Hogyan ismerjük fel a kamupártokat a választás során?

Megosztás

A nagyon billegő körzetekben döntő fontosságú lehet néhány kamupárt indulása, ami az ellenzéki szavazatokat képes elaprózni, ahogy azt az elmúlt választások során is láthattuk. De ne dőljünk be ennek trükknek, ami nagyjából kijelenthető, csak a Fidesz érdekeit képviseli.

A kamupártokat azért nevezzük így, mert a valódi pártokkal ellentétben közhatalmat, parlamenti mandátumot, miniszteri pozíciókat nem akarnak szerezni. Mindössze azért léteznek, hogy hasznot húzzanak a választások folyamatából. Bizonyos esetekben a valódi pártok elől is elszívják a levegőt: például a választások előtt a közmédiában egy fix műsoridőt osztanak fel a pártok között, tehát minél több a kamupárt, annál kevesebb műsoridő jut a valódiaknak. A részleteket a 444.hu tárta elénk.

Hogyan ismerhetjük fel a kamupártokat?

Mint a hazug, félrevezető, álhíreket közzétevő weboldalak esetében, itt sincs egyértelmű módszer, csak olyan jelek, amelyekre érdemes figyelni. 

A színrelépés időzítése. Furcsa módon ezek a tömörülések sem az európai parlamenti, sem – néhány kivételtől eltekintve – az önkormányzati választásokon nem bukkannak fel, csupán az országgyűlési választások előtti hónapokban, esetleg hetekben. A jogszabályok szerint ugyanis kampánytámogatás csak az országgyűlési választásokon való részvétel mellé jár, a többi választáson a jelöltek, pártok abból gazdálkodnak, amit elő tudnak teremteni maguknak. Ezzel el is érkeztünk a kamupártokat életrehívó, vagy éppen életben tartó egyik tényezőhöz: a rosszul szabályozott kampánytámogatásokhoz. Ezek begyűjtése sok kamupárt célja, ezért megerősítették a kampánytámogatást érintő visszafizetési kötelezettséget, amiért a párt vezetője személyesen felel. Az eredmény felemás: olyan pártot is megbüntettek, amely biztosan nem minősíthető kamupártnak, míg a “valódi” kamupártok papíron nincstelen vezetői megússzák a pénz visszafizetését.

Az információk hiánya. Túlzás lenne azt állítani, hogy a kamupártok elhalmoznak minket üzeneteikkel, vagy aktivistáik naponta kopognának az ajtónkon programjukkal a kezükben. A legtöbb kamupártnak nincs se honlapja, se közösségi média oldala, se egy nyilvánosan elérhető című, legalább kampányidőszakban nyitva tartó irodája. Sőt, talán még emailben sem lehet felvenni velük a kapcsolatot. Nem akarnak velünk, választópolgárokkal kapcsolatba lépni, és nem bánják, ha mi sem keressük őket, vagy éppen mindent megtesznek ennek elkerülése érdekében. A nyilvánosság erejétől, a sajtó kontrolljától még inkább tartanak.

A név. Egy párt elnevezése a szólásszabadság körébe esik, és ízlésbeli dolgokkal sem szeretnénk vitatkozni. De míg a valódi pártok olyan nevet választanak, amelyek kifejezik a programjuk, világnézetük lényegét, a kamupártok esetében nem ez történik. Gyanús lehet a komikus, túlzásokba eső név, de az is, ami más, régebb óta létező és valós társadalmi támogatottsággal rendelkező párt nevét utánozza.

Semmitmondó kijelentések, a program és politikai elképzelés hiánya. Az Alaptörvény szerint „A pártok közreműködnek a nép akaratának kialakításában és kinyilvánításában.” Ilyen szándéka a kamupártoknak nincs, ezért maradnak a konkrétumokat nélkülöző, homályos kampányszövegek, amelyek után nem világos, hogy mégis mit képvisel ez a párt? Félreértés ne essék: így is szabad kampányolni, ez nem jogellenes, mindenesetre a valós politikai szándék hiányára utalhat.

Az aláírások gyűjtése. Talán a legárulkodóbb jel, hogy ezek a pártok élnek vissza legtöbbször az ajánlásokkal. Mivel a kamupártok társadalmi támogatottsággal és bázissal nem rendelkeznek és nem is céljuk ilyet teremteni (legfeljebb azért, hogy más pártoktól támogatókat szívjanak el), ezért különféle jogellenes eszközökkel, illetve törvénytelen alkukkal szerzik meg jelöltjeik számára az induláshoz szükséges ötszáz választópolgári aláírást. Gyakori az ívek másolása és cserélgetése egymás között. Az aláírások eredetiségét a választási irodák nem ellenőrzik, mivel ezt sem jogi, sem technikai értelemben nem tehetik meg. Az ügyészség pedig abszurd módon csak közokirathamisítás miatt indít eljárást, ha nem sikerült összegyűjteni az 500 aláírást, és nem jött össze a jelöltállítás. Választási csalás miatt csak akkor indíthat, ha több mint ötszáz aláírás másolt. Pedig a cél ugyanaz volt az első esetben is, csak nem jött össze.

Kapcsolódó cikkek