Helló Leó – miért szerettük a régi reklámokat, ellentétben a mostaniakkal? – videó

Megosztás

Pécsi kesztyű, Cascót akarok kötni, Skála kópé, helló Leó, Traubit akarunk, Ági van? Akik a ’70-es, ’80-as években nőttek fel, mind kivétel nélkül fújják a retro reklámok szövegeit és dallamait. Akkoriban szinte vártuk az időnként kicsit bugyutának, de mégis kellemesnek ható reklámokat. Mostanában pedig szitkozódunk az újakra.

Persze, mert rengeteg minden megváltozott a modern reklámok megjelenése és a rendszerváltás óta. Leginkább a reklámok célja és szellemisége. A Kádár-korszakban nem létezett még a kereskedelmi televíziózás, kizárólag az állami tévé két csatornáját nézhettük. Már amikor éppen volt adás. A társadalmi és gazdasági rendszer teljesen más volt akkoriban.

Rengeteg területen monopolhelyzetben volt az állam a korábbi államosításnak köszönhetően, így felesleges is lett volna mindig mindent teleszórni hirdetésekkel, mivel versenytárs nélkül volt többek között a tejipar, a húsipar, az elektronikai cégek és még sorolhatnánk. Igen, léteztek különböző márkák például televíziókban is, de valójában mind állami kézben volt, így semmi szükség nem volt a most már megszokott, de mégis gyűlölt, tolakodó reklámokra. Amik viszont megjelentek, azt kedveltük.

Akkoriban végig tudtunk nézni egy filmet anélkül, hogy bármilyen hirdetés több részre szabdalta volna, a reklámok pedig nem voltak idegesítőek. Egy-két apró kivételtől eltekintve kellemes zene, kellemes, vidám hangulat, semmi villódzás, semmi kiabálás, vagy az idegrendszerre negatívan ható effekt, hanghatás. Kellemes, fülbemászó dallamok és könnyen megjegyezhető szövegek.

Most azt látjuk, hogy a reklámok kivétel nélkül mindenhol tolakodóak, nagyon sokszor zavaróan hangosak. A retro reklámoknál inkább a kellemes nosztalgiára gondolunk, de idézzük csak fel a modernek közül például Fluimucil Ábelt, vagy azon társait, akik irritáló mivoltukkal próbálnak hatni az elménkre. Legtöbbünk egy-egy reklámblokknál azonnal átkapcsol (az mondjuk 40 évvel ezelőtt nehezebben ment volna, mert alig néhány embernek volt egyáltalán távirányítós tévéje), mert már a hangereje is bosszantóan hangos más tévéműsorokhoz képest.

Hogy milyen volt régen egy átlagos reklám? Ebből hoztunk most egy csokorral, kellemes nosztalgiázást hozzá!

Ha szeretne tájékozott és jól értesült lenni, de messzire elkerülné a propagandát, iratkozzon fel hírlevelünkre! Most értékes nyereményeket is begyűjthet!

Kapcsolódó cikkek