túl, Kolozsvárott és Aradon is volt hírértéke. Az Ujság című napilap 1927. augusztus 20-án szintén közölte Soltész Imre interjúját, azonban négy nappal később ugyanebben a lapban megjelent egy néhány soros kiigazítás, melyben az olasz követség elhatárolódik Mussolini Nándor állításától, és közli, hogy semmiféle megkereséssel nem fordult felé.
Az 1927-es interjú után Mussolini Nándor már csak a halálával vonta magára a magyar sajtó figyelmét hat évvel később. A Reggeli Hírlap beszámolója szerint 1933. március 10-én reggel 5 órakor távozott az élők sorából. Felesége nagy valószínűséggel már korábban meghalt, feltehetőleg fentebb említett betegsége vitte el. Mindezt a lap azon kijelentésére alapozzuk, miszerint a kőművesmester Görömbölyre költözött, ahol újraházasodott, és ahol végül a halála másnapján eltemették. Elhunyta előtt néhány évvel elutazott, és amikor visszatért, azt állította, hogy unokaöccse őexcellenciájánál járt, aki „igen szívesen fogadta”, egyesek tudni vélik, hogy még 500 lírát is kapott tőle. Görömböly község jegyzője a magyar külügyminisztérium közbenjárásával jelentette Rómának Mussolini úr halálát, ugyanis ez volt az utolsó kívánsága. Válasz azonban tudomásunk szerint soha nem érkezett.
Mussolini Nándor azon állítását, miszerint valóban az olasz vezető rokona volt, nagyon nehéz minden kétséget kizáróan alátámasztani, ugyanis rengeteg az ellentmondás. Már a születési dátumát illetően sincs konszenzus: néhol 1861., másutt 1864., vagy 1868. olvasható.
Vegyük górcső alá a Magyarországra költözésének időpontját: a Nemzeti Újság rövid, és nem minden előítélettől mentes cikke az 1881-es, míg Soltész Imre írása az 1893-as évszámot említi. Vannak problémák a Campo Formio-i (ma: Campoformido, Friuli-Venezia-Giulia régió, Olaszország) családi fészek hitelességével is. Benito Mussolini ugyanis Predappio-ban, Emilia-Romagna régióban született 1883-ban, mintegy 350 km-re Campo Formio-tól, melyhez tudomásunk szerint nem sok köze volt. Emellett, ha a fentebb említett évszámokat vesszük alapul, Nándor csak akkor találkozhatott Benitoval, amikor az kisgyerek volt, vagy egyáltalán nem. Jacobo (vagy Giacomo) nevű állatorvos őse is különbözőképpen jelenik meg az írásokban, néhol Nándor apjaként, néhol a nagyapjaként említik.
A miskolci kőművesmester halálának apropóján a Pécsi Napló munkatársai felfigyeltek rá, hogy az ő városuk címjegyzékében is szerepel a Mussolini név. Fel is keresték özv. ifj. Mussolini Kallisztné varrónőt, pécsi lakost, hogy tisztázzák a Ducéval való rokonság valódiságát. Az elegáns, de egyszerű ízléssel berendezett villában élő idősebb hölgy elmondta a lap tudósítójának, hogy ő a nemrégiben elhunyt Mussolini Nándor testvérbátyjának a menye. Elmondása szerint a két testvér az 1880-as évek elején érkezett Magyarországra, majd később eltávolodtak egymástól. Férje Kaposváron született, aki ellenezte, hogy bármiféle támogatást kérjenek a neves rokontól. Nem sokkal később megjelent az özvegy Annie nevű lánya, aki beszámolt arról, hogy felkereste nagyapja öccsét Miskolcon, aki vendégül látta, és közölte vele, hogy ő a Duce unokabátyja, fia pedig épp nála vendégeskedik.
Kárpáti Béla Borsodi szép-históriák című könyvében feldolgozta Mussolini Nándor történetét, konkrétan azt a jelenetet, ahogy Soltész Imre interjút készít vele. A cselekmény szerint mialatt a kőművesmester büszkén mesél a Ducéval való rokonságáról és az életútjáról, az újságírónak feltűnik a nagy földrajzi távolság Campo Formio és Predappio, Benito szülőfaluja között. Amikor ezt szóvá teszi, az öreg ledöbben, majd hebegve-habogva magyarázkodni kezd. Ekkor belép a házba a mester felesége, aki a sárga földig hordja le az urát a hazudozásért és a szélhámoskodásért.
Végül Soltész e szavakkal nyugtázza a történteket: „Micsoda egy riport lehetett volna! […] Mert az már aztán igazán nem volt tollhegyre való (és illő), ami purparlé aztán következett a miskolci Mussoliniék házatáján…”
Forrás: Arcanum
Kiemelt kép: Benito Mussolini (Getty Images)
Szerző: Zavarkó Erik
