Ahogy tud, segít a roma gyerekeknek a borsodi pék, most már hivatalos formában is

Megosztás

Alapítványi keretek között tanítja a pékszakma mesterfogásaira a borsodi kisgyerekeket, hátha ők is ki tudnak emelkedni, ahogy ő maga tette.

Galamb Alex neve az utóbbi években nem csak a környéken vált ismertté. A nehézsorsú gyerekeket saját szakmájára tanító pék története országszerte példaértékűvé vált. Sztorija Miskolcon, a számozott utcákon kezdődött. Az előítéletek ellenére Alex úgy emlékszik vissza, hogy mindenük megvolt, ami kellett, szülei mindketten dolgoztak, és szeretetben nevelték őt. 2005-ben azonban apukája tragikus hirtelenséggel elhunyt, ez pedig olyan válságba sodorta a családot, amiből hosszú ideig nem látszott kiút.

– Anyukám depresszióba süllyedt, a munkáját is otthagyta. Segélyekből éltünk, anyám egy idő után a szülői feladatait is mellőzte: nem figyelt arra, hogy rendesen járunk-e iskolába, de még arra sem, hogy rendszeresen fürdünk-e. Ha elaludtunk úgy, ahogy voltunk, hát elaludtunk. Az, hogy Galamb Alex mindössze hétévesen kint van az utcán este 10 órakor is, nem igazán zavart senkit.

Ezek pedig a fiú iskolai mindennapjaira is kihatottak: sokat csúfolták a társai, többször előfordult, hogy nem akartak mellé ülni.
– Ekkor nőtt be úgymond a fejem lágya, és döntöttem el, hogy leszek valaki. Közben Diósgyőrbe költöztünk. Próbáltam beilleszkedni, de őszintén szólva iskolába akkoriban csak melegedni jártam, meg hogy igyak-egyek. Kicsit tanultam, de nem vittem túlzásba.

Ezután hosszú, rögös út következett, de minden akadályt leküzdött Alex.

– Igyekeztem fejleszteni magamat. Amikor 2019-ben lejárt az időm a Gyermekvárosban, Hernádnémetibe költöztem. Közben munkát kaptam a Kisgergely Cukrászdában. Egy nap, mikor esett az eső, egy szomszéd srác átjött. Nekem sem volt dolgom, kitaláltam, hogy süssünk együtt, megtanítom egy-két dologra. Másnap hozta a testvéreit is. Amikor elmúlt a rossz idő, eldicsekedtek a cigánysoron, hogy ők „Alex bátyával” sütöttek. Aztán napról napra egyre több gyerek jött át. Kérdezték, jöhetnek-e ők is. Kérdeztem, hová? Hát sütni – mondták. A vége az volt, hogy álltunk tizenöten a kis konyhámban, és akkor bevillant, hogy miért ne csinálhatnám ezt komolyabban?

Így kezdődött a Sütni jó! kampány, ami mára alapítványként működik.
– Először csak a Facebookon tettem közzé a foglalkozásokról készült videókat – ezeket vissza is lehet nézni az idővonalamon 2020-ig görgetve. Aztán egyszer csak betoppant hozzám az RTL Klub. A riport felhívta ránk a figyelmet. Adományozóktól kaptunk négyszázezer forintot is. Ott álltam a pénzzel, és nem tudtam, mit csináljak. Elszaladjak vele? Nem tettem, ehelyett kiütöttem a kisebbik szobám falát, és kialakítottam egy olyan teret, ami alkalmas arra, hogy többen süssenek együtt benne.

Alex hivatalos formában akarta folytatni a működést, így jött a Sütni jó! Alapítvány.
– Azt akartam, hogy legyen átlátható minden, úgy, ahogy a NAV kéri. Meg akartam előzni, hogy az adományozókban felmerüljön, hogy ez a cigánygyerek lehet, hogy meglopja őket. Két célom volt mindezzel. Szerettem volna, hogy meglegyen a pék és cukrász utánpótlás a térségben. Másfelől fel akartam ébreszteni a gyerekeket abból a kómából, amiben éltek, ráébreszteni, hogy ők is értékesek – vallja Galamb Alex, aki szerint először kételkedtek benne a szülők, de aztán látták, hogy milyen péksütiket csinálnak a gyerekeik.

– Azt mondtam nekik, foglalkozom a gyerekeikkel, addig sincsenek az utcán. Egy idő után pedig kezdték elhinni, hogy az ő fiukból, lányukból is lehet valaki.

Alex a számozott utcákból indult, most ő a „borsodi pék”. Mára maga is apuka lett, sőt, édesanyjával is rendeződött a viszonya – ott él mellettük a szomszédban. További részletek a Minap.hu cikkében olvashatók.

Related posts