Nincs minden veszve, így fog megmenekülni és újjászületni a Sajó

Megosztás

Szerencsére azért nem csernobili állapotok uralkodnak, hogy ne lenne visszaút. Az agyonmérgezett folyó élővilága egy hosszú szakaszon gyakorlatilag kipusztult, de a természet ezt is meg fogja oldani idővel, ahogy eddig mindig. Igaz, akár egy év is eltelhet addig és már fontos lenne, hogy ne folytatódjon a további súlyos szennyezés.

Megállapítását a szennyeződés megszüntetése esetén a folyóvizek öngyógyító képességére alapozza a Miskolci Egyetem tanszékvezető egyetemi tanára. Szűcs Péter hidrogeológiával, vízminőség-védelemmel, vízkészletekkel kapcsolatos problémakörökkel foglalkozik, jártas tehát az olyan esetek szakértői megítélésében, mint amilyen a Sajó ügye. A részletekről a Minap.hu adott hírt.

Ismert, február közepe óta tart az ökológiai katasztrófa a Sajón, a Rozsnyó járásbeli alsósajói Siderit állami ércbányából ugyanis naponta 1,5 millió liter, erősen szennyezett víz kerül a folyóba, ami több tonna vasat, szulfátot, cinket, illetve mangánt, sőt arzént is tartalmaz. A sárgás-barnás víz képe bejárta az országot. Azóta, május végén végre megkezdték a szennyezés megállítását, a bányavíz elterelését a szlovákiai szakaszon.

Már a magyarországi szakaszon is?

– A híradások alapján tudok én is csak véleményt formálni. Az tény, hogy adott egy elhagyott bánya, ahol vasércet termeltek korábban. Innen aztán nagy mennyiségben folyt, és folyik pillanatnyilag is savas, szulfát és komoly nehézfém-tartalmú bányavíz a Sajóba. Olyan a koncentrációja, hogy még a felhígulás után is károsítja a beeresztéstől egy szakaszon az élővilágot. Úgy a halakat, mint az algákat, a csigákat, a növényeket, elpusztít mindent – mondta a szakértő.

Az interjút elkészültéhez képest a legfontosabb változás, hogy a Greenpeace Magyarország május 25-én négy üledékmintát vett a Sajóból Sajópüspöki térségében, a szlovák határtól pár száz méterre. A mintavétel eredményei kimutatták, hogy négyből két esetben magasabb volt a toxikus, rákkeltő arzén koncentrációja a megengedettnél.

– A folyóvizek regenerálódási képessége szerencsére gyorsabb, mint például egy tó esetében. Jó példa a 2000-es nagy cianidszennyezés a Tiszán, ami hatalmas halpusztulást okozott több tíz kilométeren. Az egy nagyon komoly ökológiai katasztrófa volt, sokan egyenesen attól tartottak, hogy hosszú időre eltűnik a folyó élővilága. Valóban szörnyű volt látni a fotókat, amint tonna számra emelték ki a haltetemeket a Tiszából. Hatalmas kár történt, de azért tulajdonképpen egy év múlva már helyreállt a károsított ökológiai rendszer annak köszönhetően, hogy a víz folyamatosan frissül, a vízgyűjtő terület nem szennyezett részeiről pedig az élővilág könnyen újra teret nyer – fejtette ki Szűcs Péter.

További részletek a Minap.hu cikkében olvashatók.

Ha szeretne tájékozott és jól értesült lenni, de messzire elkerülné a propagandát, iratkozzon fel hírlevelünkre! Most értékes nyereményeket is begyűjthet!

Kapcsolódó cikkek