„Felelős ministeriumot Buda-Pesten” – Fazekas Csaba írása

Megosztás

„Felelős ministeriumot Buda-Pesten” – olvassuk a márciusi ifjak 1848-as politikai programjában, a „tizenkét pontban”, mindjárt a 2. helyen. Akkor valóban forradalmi kívánság volt ez, hiszen a parlamentnek felelős kormányzás intézménye addig nem létezett, éppen az áprilisi törvények teremtették meg 1848-ban. Viszont azóta nagyon is létező intézmény, mert az állam alkotmányos működésének egyik alapfeltétele, hogy legyen végrehajtó hatalom, az élén miniszterelnökkel, továbbá miniszterekkel, akik az élet egy-egy átfogó területének irányításáért felelősek.

A főbb területek már a 19. században elkülönültek (belügy, külügy, pénzügy, hadügy stb.), és bár a modernizáció vagy egy politikai rendszerváltás indokolta, hogy újabb területek kerüljenek bevonásra, az alapszerkezet felforgatását soha nem látták szükségesnek.

1848-tól létezik különböző elnevezéseken az oktatásügyért felelős miniszter, 1917-től ugyanez a helyzet az egészségügyi és szociális szférával is.

A jelen és a jövő nemzedékek életminőségéért felelős területeknek mindenkor külön minisztériumai voltak, egészen 2010-ig. Az új rendszerben ezeket a nagy ágazatokat egy minisztérium alá söpörték, a 2022-es Orbán-kormányban azonban még ezt is megszüntették, lényegében az egész korábbi Emberi Erőforrások Minisztériumát (EMMI) példátlan módon a Belügyminisztérium alá terelték, miközben a gazdasági élet számos részterületét önálló minisztériumok alá szervezték. (Külön minisztériumokat képez az ipar és technológia, az építésügy, a terület- és a gazdaságfejlesztés, de külön tárca alá tartozik a külgazdaság stb.)

Hogy kerül a belügyhöz az oktatás- és az egészségügy? Az embernek óhatatlanul Majakovszkij verse jut eszébe, aki az „egyesített ló- és hangverseny ügyekben” ülésezőkön szörnyülködött.

De a mai magyar helyzet nem ennyire vicces. Nyilván sok oka van annak, hogy az oktatás- és az egészségügy 2022-ben a belügyi tárcához kerül, én most csak a talán legfontosabbakra utalnék: egyrészt Orbán Viktor kormányzati gyakorlatától eddig sem volt idegen, hogy nem tárcákhoz keresett embereket, hanem az éppen pikszisben lévő híveinek valami pozíciót, akár azon az áron, hogy új intézményeket hozott létre, vagy a meglévő hatásköröket tologatta ide-oda, mint bútorokat a lakásban. Másrészt pedig a minisztériumok rendszere tükrözi, hogy a rendszer névadó első számú vezetője mit tekint fontosnak és mit nem.

Amiben pénz van, vagy pénz lehet, az mindennél fontosabb – az oktatás és az egészségügy pedig e felfogásban „csak” viszi a pénzt, már-már „nyűgös” területek.

A minisztériumok ilyen rendszerének kialakítását aligha lehet a sokat hangoztatott hatékonyság szempontjával indokolni, mert az oktatás és egészségügy újabb lefokozása a jelenben sem lehet nemzeti szempont, a jövőre pedig sokkal inkább baljós árnyat vetít. Nem pusztán a tanárok és az egészségügyi dolgozók bérrendezéséről, munkafeltételeiről vagy éppen sztrájkjogáról van szó, hanem arról is, hogy e területek egyszerűen háttérbe szorultak a fontossági sorrendben, és aminek nincs kiemelt felelőse egy kormányban, az annyit is fog azzal foglalkozni.

Újra aktuális tehát az 1848-as követelés: jó lenne felelős minisztériumokat látni Budapesten.

– Dr. Fazekas Csaba történész különvéleménye a Borsod24 számára

Kapcsolódó cikkek